A kocsi

Kocanis

Kocanis (in English publications also spelled as Qodshanes or Kochannes; Turkish official name since 1960: Konak) is a village on a small mountain plateau some 20 kilometers North of the provincial capital of Hakkari in Southeastern Turkey.
A koch ugyanazt jelenti, amit a hakka.
The Patriarch or Mar Shimun was not only spiritual leader, but also the chief of the Assyrian tribes in the area.

Az utolsó asszírok

Assyrians were forced to escape from Hakkari mountains long before the 1917 Russian revolution not because they feared persecution but because of being massacred. They did not stream south over the mountains "into what would become British-mandated Iraq." They joined their equally persecuted brethren in Northwest Iran. It is interesting how easily, with few well chosen words, history can be subverted.

Orosz expedició
Soto's clansmen and other Kurds attack them from all sides and they are slaughtered to the last man. The 18 Cossacks who have stayed behind in Soto's home as his honoured guests are massacred as well. So much for this Russian attempt to relieve the Assyrians of Hakkari in the summer of 1915. The Assyrian mountaineers can only rely on themselves. They break through the enemy lines, they suffer heavy losses when they flee from Hakkari, but the greater part of them survives and most of them become refugees in the Russian occupied northwestern part of Persia.

Wiki
Hakkari also spelled Hakkiari, Hakari, Hakiari, etc., (Syriac: ܚܟܐܪܝ Ḥakkāri, or ܗܟܐܪܝ Hakkāri), was a historical mountainous region lying between the plains on Nineveh to the south of Lake Van, encompassing parts of the modern provinces of Hakkâri, Şırnak, Van in Turkey and Dohuk in Iraq.

Hakkâri (syrisch-aramäisch: ܐܰܟ݁ܳܪܳܐ Akkare, kurdisch: Colemêrg) ist eine türkische Stadt im Südosten Anatoliens und hat 60.891 Einwohner (Volkszählung 2008).

History - Iraq

Így írtok ti

A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.
Azon kevés? magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche, olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: kocz, cseh: kočár, szlovák: koč, kočiar, ukrán: коч, szerb: кочије, szlovén: kočíja, svéd: kusk). A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret "madzsar"-nak nevezik.

A kocsi
Bolgár: kola
Horvát: kola
Szerb: kola
SVÉD: kočija

Nyelvészet
Közismert,hogy a kocsi szó az egyik leginkább elterjedt,nemzetközi vált magyar eredetű szó. Számos európai nyelvben megtalálható kissé változó formában,némelyikben elsősorban 'hintó', másutt 'autó' jelentésben, egyes nyelvekben - például az angolban - mindkettőben, és e fő jelentéseken kívül számos egyéb, az eredetivel összefüggő vagy teljesen függetlennek látszó jelentés is kialakult.

Kocs falu néveredete
Megjegyezném, hogy a közhiedelemmel ellentétben, az "itsy-bitsy" nem magyar emigránsok ajándéka. A szó felbukkan Óceánia natív nyelveiben is. Vagyis picit régebbi eredetű..

Egyesek a "szekér" szavunkat preferálnák, merthogy szerintük az az ősi magyar. Kérem szépen a szekér Egyiptom felől jött, a kocsi pedig Távol-Keletről.

Rendhagyó nyelvészet: A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret "madzsar"-nsk nevezik."

Kolumbán Sándor etimológiája
Csillagnép

The Tiele (Chinese: 鐵勒; pinyin: Tiĕlè), also named Chile (Chinese: 敕勒), Gaoche (Chinese: 高車), or Tele (Chinese: 特勒), were a confederation of nine Turkic peoples living to the north of China and in Central Asia, emerging after the disintegration of the Xiongnu confederacy. Chinese sources associate them with the earlier Dingling people.

The name "Chile" and "Gaoche" first appear in Chinese records during the campaigns of Former Yan and Dai in 357 and 363 respectively. However, the protagonists were also addressed as "Dingling" in the records of the Southern Dynasties. The name gao (high) che (cart) was a nickname given by the Chinese.

