Kínai régészek azt állítják, hogy felfedezték a világ legrégebbi obszervatóriumát. A Shanxi tartománybeli emlékeket 4100-4300 évvel ezelőttinek tartják, ami azonban európai szemmel nem is számít annyira idősnek...

A leleteket, az egykori obszervatórium maradványait egy Taoszi (Taosi) nevű helyen találták meg. Taoszi a jelenlegi adatok szerint legalább 2000 évvel idősebb a hasonló maja létesítményeknél, amelyek ezerévesek, és Közép-Amerikában maradtak fenn. Minderről ázsiai hírforrások szerint a kínai Társadalomtudományi Akadémia Régészeti Intézetének kutatója, He Nu beszélt.

Ázsiában a legrégebbi lehet, de Európában aligha

Ugyanakkor He Nu nem szólt az európai csillagászatról, amelynek az emlékei sokkal régebbiek a majákénál. A Nagy-Britanniában lévő Stonehenge kora például pár száz évvel meghaladhatja a most megtalált kínai emlékekét. Stonehenge-ben az úgynevezett „belső körbeli” kövek kora ugyanis 4500 év.

E legrégebbi, legbelső körből ugyan nem sok látható, minthogy a sziklákat a hosszú évszázadok során újra és újra átrendezték, de még az utolsó átrendezések egyike is 4300 évvel ezelőtt történhetett – az angol műemlékvédelmi hivatal adatai szerint, amelyeket a National Geographic Online-on korábban már idéztünk. Vagyis Stonehenge pár száz évvel idősebb lehet, mint a most felfedezett kínai maradványok. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a régészeti adatok kissé pontatlanok is lehetnek, tehát elképzelhető, hogy Stonehenge-dzsel nagyjából egyidőben keletkezett a kínai "obszervatórium".)

A kínaiak tesztelték is előhelyüket

Visszatérve He Nu kijelentéseire, szerinte a most Kínában megtalált obszervatóriumot egy primitív társadalom építette, amit az is bizonyít, hogy nem csak csillagászati megfigyelésekre használták a helyet, hanem például áldozati rítusokat is gyakoroltak itt.

E feltételezések bizonyításával, tesztelésével a régészek másfél évet töltöttek. Megpróbálták szimulálni, hogyan működhetett az obszervatórium, és ezeknek a nyomán rájöttek arra, hogy a tesztmegfigyelések alapján meghatározott évszakok csak pár nappal térnek el a hagyományos kínai kalendáriumtól, pontosabban annak az évszakokra vonatkozó felosztásától.

A Lenta.ru orosz internetes újság szerint Taosziban, a kínai lelőhelyen a régészek félkör alakú földsáncokat tártak fel, amelyek átmérője 40, illetve 60 méter volt. A belső sáncok közepén 13 oszlop is állhatott, amelyek között a felkelő nap fénye szűrődött át. A nap mozgását az oszlopok között rések (távolságok) révén tanulmányozhatták.

	Linkek Kína múltjába
Agriculture	Engineering
Domestic & Industrial Technology	Mathematics
Physic	Warfare
Transportation	Nature Discovery

Tongwan, a hun főváros

A déli hunok fővárosát Tongvancsenget eredetileg Fehérvár nak hívták, és az jóval túlélte építőit. Az V. századi építését követően még kilenc évszázadig lakott volt, bár néha a sivatagosodás miatt lakói elhagyták. (Helye az Ordos plato déli részén, a MU US sivatag határán van.) Valószínűleg a Jüan-kor után végleg feledésbe merült a hatalmas erőd, utána már csak a XIX. század orosz utazói tesznek róla említést. Bár az orosz felfedezőkről a kínaiak mit sem tudnak. A szerzők mindegyike megemlíti azon fontos tényt, hogy a város a selyemút mentén feküdt, és stratégiai központnak számított. A geográfusok a helyszíni vizsgálatok, valamint a korabeli kínai írásos adatokból kikövetkeztették, hogy a sivatag terjeszkedése a X. században indult meg, azelőtt vízben és növényzetben dús terület volt. A kínai szakemberek azt is felmérték, hogy a hun területeken számos, egyéb város és erődítmény épült, melyek egy részét a kínaiak, másik részét viszont a hunok építették maguk, illetve az arra vonuló karavánok védelmében. Csou Vejcsou tanulmányában foglalja össze azokat az erődöket, melyek a kínai történelem azon szakaszában épültek, melyekben a hunok és a többi pusztai nép meghatározó szerepet töltött be. Ez a korszak az Öt Barbár Tizenhat Királysága nevet viseli.