A kerék

Valaha így tudtuk:
Middle English whele, from Old English hwēoġol, hwēol, from Proto-Germanic *hwehwlan (cf. West Frisian tsjil, Dutch wiel, Danish hjul), from Proto-Indo-European *kʷekʷlóm (cf. Tocharian B kokale 'cart, wagon', Ancient Greek κύκλος (kýklos) 'cycle, wheel', Avestan čaxrō, Sanskrit cakrám), reduplication of *kʷel 'to turn' (cf. Welsh dymchwel 'to overturn, upset', Latin colere 'to till, cultivate', Tocharian AB käl 'to bear; bring' [költözni?], Ancient Greek (Aeolic) pélesthai 'to be in motion', Old Church Slavonic коло (kolo) 'wheel', Albanian sjell 'to turn around', Avestan ča-ra-iti 'it circulates', Sanskrit cárati 'it moves, wanders').

A kerék az indoeurópai nyelvek többségében a latin-kelta "rota-roth" szó változata. A szláv nyelvekben a "kola" dominál. Indiában a "csakra", amely úgy kezdődik, mint a "csanda", csak nem fiak, hanem kör (-kra).

Maori: wīra (cocha?)
Nahuatl: malacatl (Némely mesoamerikai népnél keverik is a kocsit és a kocát.)
Swahili: gurudumu (Mert a kerék gurul.)
Turkish: tekerlek (Szintén körpályás mozgás a tekerés.)

Telekocsi

Modern talking

Források

Bumyn, a véreskezű (Il-kan)

Ethnic history of Teleuts can be observed since the beginning of 1st millennium BC. Teleut ancestors under the ethnic name CHI-DI till the 3rd BC wandered on the territory of modern Northern China. In the 3rd BC they were forced out by the Chinese to the steppes in the southern side of Gobi desert. In Chinese chronicle WEI they are called GAOGUI (GAOJUI means a high cart).
In 297 Gaogui became subjugated by Xianbei Tuoba founded Wei Dynasty.

Kirgiz történelem

Chile

A nomadic people roaming the area of modern Inner and Outer Mongolia, by the Jin Dynasty 晉 called Chile 敕勒, the Northern Wei period (Beiwei 北魏) on called Gaoche High Carriages (because the wheels of their carriages were very large). the end of the 4th century on they moved southwards and settled in the areas of modern Gansu, Shanxi and Shaanxi. An empire called Wei 魏, established by Di Liao 翟遼, only survived a couple of years (388-392). In 487 Afuzhiluo 阿伏至羅 founded the Gaoche empire around Turfan/Xinjiang that lasted until 541. Gaoche was able to control the silk roads until it was destroyed by the Rouran 柔然 federation.

A kerék auth.: Forray Zoltán Tamás

A kerék feltalálása, továbbfejlesztése mint mozgatóeszköz, a kocsi, egy nem árja nép érdeme. Ez egy ma is élő,kicsivé zsugorodott, lenézett nép Európa keleti részén, mely nemcsak feltalálta és munkába fogta a kereket, hanem azttovább is fejlesztette, majd folyamatosan javította, és a mainapig meghatározó szerepet játszik annak alkalmazásában.

A kereket az amerikai földrészen egészen a modernidőkig nem ismerték és nem használták, de Afrikában, Ausztrália, sőt Újzéland és az Óceánia szigetein sem volt ismert a kerék ebben az időszakban. A világon egyedüli előfordulása a legrégebbi időkből Európa, Eurázsia sztyeppéi, Kisázsia, Mezopotámia, Egyiptom, India és Kína (lásd térkép). Ha a szélsőségeket, vagy perembehatásokat lefaragjuk, azaz az átvevőket, akkor marad egy Európa-Ázsia vonal a Kárpát-medencétől Kínáig.

Kocsi szavunk

Czech: kočár
Dutch: koets
French: coche
German: Kutsche
Slovene: kočija
Spanish: coche

Érdekes ez a KOACH ! Az elfogadott etimológia szerint a KOCSI szavunk a GAO CHE (nagy kocsi) szóból ered, ami átvitt értelemben "vándor". Itt meg a hébereknek nem is 8, hanem mindjárt 28. Egy holdciklus..

Kocsis temetkezés

Kocsim a koporsóm

A lovas kocsi sírba helyezése idegen a kora császárkor még puritán római temetkezési szokásaitól. Hogyan kerülhettek mégis egy római istenekkel díszített kocsi alkatrészei a Budakeszin előkerült temetkezés leletei közé? A Római Birodalom egyik határtartománya, Pannonia az I. században került római fennhatóság alá. A hódítók a kelta őslakosság életébe, társadalmába ekkor még látványosan nem avatkoztak be. A törzsi előkelők – ha volt vagyonuk és hűségükről bizonyságot tettek – megtarthatták közösségükön belüli vezető szerepüket, s lehetővé tették számukra polgári tisztségek betöltését és a további vagyonszerzést. A császár kegyéből még a római polgárjogot is megkaphatták. Megismerték a rómaiak kényelmét, gyorsan átvették szokásaikat, viseletüket és luxus iránti igényüket. Ragaszkodtak azonban ősi túlvilágképzetükhöz, amelyben az elhunyt a halála után kocsin utazott el a túlvilágra vezető hosszú útra.
Kárpát-medencei részleges vagy teljes kocsitemetkezéseket a kora és késő vaskorból is ismerünk. Hosszabb szünet után, a II. század elejétől ismét megfoghatóvá válik ez a hitvilág. Ebből az időszakból ugyanis számos olyan, az őslakosok által állított síremléket ismerünk a Lajtavidékről és Északkelet-Pannoniából, amelyen az elhunytat két- vagy négykerekű kocsin ülve, utasként ábrázolták.
Előszeretettel helyeztek tehát a sírba Bacchusnak és vidám kísérőinek alakjával ékes kocsikat.
A leggazdagabb temetkezésekhez sorolható, kocsit tartalmazó sírok rendkívül ritkák. A Római Birodalom területén csak Pannoniában és Thrakiában temettek el egész kocsikat, Gallia Belgicából csak részleges kocsitemetkezéseket ismerünk.

U-kraina

A kerék feltalálói újabban nem a Mezopotámiában egykor élt sumérok: modern lézer-, karbon-, komputer-technológia és mikroszkóp vizsgálatok (az ún. „forensic” archeológia) DNA és genetikai vizsgálatok a kerék e1ső alka1mazóit Ukrajna sztyeppéire teszik, továbbmenve az Ural déli vonulatának keleti és nyugati sík vidékeire (ez a magyar őshaza, a máig is érvényes finnugor, összehasonlító nyelvészet által is hirdetett terület).
A szkíták a keltákkal kortársként éltek, érintkezési területük a Kárpátmedence és a Balkán volt. Ezek a nyomok bizonyítják, hogy a szkíták (szittyák) élettere, mozgási területe a Kárpát-medencétől Kínáig, délen Mezopotámiáig, Egyiptomig terjedt a temetkezési szokások, a kocsival, lóval való temetés az ő találmányuk, tőlük terjedt el.

Kambéri Dolkun ujgur régész Herodotoszra hivatkozik, amikor a szkíta vagy szaka törzseket említi: Közép-Ázsia meglehetősen átjáróház volt abban az időben, a maradványok, leletek, bronzeszközök kori jellege ugyanaz, Magyarországtól Nyugat-Kínáig!
A perzsák (sacoe) szaka, és sacaraucae leírása is ugyanezt a népet fedi. Sacaraucae (Strabo: Rerum Qeographicarum II, 8,2 vagy Trogus Pompeus: Prologi 41., Epitoma Historicarum; Kínaiak Han Sbu 61/4B) leírások szerint szkíta/szittya néptörzs. A sacaraucae: vagy talán mai formában magyarul szekeres lesz.

Gimbutas professzor állítja, hogy a korai, ie. harmadik évezredben kurgánba temetkező, lóhátról nyilazó törzsek lepték el a Balkánt és röviddel utána egész Európát, a folyópartokat követve. Hamarosan réz-tőrökkel (a szkíták "akinakés"-e) és fokosokkal, a fémkészítés tudásának birtokában elözönlötték Európát, magukkal hozva a jellegzetes kötélnyomatos ivókupát. Ez az ivókupa az ún. beaker , amely a mai nyugati régészeti elnevezést is adja: "beaker" nép. (Herodotosz szerint: a szkíták a nyilat, fokost, ivókupát, a jármot, ekét is az istenektől kapták.)

A mai Dunántúl területéről összesen mintegy 9-10 hasonló temetkezés maradványait ismert

Pamíri típus az KM-ben

Vaskor – 740-250 – Európában két részre oszlik, a korai vaskor mely egy osztrák lelőhelyről Hallstattról kapta a nevét, késői vaskor pedig a Le Téne korszak (svájci lelőhelyről kapta nevét)
-előbbi alatt szkíta bevándorlás, ezek sztyeppei lovasnomádok, Alföld nagyrészét megszállják, iráni nyelvet beszéltek, europidok, jellemző rájuk a kocsival temetkezés és a zoomorf művészet (állatokat ábrázoló arany domborművek)

Shambhala?