"Hszian (Xian) már a történelmi Kína része, alighanem ez volt az ázsiai ország első fővárosa, de akkor még Csangan néven. Ma a hsziani egyetem (angolul Shaanxi Normal University-ként emlegetik az intézményt) az egyik központja a hun kutatásnak. A milliós lélekszámú, legalább 3100 éves történetre visszatekintő Hszian a kínai Sanhszi (Shaanxi) tartomány legjelentősebb városa is egyben. Itt található a híres terrakotta harcosoknak, a legendás Csin Si Huang-ti császár agyagkatonáinak a múzeuma is...a hunok Ázsiában maradt képviselői a hsziungnuk, akik Dahszia vagy Da-Hszia (Daxia, illetve Da Xia) államot alapították meg. A Da-Hszia elnevezés voltaképpen a Nagy Hszia összetételt jelenti.....Tongwanchengben két-három helyiségből, szobából álló lakóházak épültek, ahol tűzhely is volt. Az eltávozó füstnek nyílást hagytak a tetőn.

Tongwancheng fénykora a Kr. u. V-VI. századra tehető, de a VII-VIII. századra már hanyatlásnak indult a város. Ekkor már csak tízezren éltek itt. 994-ben egy forrás szerint "belepte a homok" Tongwanchenget.

"Az elmúlt egy évtized a mongol régészet történetében a hun kutatások korszaka volt, ezért nem csoda, hogy az elmúlt néhány év tudományos publikációi között legnagyobb számban ezt a témát találjuk. A munka fontosságát hangsúlyozandó, Z. Batszajhan már könyve elején megemlíti, hogy a hun kutatás Mongóliában mára önálló tudományággá vált, eddig csak Mongólia területén kb. 5000 hun sírt azonosítottak, és ebből négyszázat kiástak, és 170-ről készült tudományos jellegű publikáció …Batszajhan, a Mongol Állami Egyetem régészprofesszora aktívan bekapcsolódott a régészeti munkába, az ország nyugati és keleti felén járta be a kutatandó terepet, és kollégáival feltárta a bronzkori, majd hunokhoz köthető sírokat.

A szerző a hunok története előtt tájékoztatást ad a mongol területen végbemenő, a Kr. e. III. évezredhez köthető népvándorlási hullámról, amikor is a mai Mongólia területének nyugati részére europid jellegű emberek érkeztek, míg a középső és a keleti részen mongoloid jellegű népesség élt továbbra is. A szerző a vizsgálódást az északi, burjátok lakta vidéken is folytatta, ahol a Bajkál-tó déli részén feltárt sírokat és az azokhoz kapcsolódó kutatási eredményeket is felhasználta könyvében. Nagyon alaposan feldolgozta a hunok történeti néprajzi adatait, összevetette azokat a sírokban talált tárgyakkal. Ezekből több megállapítást is tett, pl. a hunok között kutyakultusz terjedt el, valamint, hogy a hunok vallása jellegzetes animisztikus hitvilág volt.

A lovas nomád népcsoportokat állandó kritika éri amiatt, hogy nem voltak állandó városaik, hanem vándorló életmódot folytattak. Batszajhan ezért egyik részfejezetben bemutatja a hunok által hátrahagyott erődítmények feltárt nyomait, megjegyezve, hogy azok egy része elmi-kézműipari központ, más részük pedig áldozati hely lehetett. Ezzel cáfolja a kínai krónikák azon általánosítását, hogy a hunok állandóan, füvet és vizet követve vándoroltak. A szerző felteszi azt a kérdést is, hogy milyen volt a hun ember. A régészeti lelőhelyek adatai szerint kevert jellegű volt. Az ország középső részéből előkerült koponyák között számos europid-mongoloid kevert jelleg mutatkozik meg, tiszta mongoloid embertípus csak Mongólia keleti részén bukkant fel. Az Egin-golnál végzett ásatások viszont azt mutatják, hogy az ott kiásott hun emberek genetikailag közel állnak a jelenleg ott élő mongol pásztorokhoz. A kínai források a hunokat magas, csinos, bátor embereknek jellemezték, akiknek hosszú kezük s gyér szakálluk van.