Magna Scythia népei Délszibériában, a Minuszinszki medencében és az Altájban
Karaszuki kultúra (Kr.sz.e. XIV-VIII. század - régebben: XI-IX. század).
Ők új jövevények a Minuszinszki medencében. Észak-Kínából érkeztek ide! Itt andoronoviakat találtak. Egészen új kultúrát teremtettek, éles tehát a különbség a korábbi népesség és a karaszukiak között! A Bajkál-vidékén, Mongóliában, a kínai Nagy Faltól északra települtek le. Különösen jellemzőek az új kés- és tőr-típusok, állatábrázolásos markolatokkal: jávorszarvas, bika, hegyi kecske, zerge, etc. Ezek a formák itt korábban teljesen ismeretlenek voltak. A bronzból és nefritből készített lapos balták is Észak-Kínából származnak. Un. szejma-turbinói balta-típusok ezek. De a szoros kínai kapcsolatokat jelzik a kínai pénzt heIyettesítő kések megjelenése is a Cs'zsou dinasztia (1122-255) korából. Ezek, és más tárgyak (például a gyeplő-tartó bronzok és a kocsi-temetkezések) észak-kínai (újgúriai) eredetűek.

A szkíták iráni nyelvet beszéltek, vezetőiket lóval-kocsival temették

Írta: M Szabó - 2006
..és a temetkezési szertartás során leölt, felszerszámozott lovak, esetenként kutyák. Pannoniából eddig 27 kocsit tartalmazó római kori temetkezés vált ...

Chariot
Chariot Burial of a Warrior ; La Gorge-Meillet, Marne France ; 5th c. BCE ; Musée des Antiquités Nationales, Sainte-Germain-en-Laye, Paris

Sárisáp
Magyarország területéről csaknem harminc római kori kocsit tartalmazó temetkezés ismert, bár csupán kisebb részüket tárták fel szakszerűen. Pannonia provincia korai történetében, nagyjából a második század végéig, a harmadik század elejéig (a helyi, főleg kelta elit teljes romanizálásáig) fordultak elő, elsősorban az északnyugati területeken, viszonylag kis számban, hiszen ez a fajta temetkezés költséges volta – és persze az így eltemethető előkelők korlátozott száma – miatt nyilván exkluzívnak számított.

Panonia

Róma

A 160-as, 170-es évektől kezdődően azonban a temetkezés lényeges változáson megy át. Először csak szórványosan tűnnek fel az új rítus szerint, hamvasztás nélkül földbe helyezett holttestek csontvázmaradványai, majd néhány évtized alatt általánossá válik a halotthamvasztás felhagyása, a test eltemetése.
A rítus kísérőjelenségeként a 2. század végén megjelennek a Pannóniában korábban ismeretlen, hatalmas, kőből készült sírládák, a szarkofágok, tetejüket vaskapcsokkal, cementtel, ólommal rögzítették légmentesen a kőládához. A rítus további élete is jellemző: a 3. századtól kezdődően többnyire már nem a puszta földbe helyezik a holttestet, hanem a sírgödröt téglával, kővel körülfalazzák
Ez a jelenség Pannónia valamennyi római kori temetőjében megfigyelhető. A települések határában föllelt temetőkben minden esetben elválaszthatók az 1-2. századból származó hamvasztásos sírok a 3-4. század csontvázas temetkezéseitől.
A szegényebb rétegek – akik nem tudtak nagy értékű halottaskocsit, lovakat, értéktárgyakat temetni halottjuk mellé –a kocsitemetkezés kőbe faragott képével pótolták a luxustemetést. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy nagyjából ugyanarról a területről, ahonnan a kocsisírok előkerültek, nagy számban ismerünk utazókocsit ábrázoló síremlékeket. Ezek a jelenetek nagyon valószínűen temetési menet ábrázolásainak foghatók fel. A kocsitemetkezések szellemi hátterét azok a sok nép körében megtalálható túlvilág-elképzelések alkották, amelyek szerint a halottnak hosszú utazást kell megtennie, míg túlvilági célját eléri.
A kocsi (ugyanúgy, mint egyes víz mellett élő népek körében a ladik) a halott túlvilági utazását volt hivatva megkönnyíteni, a gazdag mellékletek pedig azt szolgálták, hogy a halott a túlvilágon se nélkülözze földi otthonában meg¬szokott kényelmét.
A római Pannónia temetkezései között külön helyet foglal el néhány, a 4. századból származó múmiasír. Eddig Carnuntumból, Brigetióból, Aquincumból és Intercisából ismerjük ezt a római birodalom nyugati részében rendkívül ritka temetkezési rítust. E sírokban a holttest maradványait több rétegű pólyába csavarva találták meg, a pólyák anyagának természettudományi vizsgálata azt mutatta, hogy a pólyázáshoz vásznat, szemfedőül pedig az ókori világ legdrágább textil¬féleségét, a kagylóselymet (byssus) használták fel.

Pontus

Ugyanitt (és a szomszédos Regölyben) pénzverde is mőködött. Ehhez a tevékenységhez nem csak a Hermész-kultusz helyi aspektusa kapcsolódhatott, de a makedón tetradrachmák utánzatain felbukkanó ábrázolások sem lehettek idegenek a helyi lakosság (helyi hatalom) vallásos képzeteitől. Ezek közül, – számszerő többsége miatt is – kiemelkedik a ló és lovas ábrázolása. Ezen a képtípuson a ló hasa alatt rendszeresen nap-szimbólumként értelmezett triszkelészt látunk, mellette pedig olyan ábrákat (egymással szabályosan összekapcsolt gömböcskéket) amelyeket leginkább csillagkép-szimbólumként foghatunk fel. Ha ez az elképzelésünk helyes, akkor három konstellációt azonosíthatunk: a hét csillagot összekapcsoló szabálytalan hullámvonal a Hydra, a két-két gömböcskét párhuzamos vonalakkal összefogó kép a Gemini, a "V" alakú képlet pedig a Taurus jelzése lehet. Amennyiben ez így van, akkor a Her cuniates (?) pénzek hátlapi ábrázolásain azt az észak-balkáni vallási képzetkört azonosíthatjuk, amely a későbbiekben az ún. thrák lovas, illetve Sol invictus Illyricus ("dunai lovasisten") képein jelenik majd meg. Minden bizonnyal ehhez a Róma előtti Napisten kultuszhoz kapcsolódott a szalacskai Sol-Luna papnő léte, és gazdag ornatusa is.

Egészen biztosan a római terjeszkedést megelőző időre nyúlik vissza a kocsi-temetkezések hagyománya. Az e temetkezési kocsikon rendszeresen felbukkanó dionysikus hármasság hellenisztikus kori, dél-trákiai kapcsolatait legfrissebben KÁDÁR ZOLTÁN tárta föl, postumus cikkében.
Ősi balkáni hagyományt hordozott az anyaistennő kultuszhoz és a sírok világához kapcsolódó disznó-áldozat, valamint a kocsi-temetkezéseken több ízben is előforduló dionysikus triász. Az itt szereplő kecskelábú Pán figurája majd Pannonia Silvanus-kultuszának ad – másutt nem ismert – egyéni ízt.
De bizonyára az ismeretlen isteni erők ártó hatalma elleni védelmet szolgálták a Birodalom latin nyelvő felében egyedül itt, feliratos kőemlékeken is tisztelt Sphinxek is. A Sphinx-ek alakja – ebben a régióban – a sírplasztikában is, más területeket jóval meghaladó arányban fordul elő.

A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstatt-kori halomsírok

A halomsírból előkerült kocsilelet, az első biztos és nem csupán feltételezett kocsitemetkezés a Dunántúl Hallstatt korában, ezért megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. A kocsi eltemetésének szokása jóval korábbi előzményekre megy vissza és kapcsolatban áll a már korábbi időkben feltűnő, majd mintegy kortünetként viszonylag nagyszámban fellépő, azonban megjelenésben és kivitelben igen különböző kocsikkal. Kocsileletünk egy hosszú fejlődési folyamatnak elég késői szakasza, amelynek előzményeire is kell néhány rövid pillantást vetnünk. A péceli kultúra Budakalászon előkerült kocsija egyedülálló lelet, amelynek nálunk sem előzményei, sem közvetlen követője eddig nem ismeretes. Legközelebb ismét a bronzkor második felében találunk biztos adatokat a Kárpát-medencében kocsik használatára. Bizonyítják ezt a Tárcaírói előkerült bronz kerékagyborító, s néhány hasonlónak korábban közölt, de eddig fel nem ismert töredéke. Ugyancsak a kocsiemlékekhez sorolható, de közelebbről meg nem határozható és időhöz nem köthető az Árokaljáról és Abosról származó két bronzveretekkel ellátott harcikocsi kereke.

Angol nyelven

Chariot burials
A Kárpát-medence és a Balkán elsikkad... Nem illik Gimbutas modelljébe? Az oroszok szerint kimmer-trák szokás.
Herodotus reports that chariots were widely used in the Pontic-Caspian steppe by the Sigynnae.

Chariot - eltemetve.
Chariot Burial of a Warrior ; La Gorge-Meillet, Marne France ; 5th c. BCE ; Musée des Antiquités Nationales, Sainte-Germain-en-Laye, Paris

Háborúk kora - kocsi képpel
Excavation will start on the 131-square-meter horse chariot sector of the Xiongjiazhong Tomb before February 2008," said Yan Pin, director of the Archaeology Bureau of Jingzhou, Hubei Province where the tomb is located.
The tomb is the largest and best preserved found to date from the State of Chu in the Warring States Period (475-221 BC). Since 1979 three comprehensive surveys have been made of the tomb, and the formal excavation was launched in August 2006.

Keletebbre
The excavation of some Eastern Zhou period tombs that had ancient chariots and horses buried underground has been completed

Nem csak gyermekeknek

By about 1200 BC, in the late Shang Dynasty, people in China were also using horses and chariots. This grave from China (from about 1200 BC) contained two horses, a chariot, and their charioteer, who were all sacrificed for the grave of a rich and powerful man.

Harci kocsi

The earliest fully developed chariots known are from the chariot burials of the Andronovo (Timber-Grave) sites of the Sintashta-Petrovka culture in modern Russia and Kazakhstan from around 2000 BC. This culture is at least partially derived from the earlier Yamna culture. It built heavily fortified settlements, engaged in bronze metallurgy on a scale hitherto unprecedented and practiced complex burial rituals reminiscent of Aryan rituals known from the Rigveda. The Sintashta-Petrovka chariot burials yield spoke-wheeled chariots.

Kocsira ültetve

In England, chariot burials are characteristic of, and almost confined to, the Iron Age Arras culture associated with the Parisii tribe.
The Wetwang chariot burial of ca. 300 BC is an exception in that a woman was interred with the chariot. Some 21 British sites are known, spanning approximately four centuries, virtually all in the East Riding of Yorkshire. The Ferrybridge and Newbridge chariots are unusual in Britain as they are the only ones to be buried intact. The burial custom seems to have disappeared with the Roman occupation of Britain.

In Europe, chariot burial was mainly an Iron Age Celtic custom. A tomb from the 4th century BC was discovered in La Gorge-Meillet Marne, France. The only Etruscan find dates to ca. 530 BC, and is preserved in pristine quality, see Etruscan chariot.

Yorkshire

Following the Iron Age chariot burial found this year near Edinburgh (see BA April), another has come to light at Wetwang in East Yorkshire. The new grave contained the well-preserved skeleton of a young woman, aged about 25-35, lying amid the remains of her dismantled chariot and a number of sacrificed pigs. Dating to the 3rd or 4th century BC, it may be the earliest chariot burial in Britain and is the fourteenth from the area. It possibly belonged to a queen of the Parisi tribe.
Evidence of the chariot. associated with the Hyksos invasion. has been found carved on a grave stela (Circle Grave Al at Mycenae.

Trákok

Archaeologists working for the Bulgarian Academy of Sciences have discovered a tumulus (burial mound) in the Elhovo Region which have yielded the remains of a Thracian noble family, including a well-preserved chariot. Most probably they had been members of a wealthy aristocratic family living in one of the villas situated near the present-day village of Borissovo during the second half of the first or early part of the second century AD.

Kocsiba temetve - Borissovo, Bulgaria

The tumulus is part of a big cemetery situated near the village of Borissovo. It was 8 m high and its diameter was 60 m. Seven burial structures and two pits were discovered under the tumulus.

A team led by archaeologist Daniela Agre of Bulgaria's National Institute of Archaeology unearthed an ancient four-wheel chariot near the Borissovo village in the Elhovo region, dating back from the first half of the second century ACE, Focus news agency reported. Along with the 1900-year-old chariot, in the funeral mound the team discovered shields, richly adorned in bronze, as well as table pottery and glass vessels. The finds led Agre to believe that she had come across the funeral of a wealthy Thracian aristocrat.
The chariot was fully preserved, which, the archaeologist said, was a rare circumstance and it was the first such case in Bulgaria.

The central ornament of the cart – an exquisite figurine of a panther on a solid bronze stand – was found on the shaft, between the skeletons of the two horses. A skeleton of a dog was unearthed behind the cart, tied up to it with a chain.

Bylazora was the fabled capital city of the Paionians, the people who occupied the land of the ancient kingdom that was to become Macedonia. Many ancient Greek and Roman authors mentioned both the Paionians and their Bylazora.

Óbulgár temető

The inhumation burials with their primitive sarcophagus-like cameras of rock slabs and the accompanying the dead objects (amphora-like pottery, belt ornaments) show great similarities with a numbers of pagan necropolises from the Lower Danube, especially from the eastern part of north-eastern Bulgaria and Dobrudzha . Other similar to the above are the Pashkovski necropolise near the city of Krasnodar and the necropolise at the river Djursju, near the city of Novorossijsk. (Kubán vidéki kurgánmező.)

Testvérváros - az öreg borissza Oroszországban.

Káros

In addition to the Trundholm chariot, there is a number of petroglyphs from the Nordic Bronze Age showing chariots, such as one of the slabs of stone in the King's Grave from ca. 1000 BC, showing a chariot with two four-spoked wheels drawn by a team of two horses.
The Celts were famous chariot-makers, and the English word car is believed to be derived, via Latin carrum, from Gaulish karros (English chariot itself is from 13th century French charriote, an augmentative of the same word). Some 20 Iron Age chariot burials have been excavated in Britain, dating roughly from between 500 BC and 100 BC, virtually all of them in East Yorkshire, with the exception of one find of 2001 from Newbridge, 10 km west of Edinburgh. Chariots play an important role in Irish mythology surrounding the hero Cu Chulainn.

Chariot - answers - kész Circus

Korai nyomok

In continental Europe, wheeled vehicles first appear around 3000-2500 b.c. in the form of heavy wagons drawn by oxen and supported by four massive, single-piece disc wheels. These vehicles could weigh as much as a ton and required enormous planks from 400-500 year old oak trees to fashion the single-piece wheels.
Actual wheels from these vehicles have been dug from bogs in Northern Europe and whole wagons have been found in high-status burials from Eastern Europe and Transcaucasia. Judging from representational evidence and from the burials, these vehicles were used for both utilitarian transport and elite ritual.

Leletek

Szkítia

A kurgánokban talált tárgyak (aranyedények, arannyal borított fokos, arany párduc) már felmutatják a szkíta állatstílus csaknem minden elemét: spirálokba csavarodó agancsú fekvő szarvas, kőszáli zerge, párduc, madárfejek.
a magyarországi szkíta kor Kr. e. 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kezdődött. Kapcsolataik az 5. század első negyedének végén megszűntek volna Kelettel.
A szkíta leletek közül a legjelentősebb a két aranyszarvas, a csörgők és szíjvégek, és a szentes-vekerzugi kocsi.

Ősrégészet

A késő rézkori badeni kultúra első alföldi lelőhelyét 1934–1938 között Banner János kutatta meg a hódmezővásárhelyi Bodzásparton. Mivel későbbi gyűjtései során kiderült, hogy a kultúra törzsterülete Magyarországon van, a Baden-péceli kultúra elnevezést vezette be...
A korszak világhírű leletét, az első európai kocsiábrázolást, a budakalászi agyagkocsimodellt Soproni Sándor publikálta (1954).
A szkíta kor (kb. Kr. e. 6–5/4. század) újabb, keletről (Erdélyből, a Kárpátok szomszédságából és Északkelet-Balkánról) érkező, kocsizó, pikkelypáncélos csoportok megjelenésével hozható összefüggésbe. A hazai régészetben használatos nevük a magyarországi Szentes határában feltárt vekerzugi temető alapján: vekerzugi {V-370.} kultúra vagy csoport.

A Szentes-vekerzugi temetőben (az ásató 1937-től Csallány Gábor) egy vasalt kocsi maradványait is megtalálta az eléfogott és leölt két lóval együtt. Az „in situ” kiemelt leletegyüttes a Nemzeti Múzeumba került.
A Dunántúlon a Hallstatt C (7. század) és D (6. század) időszak a kora vaskort fedi. Anyagi kultúrájukban keleti {V-371.} és déli (balkáni és itáliai Villanova kultúra), valamint nyugati hatások mutathatók ki. Az elhunytakat hamvasztást követően temették el (a Somló, illetve a Ság hegy körüli, a Pécs-jakabhegyi és a soproni halmokba; Fehérvárcsurgó, Lovászpatona, Nagyberki, Süttő, Százhalombatta, Vaszar és Vaskeresztes vezető réteghez tartozóit is halomsírok – tumulus – alá).

Néha előfordul a kocsival történő eltemetés (pl. Somlóvásárhely I. halom), gyakrabban a lószerszámok, különleges mellékletként a bikafejjel díszített agyagedény és bronz situla (italkeverő edény), valamint az agyagból készített napszimbólumok, holdidolok. Az ún. „köznépet” jóval szegényesebb, ún. lapossíros temetőkben találták meg (Halimba, Nagydém, Süttő).

Krisztus után

A kocsitemetkezés kérdése ma sem lezárt; a kelta őslakosság kedvelt temetkezési formája csak a 2. századtól adatolható. A 20. század elején a kozári I. kocsit (1902), legújabban (1989) a kozármislenyit publikálták.

A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstatt-kori halomsírok

A halomsírból előkerült kocsilelet, az első biztos és nem csupán feltételezett kocsitemetkezés a Dunántúl Hallstatt korában, ezért megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. A kocsi eltemetésének szokása jóval korábbi előzményekre megy vissza és kapcsolatban áll a már korábbi időkben feltűnő, majd mintegy kortünetként viszonylag nagyszámban fellépő, azonban megjelenésben és kivitelben igen különböző kocsikkal. Kocsileletünk egy hosszú fejlődési folyamatnak elég késői szakasza, amelynek előzményeire is kell néhány rövid pillantást vetnünk. A péceli kultúra Budakalászon előkerült kocsija egyedülálló lelet, amelynek nálunk sem előzményei, sem közvetlen követője eddig nem ismeretes. Legközelebb ismét a bronzkor második felében találunk biztos adatokat a Kárpát-medencében kocsik használatára. Bizonyítják ezt a Tarcalról előkerült bronz kerékagyborító, s néhány hasonlónak korábban közölt, de eddig fel nem ismert töredéke. Ugyancsak a kocsiemlékekhez sorolható, de közelebbről meg nem határozható és időhöz nem köthető az Árokaljáról és Abosról származó két bronzveretekkel ellátott harcikocsi kereke.

A halomsírból előkerült kocsilelet, az első biztos és nem csupán feltételezett kocsitemetkezés a Dunántúl Hallstatt korában, ezért megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. A kocsi eltemetésének szokása jóval korábbi előzményekre megy vissza és kapcsolatban áll a már korábbi időkben feltűnő, majd mintegy kortünetként viszonylag nagyszámban fellépő, azonban megjelenésben és kivitelben igen különböző kocsikkal. Kocsileletünk egy hosszú fejlődési folyamatnak elég késői szakasza, amelynek előzményeire is kell néhány rövid pillantást vetnünk. A péceli kultúra Budakalászon előkerült kocsija egyedülálló lelet, amelynek nálunk sem előzményei, sem közvetlen követője eddig nem ismeretes. Legközelebb ismét a bronzkor második felében találunk biztos adatokat a Kárpát-medencében kocsik használatára. Bizonyítják ezt a Tárcaírói előkerült bronz kerékagyborító, s néhány hasonlónak korábban közölt, de eddig fel nem ismert töredéke. Ugyancsak a kocsiemlékekhez sorolható, de közelebbről meg nem határozható és időhöz nem köthető az Árokaljáról és Abosról származó két bronzveretekkel ellátott harcikocsi kereke.

A kocsi megjelenése: Bondár Mária Agyag kocsimodellek a Kárpát-medencéből(Kr. e. 3500–1500)
G. Childe tanulmányai után a Kárpát-medencében talált kocsimodelleket ésagyag kocsikerekeket Bóna István gyűjtötte össze és elemezte egy mindmáig sokat idézett tanulmányában. A kataszterében szereplő 73 lelőhelyből – térképe alapján 1 – mindössze 9-ről került elő teljes kocsimodell vagy annak töredéke, atöbbi lelőhelyen miniatűr kerekeket találtak (BÓNA 1960, 92, 104, Fig. 7). BónaI. a késő rézkortól a korai vaskorig terjedő gyűjtésének értékelésekor foglalkozotta kocsi kialakulásának és Kárpát-medencébe kerülésének problémájával is, ésfejlődési sort állított fel a kocsik között (BÓNA 1960, 87–89, Fig. 3, 1. kép). 2 Tanulmányában a bronzkorra helyezte a hangsúlyt, hiszen rézkori kocsimodellt Európából csak a budakalászi temetőből ismerhetett még ekkor a kutatás.

Pesti István 2010 julius


(módosítva: 2012.08.11.)
Nyitóoldal