A könyv egyik legfontosabb fejezete a hun kronológia elkészítése, amely arra ad választ, hogy hová tűnhettek el a hunok a Kr. u. I. századtól kezdve. A szerző szerint a Hun Birodalom kettészakadása után a kínaiakkal szomszédos déli-hunokról számos adat maradt fenn, egészen a Kr. u. III. századig, ismerjük az uralkodók neveit, és rövid történetük adatait. Az északi, Mongóliában élt hunok történetéről viszont alig tudunk meg információkat, azokról Kr. u. 93 után jóformán nincs adat. A szerző annak járt utána, hogy hová tűnhettek a hunok. A kínai szerzőkre hivatkozva nemrégen néhány francia kutató megállapította, hogy a hunok közül kb. százezer család a sztyeppe új uraihoz, a szien-pikhez csatlakozott, így nevük önállóan már nem gyakran fordul elő. A francia tudósok azt is megállapították – írja Batszajhan –, hogy a kínai források legutolsó, északi hunokra vonatkozó adata az V. századból való, amikor is a zsuan-zsuanok ellen harcoltak. Batszajhan az Egin-gol partján talált régészeti adatokra hivatkozva azt állítja, hogy a Mongóliában maradt hun töredékek legalább a III. századig folyamatosan ott éltek."

A hun múlt fogalmazódik meg Obrusánszky Borbála: A Góbi harminchárom arca c. írásában.
Obrusánszky Borbála szerint a magyar állam szerkezete, a legfontosabb méltóságnevek eredete (bán- wang, gyula-yula-juli, vajda-boyla) azt bizonyítja, hogy a korai Hungária a HUN állam mintájára épült fel. /A wang nálam sárga, de a BAN az Nap!/
A hunok genetikája:

(Egyin Gol Necropolis vizsgálata alapján. )

	ALLELE(S) AT MARKER
G RAVE	DYS19	DYS390	DYS391	DYS392	DYS393	YCAII	DYS385	DYS389II
25A	14	-	11	14	14	-	-	-
26	14	24	10	11	14	18/22	12/19	-
27	-	-	10	11	14	22/22	-	-
28	15	24	10	11	14	19/19	-	30
32A	-	23	10	-	14	-	-	-
36	16	23	10	11	13	-	-	-
46	15	24	10	11	13	22/23	12/15	29
47	15	24	10	11	13	22/23	12/15	-
50	15	24	10	11	13	22/23	12/15	29
52	15	24	10	11	13	22/23	12/15	29
53	15	24	10	11	13	22/23	12/15	-
54	15	24	10	11	13	22/23	-	-
57	17	23	10	11	14	22/24	11/20	29
58	17	23	10	11	14	22/24	11/20	29
65	16	24	11	11	13	-	-	-
69	14	23	11	13	13	18/21	11/13	-
70	16	25	11	11	13	19/23	11/14	31
72	16	25	11	11	13	19/23	-	-
73	16	25	11	11	13	19/23	-	-
76	14	-	-	13	13	23/23	-	-
81	14	23	-	14	13	-	-	-
84.1	14	24	10	16	14	18/20	-	-
84bis	-	23	11	-	11	19/19	-	-
88	14	25	-	14	15	18/23	14/14	-
94	14	25	10	14	15	18/23	14/14	-
92	13	24	10	15	13	19/20	15/17	29
95	15	24	11	14	12	19/21	13/20	28

Papua New Guinea and South Borneo, allele DYS19*15 is found at high frequency. the DYS390*24 allele predominates in most other Oceanic populations, such as in Papua New Guinea (where it is present at 70%), DYS391 locus allele *10 was most frequent in Australian Aboriginals and also in those typed by Forster et al. (1998) In Oceanic populations, for example, South Borneo, both alleles DYS392*11 and *13 are common; allele *13 is found at high frequency in Papua New Guinea (87%) A fenti génminta az európai lakosság felére igaz. Ezen kívül még japánban is gyakori.

Kína és a népzene:

Nagyon sok hun utód van, akikről a kínai krónikákból lehet tudni, pontosabban azoktól a kollégáktól, akik ilyen forrásokat tudnak kutatni. Nem részletezném mindegyiknek a zenéjét. A sárga-ujgurok zenéjéről szeretnék szólni. Ennek a népnek több neve van: Magukat jukuhnak hívják, türk nyelven pedig jugur a nevük. Kőrösi Csoma Sándor többek között hozzájuk szeretett volna eljutni, leveleiben pontosan leírja a jugar szót, ahogy ezt a tibeti kolostorokban felfedezte. A Han korabeli kínai évkönyvekből világosan látható, hogy ezek a hunok utódai. A kínai zenetudomány egy véletlen folytán döbbent rá, hogy a magyar népdalok és bizonyos Kínában élő nemzetiségek dallamai hasonlítanak egymásra. Kiszely István jóvoltából hozzájutottam ilyen anyaghoz. Ő Belső-Ázsiában megismerkedett egy sárga-ujgur nővel, akit Kodály felesége alapítványi pénzen elhozatott Magyarországra, és egy rádió stúdiójában egy nagyon komoly felvételt készítettek. Ez a felvétel megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében, de rajtam kívül senki nem foglalkozik vele. Miután elkészítették ezt a felvételt, a magyar zenetudomány nagyjai fellelkesültek, hogy megtalálták a legközelebbi hasonlóságot a magyar népzene ősrétegéhez. Aztán valami oknál fogva elfeledkeztek erről, Kiszely viszont elküldte nekem a másolatát. Több könyvemben foglalkozom ezzel a kérdéssel a magyar őstörténet mellett. Megdöbbentem, hogy másokat miért nem érdekel ez a dolog.(Csajághy)

Négerek Kínában:

Kína déli részén számos -negroid típusú - csontmaradványt találtak. Kínai régészek szerint ez a típ. közönséges volt Kína őskorában. Pl. az egyik legrégebbi HSS maradvány is negroid volt. F. Weidenreich (Bull.Nat.Hist. Soc. Peiping 13, 1938) megjegyezte, hogy az észak-kínai Chou-k'ou-tien felső barlangjában talált koponyák melanezoid emberektől származnak. Kwang-chi Chang, az "Ókori Kína régészete" (1986) c. munkájában írja: A Jelenkor (Holocen) kezdeti periódusában Kína északi és délnyugati részén mongoloid és óceániai negroid rassz élt. A kínai irodalomban ezek a Black headed people li minnek (Min ember) voltak híva. /Min istent az ókori Egyiptomban imádták. Kínában egy folyó viseli nevét Formoza szigetével szemben, és egy hegység Szecsuan É-NY-i részén./ A xia dinasztia alapítói is gyaníthatóan ilyen fekete emberek voltak. A hun-magyar népek vándorlásai során minden "stációnál" találkozunk ilyen fekete néppel. A sumerek fekete fejű emberei, a fekete fáraok... Ebből azért téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a magyarok négerek voltak. Helyesebb az a megállapítás, hogy nem voltak rasszisták. A jó "Y" hg egy fekete testben is igen jó képességű embert eredményez, meg egy fehér ember testében is.
...és amikor ANU népe elérte Dél-Indiát: "The Kekayas, Madras, and Usinaras, who had settled in the region between Gandhara and the Beas River, were described as descendants of the Anu tribe."

A jobbra látható kép alapján (is) megállapíthatjuk, hogy a korai Kína szoros kapcsolatban volt Afrikával. Első sor: Kínai, Shang-kori írás. Második sor: Manding script Afrikából. Harmadik sor: amerikai script. Negyedik sor: szanszkrit script. Ötödik sor: korai etióp. Hatodik sor: Ismét manding script.

Hung Gar
"A déli-ököl stílusainak egyik eszenciája a Hung Gar Kuen (Hongjia quan)(Koporsó: guán {kuen}), mely Guangdong tartományból ered. Kantonban, majd Hongkongban lett népszerű és itt alakultak ki különféle formái. Az iskolánkban gyakorolt fajtája a Lam család öröksége, így a stílus neve: Lam Gar Hung Kuen, azaz a Lam család Hung Gar hagyománya."
"Egyébként a Hung Gar
-t nevezik a karate stílusok szülőatyjának is. A japán harcművészet, a kung-fu ezen ágából nőtte ki magát, bár ma már nem sok hasonlóságot mutatnak egymással."

VALLÁS:


ShangDi, a kínai teremtő isten - ateista szemmel - ugyan az, mint a héberek teremtő istene. Egyik héber neve az istennek El Shaddai, amely kiejve hasonlít a kínai istennévre. (Nekem spec. a sang-ar ugrott be...) Ha a korai Zhou (Kína!) kiejtést nézzük, ahol a ShangDi az "djanh-tigh" [Zhan-dai], a hasonlóság még feltűnőbb.. A menyország [menny] neve "Tian" volt.
Megemlítendő a teremtés és a káosz ókori istene HUN-DUN, kinek neve emlékeztet a Duna folyónkra, bár a duna szó magában több nyelven törzsfőt jelent. A szarmatáknál pedig szimplán folyót..

Ileana Hogea-Veliƒcu: :Az ember, a mitológiai megjelenítés és istenítés kiindulópontja a kínai gondolkodásban.
Jezsuita misszió Kínában.

ÍRÁS:

A Pingliangtaj (Pingliangtai) helységben feltárt romok között lelt kerámia-tárgyak darabjain látható írásjegyek régebbiek, mint az eddig vallási ceremóniákra használt teknőchéjakon talált úgynevezett csiakuven (jiaguwen) karakterek - jelentette be Li Hszüe-csin (Li Xueqin), a pekingi Csinghua (Qinghua) egyetem régésze.


Az alig egy centi vastag és öt centi átmérőjű cserépdarabon talált írás a régészek szerint nagyon hasonlóak azokhoz eddig legősibbnek tartott csiakuven írásjegyekhez,amelyeket a több mint 3000 éve uralkodott Sang-dinasztia temetkezési helyeiről előkerült teknőchéjakon találtak.


Kína az ősi írások tárháza: az itt említettnél régebbi felfedezésről is beszámoltunk már, amikor nyolcezer éves teknőchéjat mutattunk be. (Múlt-kor tört.portal)

Hunan Kína Liye falu mellett egy ókori város kútjából 10 000 bambusz-írás került elő a BC.476-BC.221 korból. (Qin dynast.) Tartalmazta az ókori város nevét, a helyi etnikai csoportok viszonyát és egy történelmi adatot a 14 évig uralkodó Qin dinasztia idejéből.... Egyenlőre a megfejtések nincsenek ublikálva.

A hasonlóság a kínai kalendárium jelei (tiangan dizhi) és a föníciai írás között már számos nyelvésznek feltünt. Pl. mindegyiknél 22 szimbólum van. A jelek között is sok a hasonlóság. (Hugh Moran, David Kelly, Edwin Pulleyblank, Victor Mair foglalkozott a kérdéssel.) Mair: "Early Contacts Between Indo-Europeans and Chinese" c. értekezésében is állítja, hogy számos hangzói és formai hasonlóság van a kétféle script között. Az észak-afrikai befolyást a korai kínai kultúrára egy korábbi művében már ismertette. Mindez természetesen a korai időkre - a Shang dinasztia és az őket megelőző korra - vonatkozik. Cyrus Gordon szerint meg kellene vizsgálni a kínai script és az ugariti script kapcsolatát. Ugyanis három betü, - sőt azok hangértéke - is megegyezik a két írásban. A kínai regék szerint az írás feltalálása Ts'ang Chieh miniszter nevéhez fűződik, aki Huang Ti, a legendás Sárga Császár (BC 2500) főembere volt. (Huang Ti már nem "istenkirály", de neve csak a mondákból ismert, mint a magyarok Nimródja..)

Varga Géza szerint: "A leggyakrabban emlegetett álláspont szerint a hunok nyelve török volt. [Mondjuk, én Tokhar C-t hallottam emlegetni.szerk.] A fennmaradt hun nyelvemlékek azonban nem felelnek meg ama képnek, amit nyelvészeink az (ős)török nyelvállapotról alkottak, sőt a reánk maradt szóanyag egy részének kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Török szavak nem kezdődhetnek mássalhangzó-kapcsolattal, ezért nem török szó a (Priszkosz által megőrzött és sokáig hun szónak tekintett) „halotti tor” értelmű strava és nem török szó a hun Szkottasz neve sem. Ha ezek idegen eredetűek voltak, akkor török nyelvűek számára a kiejtésük csak valamilyen magánhangzó-előtéttel vált volna lehetővé. Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzó hiánya, ezért nem török név az Attilasz és az Ellák sem. Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben szó nem kezdődhetett „1”, „r” és „v” hangokkal, nem lehetett török személynév Laudarikusz, vagy Rougasz neve, és nem lehetett török szó a Jordanesnél megőrzött var helynév sem." (Vajon, ha a hun nyelv nem volt finnugor, turk, semita, dravida, munda, akkor hová sorolható?! Csak nem indoeurópai?)

Az altaji nyelvek közül több nyelven YETI ill. YEDI a 7-es szám. Mandzsúria legnagyobb folyójának neve - Szun-gari pedig rímel a hun-gari névvel...

PIRAMIS BELSŐ-MONGÓLIÁBAN
Az egyiptomiakhoz hasonló korú, többezer éves piramist találtak Belső-Mongóliában. A piramis trapezoid formájú, egy domb tetején van Sijiazi város mellett, Aohan megyében. A piramis 30 m hosszú és 15 m széles alapon van. A piramis a Hongshan Culture idején épült, állapította meg Guo Dasun régész. Kínában van a Föld legnagyobb piramisa is: Piramis formáju löszhegy.

PIRAMIS

"...az Olmék kultúra a többi neolitikus amerikai kultúra őseként van leírva, köztük a maya és az azték kultúrának is. Nagy vihart kavart az őstörténettel foglalkozók között, amikor Mike Xu prof.,az Oklahomai Központi Egyetem sinológusa közreadta hipotézisét, mely szerint Amerika betelepítése Kínából történt a Shang dinasztia uralkodásának végén, hajókkal. (BC 1500 - BC 900)" ...viszont, ha megnézünk egy Indonéz piramist: