Hunok, avarok, magyarok



Hunok


Akadnak emberek, akik egy törzset, vagy törzsszövetséget képzelnek el a HUN fogalom mögé. A valóságban azonban tágabban, sokszor kissé zavarosan értelmezték a történészek a HUN szót. A nézetem szerint EMBEReket jelölt már a kezdetekben is, noha a szkíta népeket elég határozottan elkülönítették a régi írók a hunoktól. Ezért is nehéz nyomon követni olyant, hogy hun nép, mert állandóan változott a szó által lefedett népek száma. Hunnak nevezzük az amerikai társait a magyaroknak, s hunnak a Régi Keleten magyarok mellett élt népeket. Úgyszintén hunnak tartjuk a Kína területére több hullámban elért turkoket, de hunok a rómaiakat keletről támadó gepida, alán, gót stb. törzsek is. Jelen írásban ez utóbbi népeket nevezem hunnak. Vagyis: rugok, herulok, vandálok, gótok, gepidák, alánok... még nem vagyok biztos benne, hogy a markomanok, kvádok, svebek közéjük sorolhatók-e? Azonban kétségtelenül a gótok (közöttük is a herulok) vitték a főszerepet Róma megdöntésében.
Ne feledkezzünk meg a keleti hunokról sem! Ugye, a Han (hun) Birodalmat Kr.e. 200 - Kr.u. 300 között erősen támadták északról a még keletibb hunok. Vagyis az Amerika felől érkező migrációs hullám. Közöttük is megemlítendő a szaragur és a suni néptörzs, de t.képpen igen nagy létszámban hajóztak át népek Amerikából. Feltételezésem szerint az Oya-shio áramlás és a Délkeleti passzát segítségével jöttek át északon, ahol már nem túl nagy a távolság Amerika és Ázsia között. (Annyira könnyű út, hogy az Aleut szigetek szinte egymásba érnek, így kisebb hajók is kockázatmentesen járhatják.) Ugyanis egyrészt rövidebb volt az út, ami élelmezés szempontjából jelentős, másrészt nagyobb tömegeket lehetett viszonylag kis flottával mozgatni. Az így Ázsiába érő népek Japánon át érték el a kontinenst, ahol bölcsen kikerülték a kínai kikötőket, viszont később - nagyobb tömegben már - bátran támadták a hanokat. Viszont már Kr.e. 200 táján elérték az Aral tóig terjedő területeket, s Madou (Mao tun?) hatalmas birodalmat kovácsolt egyesítésükkel.

A Kárpát-medence


Erdély


A Bih-ar hegység körüli terület román neve - Ardeal - a magyar Erdély szó szinonímája.

Arde* az ERDŐ szavunk analógiája. Megtalálható at ARDENNEK nevében, de a latin ARDEA város nevében is. A trák nép nyelvén pedig Ard-* "fehér" jelentésű..(Schütz: Fehér foltok..)


A "Hétvár" szavunk tükörfordítása a Siebenbürger is, ami az Erdélybe telepített 7 (magyar? SAR?) város nevéből adódik.

Siebenbürger Sachsen During the period from the 9th to 14th century, an eastward movement of the populations of the Holy Roman Empire (Drang nach Osten) pushed back or assimilated progressively the Slavic populations installed East of the River Elbe and displaced the Germanic frontier towards the Vistula. More to the South, during the 12th century the Kings of Hungary Géza II, Béla III, Andreas II (father of St. Elisabeth of Thuringia) called on the "Saxons" to colonize Transylvania. Their role was the military defense of that border area and exploitation of the mining resources in the area of the Bihar mountains. The colonists' gold, silver and copper mining made 14th and 15th century Hungary one of the richest European countries. The mediaeval fortress-churches of this area bear witness to the military vocation of this colonization, their purpose was to offer shelter to the colonists in case of war. Although the settlers were known as Saxons, they were in fact Frankish populations from the Moselle and Rhine area, from Aachen and, in a lesser measure, Saxons, but the latter gave the name to this population. The great majority of these settlers comes from the Luxembourg area. Already in 1768, when travelling through Transylvania, the Luxembourg publicist François Xavier de Feller S.J. had noted this liguistic kinship. Even though subsequent historical and dialectological research on the original home-country ("Urheimat") tended towards trying to identify for each Transylvanian community the mother village in Luxembourg, it remains nevertheless that the origin of these so-called Saxons is clearly the greater Luxembourg region. The name Transylvania (= beyond the forest) is explained by its geographical situation, surrounded in the North, East and South by the wooded Carpathian Mountains. The German name Siebenbürgen is derived from their autonomous jurisdictional organization, subdivided into 7 seats. Among the towns founded by the colonist let us quote Braçov (Kronstadt), Sibiu (Hermannstadt), Cluj (Klausenburg), Tirgumures (Neumarkt), Sigishoara (Schäßburg). The different names of this area (Transylvania in English, Siebenbürgen in German, Ardeal in Romanian, Erdély in Hungarian) give us a glimpse of the ethnic complexity of the mediaeval residents: the Szeklers, of Hungarian tongue but of mysterious origin, the Hungarians, the "Saxons" and the Romanians. The Saxons, the most frequent group, had acquired a large autonomy. Under King Andreas II, they received in 1224 franchise letters (Privilegium Andreanum), which recognized them as Saxon nation. Under Turkish rule from 1516 on, then under the Austro-Hungarian Empire, Transylvania became part of Romania in 1918. The germanic-speaking population has strongly diminished after World War II (deportation to the Soviet Union) and even more after the fall of the Ceaucescu régime (emigration to the Federal Republic of Germany).

Történészeink 2056 régi helynevet számoltak össze Transszilvánia területén, amiből 102 szláv eredetű, néhány sváb és kb. 20 román volt. A többi szinmagyar. Pl.: Almás, Egregy, Sebes, Nádas, Lapos, Szilágy, Sajó...
A Szamos, Maros, Temes.. már az ókori forrásokban is szerepel.
Népünk turk ágából nem sokan élhettek erre, mert helynév nem nagyon maradt utánuk.

Hun volt, hun nem volt

A tényleges hun uralom és megszállás legfontosabb bizonyítéka két aranypénzlelet, mindkettő Szászsebesről, ahol hun ordut vagy ault sejthetünk. Eredetileg 14 darabot találtak V. Varahran (Bahram) kusán-szaszanida király (420 - 438) aranypénzeiből, ezeket a 420-as években Közép-Ázsiában hadakozó hunok hozták magukkal, s valószínűleg Bleda bukásakor rejti el őket a nagyfejedelem egyik szintén bukásra álló híve. II. Theodosius 429/430-ban vert VOT XXX MVLT XXXX jelzésű solidusa viszont már a hunok számára itt fizetett keletrómai "békeadóból" származik, s talán nem is magában került elő, hanem több más solidusszal együtt, amint azt a hódmezővásárhely-szikáncsi kincsleletben előforduló testvérei valószínűsítik.
"Érdekes egy Gyulafehérvár-Partoson talált lemezes testű bronzfibula, amely 4. század végi - 5. század eleji Kaukázus vidéki alán típus (hasonlók Pannoniában is előkerültek), tehát a hunok e legkorábbi szövetségeseinek erdélyi jelenlétére utal." Más szóval az alánok a Kaukázustól Erdélyig értek, majd hamarosan feltünnek Tolnában...
A környéken éltek a gepidák, most meg még alán nyomok is... Ezek a népek nem hunok voltak, csak gepidák és alánok. Merő véletlen, hogy e két nép körében volt legjobban elterjedve a hunoknál gyakori mesterséges koponyatorzítás . (kisebb mértékben a gótoknál is előfordult, csak a Balti tenger elmosta a nyomukat északon...)

Románok

A román nemzeti tudat Erdélyben alakult ki, Budán nyomták az első román könyvet, Erdélyből jártak a románok öntudatra ébreszteni a regátban élőket. Iskolázottságban, anyagiakban, minden elképzelhető pozitív mutatókban felülmúlták a regátiakat. Az erdélyi románok büszkék arra, hogy "argyelán"-ok.
[A skótoknál meg ott az Árgyélus királyfi (Argyll)..]
A románok nem római betelepülők. Az ősök zöme különböző nomád népek leszármazottja, akik a római légiókban szolgáltak, ahol megtanultak v.milyen konyhalatint. Miután obsitosok lettek, letelepedtek valamelyik juliában és családot alapítottak. Mikor a rómaiak kiürítették Erdélyt, ezeket a családokat áttelepítették Méziába, ahol kialakítottak egy Dacia Aurelianit. (Mellékelt térképen látható, hogy nem azonos Dacia Ripensissel. A gótok távozása után feltehetően az Olt mentén visszaszivárogtak Erdélybe. Erre sajnos csak finnugorász "bizonyítékom" van... (Eszi, nem eszi, nem kap mást...)

Alföld


Szarmata

"A Kárpát-medencébe az i.sz. I. században bevándorló szarmata jazig törzs a Fekete-tenger északi partvidékének tágas sztyeppéit váltotta fel az Alföld síkságára. A szarmata törzsszövetség hatalmas szállásterülete ezután már Közép-Ázsiától a Dunáig terjedt. A jazigok és rokonaik – a nálunk később megjelenő roxalánok és alánok – fő foglalkozása a nomád pásztorkodás és a katonáskodás volt. Nyelvük a szkítákéhoz hasonlóan az iráni nyelvcsaládhoz tartozott. A Fekete-tenger menti görög gyarmatvárosok háború idején rettegett támadóként, békés periódusokban pedig kereskedelmi partnerükként találkoztak a szomszédjukban élő szarmatákkal. A Kárpát-medencében egy másik antik civilizáció, a Római Birodalom vette át a szomszéd szerepét. Háborús-békés együttélésük egészen az V. századig, a népvándorlás koráig tartott." [Azért vándoroltak itt a népek az 5. sz. előtt, s után is...]

Szkír királynői ékszer?

Bakodpusztai lelet. Kalocsa térségéből származó "hun kori" karperec. Hasonló példányokat találtak ugyan Kiev és a Krim környékén, de ez nem zárja ki, hogy pl a gepida központban, Apahidán készítették őket. A feltételezett temetkezési idő alapján a szkír királyi család nőtagjáé volt a karperec.

Népvándorlás

Az 5. század második felében általánossá váló fibulaviselet a pogány hitvilág termékenységkultuszához illetve totemizmusához kapcsolódott. A különböző ötvöstárgyakon az eredetileg késő római növényi és állati motívumok, valamint vésett spirális és meanderminták (LaTéne) a germán mesterek keze alatt összetett jelképpé, kompozícióvá alakultak. E tárgyakon a germán állatstílusok elemei burjánzottak: vadkan- és ragadozómadár-fejek, lábak, mitikus szörnyalakok (sárkányok, griffek stb.).

A legismertebb szentesi gepida temető a Veker déli partján, a nagyhegyi magasparton terült el. A temetőben 79 - nagyrészt kirabolt - sírt tárt fel Csallány Gábor 1931 és 1941 között. A melléklet nélküli vagy jellegtelen leleteket tartalmazó sírok a szolgasorú réteg arányát is mutatják, amely itt igen magas lehetett. A temető a Tisza menti gepida királyság egyik legfontosabb lelőhelye. A nagyhegyi közösség meghatározó lehetett a térségben, amit a fegyveres férfisírok (60%!) nagy aránya is mutat.

E csüngődíszes divat a 6. század középső harmadában jelent meg a Kárpát-medencei germánoknál (gepidák, langobardok, herulok), mely a korabeli bizánci divat hatására terjedt el. Az egykorú bizánci mozaikokon is megfigyelhető az övről a térd alá függő egyes vagy kettős szalag. A germánok ezekre a szalagokra kést, tarsolyt, ereklyetartót függesztettek. A gepida és herul nőknél a csüngők feljebb végződtek, amely rövidebb szoknyára enged következtetni. Az egyik csüngőt záró hegyikristály gömb a viselő nemes voltára utal. [lásd pl. magyar korona.]
Az 546-ban a bizánci udvarban tárgyaló langobard követség szerint a gepidák ariánusok voltak. Sirmiumban ariánus keresztény gepida püspökség is létrejött.

A szarmaták nyelve

In our 1966 Journals of Hungarian Studies we studied the Sarmatian presence in England and their influence upon the arts, fashion, mythology of the Islands along with the establishment of horse breeding and cavalry. Concerning their language we also made mention of a Sarmatian grave-good excavated in Hungary that bore a Hungarian runic text. This latter is one evidence that the Sarmatians were a branch of the Hungarian speaking peoples of the time.In the January and February 1997 edition of the Archeological Journal Scott C. Littleton who is professor of anthropology at Occidental College in Los Angeles has written an article entitled .Were Sarmatians the source of Arthurian legend? He also makes mention that in 175 AD Marcus Aurelius dispatched 5,500 Iazygs from the Danube region. There is also evidence of Sarmatians in the region.

JÁSZOK

"Ezek után átkeltek a Dunán és csatlakoztak a vízi gótokhoz és az osztrogótokhoz 377-ben. E két germán népcsoporthoz csatlakozva 406-ban megtámadják Galliát. Onnan áthaladtak az Ibériai félszigetre, sőt azon túl is észak-Afrika területére is eljutottak. észak Afrikában Geiserich vandál király vezetésével 429-ben meghódították a római tartományokat, ahol a lakosság szívesen fogadta őket. Megszervezik a Vandál Királyságot Karthágó központtal. Innen rettegésben tartották Rómát és a dalmát tengerpartot. Dr. Behzadi szerint ennek a jász ill. alán népnek hosszú időn keresztül kiemelkedő szerepe volt Európában. A történelmi források arról is említést tesznek, hogy a jászok. Ill. alánok Ardak nevű királya a Gallia elleni háborúban esett el. Dr. Morteza Saffari Natanzinak 1995-ben a Jászok világtalálkozóján elhangzott beszédében kifejtette, hogy e nép jelenlétének hatása a mai Franciaország területén hosszú ideig érvényesült. Némely francia tulajdon és földrajzi névnek jász eredete van, pl. Alanszen kikötő neve is."
Kánnai Zoltán írásából betekintést nyerhetünk a jászok nyelvébe...

SAKALIBA



Mert azt már nem tanítják minden iskolában, hogy a jász név Magyarországon kívüli előfordulása - valóban a kaukázusi Oszétia vidékén - nem az irániként jegyzett oszétokat, hanem azon kipcsaki török nyelvű balkarokat jelöli, akiket mellesleg maguk az oszétok neveznek jászoknak! (S természetesen az oszétok magukat nem jásznak hívják - még oszétnak is ritkán -, hanem a saját régi iron nevüket használják. Az iron népnek az ősidőkben viszont az égvilágon semmi köze nem volt a jászokhoz.) ...összeírt török adókönyve szinte totálisan magyar névanyagot őriz a Jászságból, sőt 82 százalékában már kételemű (!) nevekkel (pl. Szabó, Kovács, Varga, Mészáros, Fazekas, Szűcs, Kerékjártó, Szíjjártó,..
..A kun és jász népvándorlás minden bizonnyal kaukázusi és iráni eredetű néptöredékeket is sodort magával Magyarországra. Erre utaló nyelvemlék került is elő, de az is igaz, hogy csak egyetlen településről, a Jászságtól messze eső Pilisben fekvő Jászfaluból. (A "jász" megjelölés itt valószínűleg tényleg oszétokra vonatkozik, akik az igazi jászokkal együtt jöttek Magyarországra, s emiatt ragadt át rájuk a jász nevezet; mint ahogy a Kaukázusban maradt ironokra is ugyanúgy csak aggatva lett az oszét="jász" név, lásd alább!).. Munkácsy Bernát például körülbelül harminc oszétmagyar szóegyezést emel ki (ő a magyar megfelelőket az oszétból származtatja), és közülük kilencről megjegyzi, hogy az oszéton kívül semmilyen más iráni nyelvben nincs megfelelőjük . [Magyar/mai oszét: asszony/ahsin; gazdag/gezdug ;híd/hid kert/kert keszeg/kesag ( hal jelentéssel ); legény/legven; verem/verm; egész/egas; idegen/ettegon; üveg/avge; régen/ragon; részeg/rasug; vért/vart; kés/kard]
Ez máris arra mutat, hogy sokkal valószínűbb a fordított irányú kölcsönzés, hiszen nagyon furcsa lenne, ha eredeti iráni szavak nagy tömege az iráni nyelvek nagyon is kiterjedt - és a történelem során folyamatosan nagyszámú - családján belül csupán egyetlenegy, a Kaukázuson belül is töredéknépnek számító nép nyelvében fordulna elő! Ekkor pedig az oszétok nyelvére máris nem tekinthetünk úgy, mint egy ősi állapotában máig fönnmaradt iráni nyelvre, hanem inkább egy olyan részben kevert nyelvre, amely - eredeti iráni vázát megőrizve - erőteljes magyar vagy a magyarral rokon nyelvi hatásokat hordoz magán.

A JÁSZOK HONLAPJÁRÓL

"Nagy Sándornak fent leírt hadjárata után majdnem Etele feltűnéséig, húnscythák történelmére vonatkozó adatok a régi iróknál igen csekély számmal fordulnak elő; holott elhinni nem lehet, hogy ezen vitéz nemzet, mely Egyiptomot s Ázsiát századokig uralma alatt tartotta, Kr. e. és után 3–3, tehát majd 6 század alatt, ősi fényes dicsőségéről lemondva, tétlenségbe sűlyedt volna"

Zakiev és a hegylakók

"Some Turkologists, who could not agree with the official viewpoint about the age of Turks, made confident attempts to find more ancient traces of the Turks in the languages of the American Indians, who left of Eurasia 20-30 thousand years ago, and also in the Sumerian language, which was using cuneiform writing still in 4th millennium BC. In these languages was found a whole system of the Turkic designations for some concepts belonging to the different spheres of the human activities."
"Some Turkologists, researching the historical variations of the ethnonym Turk, assert that the name of the country Troady historically ascends to Turkic composite word Tr+ŕwĺ+dy, where tr is the reduced variation from tu+ar "Mountain People": tu - ar > tar > tr, plus the Turkic word îwŕ > oa "house, country" and plus ancient Turkic affix -ly/-dy "inhabitant of this country". Troady is "People from Tuer's country, i.e. Mountaineers"."
Szó van itt még a yash kyn népről ("ifjú nap"), mert hogy a kyn/kün az NAP jelentésű, mint Künnap nevében kétszer... De ez a yash szó a majáknál is megtalálható, csak ott tűz jelentésű. Zakiev is észrevette, hogy turk nyomok vannak a sumer nyelvben, de ez természetes, ha egyszer a turkok arra (is) éltek...
A "kushan" (madarak) szóban Zakievék a "ku" (világos, fehér) és a "san" (sün) népet látják. Egybeolvasva: "fehér hun". Az Azerbajdzsán név pedig a kazár változata. Háziurak, vagy a "sziklás hegy népe"? (haz/has/kas-ar). Zakievék szerint a hunok nem a csuvasos turk nyelvet beszélték, ahogyan többen gondoljuk, hanem a kipcsák típusú turk ághoz tartoztak. Persze, melyik hunok és mikor? Mert a fő gond, hogy a HUN szó hol egy törzset takar, hol meg minden lovas népet. Mert, ha a dél-amerikai hunokra gondolunk, akkor a csuvas a közeli rokon. Ha a germán hunokra gondolunk, akkor tán a turk nem is annyira rokon.. Ugyanis Attila hunjai germán jellegű hunok voltak. Gótok, herulok, vandálok, gepidák stb Amennyiben ezt nem fogadja valaki el, akkor csak az marad számára, hogy (az Attila féle) hunok eltüntek, mint az oborok, akik avarok voltak. Jőve a semmiből és eltünve a semmibe... nyomtalanul. Képtelenség...

A HUNOK NYELVE

Megengedik a hun és a magyar nyelv azonosítását, vagy rokonítását a hun személynevek is. Attila nevének jelentése gót nyelven atyácska, de egybecseng a magyar atya szóval is. Ellák neve az Árpád-korban is használt magyar név. Onogeziosz „Hungéza” a hunok vezére volt, akinek a nevét ma is értjük, ha tudjuk, hogy a Géza név a jabgu, gyevü méltóságnév rokona (Czeglédy/ 1985/64).... Menander ugyanis elmondja (az avarokról), hogy öltözetük az, ami a hunoké, nyelvük is egy a hunokéval, mivel tolmácsuk e nép rendes tolmácsa volt” Azaz a hunok maradékaival és az újonnan érkező avarokkal 558 táján folytatott tárgyalásokon a bizánci udvar ugyanazt a tolmácsot tudta alkalmazni, mert a hunok és az avarok egy nyelven beszéltek. Menandrosz az avarok és a hunok nyelvének azonosságáról beszé1. E népekről tudjuk, hogy előzőleg a heftalita Hun Birodalomban éltek együtt évszázadokig. Ők lehetnek a csodaszarvas mondában említett két testvérnép, a testvérnépek pedig azonos, vagy hasonló nyelven beszélhettek. Menandrosz híradása egyedül is elegendő a hun-magyar nyelvi azonosság megállapításához. Ma már ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az avarok olyan nagy tömegben élték meg Árpád népének honfoglalását, hogy az avar alapnépesség egyedül is meghatározta a létrejövő új Magyarország nyelvét. Ha az avarok nem magyarul beszéltek volna, akkor most mi sem beszélnénk magyaru1.

A hun nyelv besorolására irányuló erőfeszítések során a szerzők változatos elméleteket dolgoztak ki. De Guignes, Klaproth, Ritter, Koskien, Németh Gyula és mások szerint a hunok törökök. Bicsarin, Neumann, Shiratori és mások szerint mongolok. A török-mongol nyelvcsaládhoz sorolja őket Pelliot, Franke és Grousset. Finnugornak tartja az európai hunokat Vivien de Saint Martin, Ranke és Neumann, szlávnakn Veszelin, Hovajski és Zabelinj, germánnak Müllenhoff, Fick, Hoops és Much, végül kaukázusinak Jelic és Mészáros Gyula. E feltevések részben napjainkig tartják magukat, anélkül azonban, hogy meggyőző választ adnának a kérdésre. A finnugrista történetírás makacs törekvése a hunok magyarságának kétségbevonására mindeddig eredménytelen maradt. Bár igen sok tanulmány született e cél érdekében, még nem bukkant fel bennük olyan érv, amely miatt a krónikáinkban ránk maradt hagyomány világos állítását kétségbe kellene vonnunk. A közgondolkodásban azonban ­– jórészt a huzamos ideje téveszméket terjesztő egyetemi oktatásnak köszönhetően ­– sikerült zavart kelteni.
Melyek ezek a tévtanok? Például a hunok iráni nyelvűségéről vallott nézet, amely ugyanolyan bizonytalan alapokon nyugszik, mint a többi elmélet. Legutóbb a mélyen tisztelt és nagy tudású iranista, Harmatta János professzor a Bóna István által 1993-ban kiadott kötet fényképein több ékszeren hun feliratokat vélt felfedezni, ezeket iráni nyelvűnek határozta meg, és el is „olvasta” őket (Harmatta/1997). A tudóstársadalom azóta is mélyen hallgat arról a bárki által ellenőrizhető tényről, hogy e fényképeken a Harmatta János által „megfejtett” hun feliratoknak nyoma sincs.

Keleti hunok


MEGVAN AZ ŐSHAZA !

The capital of the state Turan was Ergi, it was near the site of modern city Ufa. Certainly, the “capital” was not a city or fortress. It was a religious center, i.e. the location of the altar dedicated to Tengre. When, with an approach of glacification in Southern Ural and adjoining steppes, it became cold, most of the people left. Turanian association seized its existence.8.1.2. The thawing of the glacier caused a flood in the Volga - Ural region. Let’s call it Uralian flood. Later, after the flood, in this region appeared an association of seven Sindian - Urtsian clans. This association was called Idel (ide - seven, el — tribe, people). It was founded by Djam-Idjik. [Éli, mért hagytál el?..]
Oroszul nem beszélők kedvéért: A magyarok régen Turán országban éltek a Káma folyó felé, ahol fővárosuk Ergi volt. A Volga folyót ők nevezték el IDEL-nek. Az IDE = hét , el=törzs.
Mindebből annyi igaz, hogy néhány keleti népnél valóban Idel a folyó neve...

IDEL The region between the Volga (in Tatar: Idel) river and the Ural mountains was not always an easternmost periphery of Europe. A thousand years ago, it was a prosperous centre of Eurasian cultures, extending trade links to Scandinavia as well as Persia. The city of Bolgar could rival with any western European capital, and its splendour amazed Arab travellers like Ibn Fadlan, who was one of the first Muslim missionaries at the Bolgar court in 922.
Prof. Mokshin gives what he thinks is the Tatars name of the river that the Russians call Kama — Ak-Idel. Not true. The Tatar name for Kama is Chulman. The Agidel (not Ak-Idel) river is called in Russian Belaya. It flows through Bashkortostan and enters Kama, which only too bad — our Professor came so close to making another great discovery.
Most nem találom a Volga nevét Rangaként, de cserében megtalálható a RANGA név Izlandon és délen Indiában. Mindkét helyen folyó név lett az istennévből.


THE ORIGIN OF THE HUNS (C. XXVI.)

Excerpts of ethnological interest from the voluminous Annals of the Han dynasty (in about a hundred volumes) 1 were translated by Mr. Wylie (at Sir H. Howorth's request) and published in the third and fourth volumes of the Journal of the Anthropol. Institute. Sir H. Howorth wrote a preface, arguing that the Hiung-Nu cannot be identified with the Huns. His argument is: the Hiung-Nu were Turks; the Huns were Ugrians; therefore the Huns were not Hiung-Nu. "The Huns, as I have elsewhere argued, were a race of Ugrians led by a caste of another race now represented by some of the Lesghian tribes of the Caucasus. The Hiung-Nu were not Ugrians. It was Klaproth, whose grasp of the whole subject of the ethnography of Northern Asia was most masterly, and who, notwithstanding some failures, I hold to have been facile princeps among Asiatic ethnologists, first proved that the Hiung-Nu were Turks, and his conclusions were endorsed by the very competent authority of Abel Remusat, and since by other scholars." That the Hiung-Nu were a Turkic race (the correct way of stating it is: the Turks were Hiung-Nu) may indeed be regarded as certain; but so much cannot be said of Sir H. Howorth's other premiss, that the Huns were Ugrians.

Nagy zür Kis-Kínában

Chariots were associated with the ruling class in China as in Egypt, the Middle East, India and elsewhere. In Gansu province, China, there has been found painted pottery, almost identical to pottery artifacts found in Tripolye, Ukraine and other places in between these locales. Pottery from Anau, Turkmenistan, Susa, Iran and Trialeti, Romania are almost identical to pottery from the Honan and Gansu provinces of China. Many words in ancient Chinese were borrowed from Indo-European, including words for chariot, horse, warrior, prince, spear, axe and ruler/emperor. Even the Chinese character for king comes from the west. In modern Chinese it is "wang," but scholars tell us that the ancient Chinese pronounced it gwang. If we add the character for white to the character for king we get a character that is the symbol for emperor. If we add the character for "man" to the character for "white," we have a character which means "duke." In other words, a white man is a duke, and a white king is an emperor. The common people were called the black-haired people. Chinese history is an endless repetition of the same pattern. In vad ers from the steppes conquer China, become Sinicized, intermarry with Chi-nese, and become weak.

FIDESZ BIRODALOM

The 16 Great Turkish Empires are listed on several Turkish sources, such as the websites of the Research Centre for Turkestan and Azerbaijan and the Australian-Turkish Media Group. All sources give an identical presentation of the Empires, which probably comes from some official document. In the following paragraphs, this description is given as the "official description". Founded by Mete (Bagatir), bordering Siberia in the North, Tibet-Kashmir in the South, the Pacific Ocean in the East and the Caspian Sea in the West (total area 18,000,000 sq. km). The Chinese called them the Hsiung-Nu . The flag attributed to the Great Hun Empire is an orange-yellow flag with a yellow dragon.

HUNOK ÁZSIÁBAN

"..amely arra ad választ, hogy hová tűnhettek el a hunok a Kr. u. I. századtól kezdve. A szerző szerint a hun birodalom kettészakadása után a kínaiakkal szomszédos déli hunokról számos adat maradt fenn, egészen a Kr. u. III. századig, ismerjük az uralkodók neveit, és rövid történetük adatait, addig az északi, Mongóliában élt hunok történetéről alig tudunk meg információkat. Azokról Kr. u. 93 után jóformán nincs adat. A szerző annak járt utána, hogy hová tűnhettek a hunok...."

AMIKOR A SUNI NÉP NYUGATRA MENT:

23-79 AD Plinius "Indum accolunt MEGARI, .. URI, ABAORTA, OSI" talks of the Magars, Avars ?, and Yazig. c. AD 78-144 The reign of King Kanishka over the Kushan Empire (territory extended to include the Tarim Basin), with Buddhism as the dominant religion 95 AD Chinese military expedition lead by PanChao reaches as far west as the Caspian Sea in their mad drive to conquer the Huns. After the return home of this great military leader PanChao dies within a year. The western provinces all revolted against China and the power vacuum created was again filled by Hun rule. 139 AD Ptolemaus Claudius geographer writes of the Huns next to the Dnyper in Eastern Europe calling them Khuni and Suni. (note Khuni is the clan/national designation while Suni is probably from Senyu, their ruler). 150 AD Ptolemi The central Asian Magyars are mentioned living next to Parthia. "Quae autem juxta Parthiam et Caramaniam desertam Mazorani tenent." Other ancient maps show the south eastern shores of the Caspian Sea a nation called the Maxera and a similarly named river. This was probably their eastern most outposts. 214 AD Choronei Mozes, "The history of Armenia" Talks of the Huns, Chasi, and Makar/Magyar near the Sarmatian Scythians. Perhaps this is the earliest settlements of the Hungarians near Baskiria, who are also called Mozeryan (ie Magyar) by the Russians and who were the last nation to have a Sarmatian tribe. Herodotus also has the Royal Scythians next to the Sarmatians.. but the Sar-mata term can simply mean royal-lands. " Sarmatai pars altera orientalibus Sarmatae finibus, Riphaeio monte, Tanai flume, Maeotide palude a Sarmata prima distinguitur, atque inde per Caucasos montes propter Iberian, Albanian versus Caspium Mare partient. hae autem gentes plurimae Sarmatiam alteran incolunt: Chasi (Kasi), Basili, Hunni, Guda-Makari, 200 AD Dionisus Periegetes talks of the Huns living next to the Caspian Sea. 3rd cent. The decline of the Kushan and Parthian Empires and the incorporation of Soghd and Bactria into Persia under the Sassanian dynasty.

Mint látjuk, az orkok szerint a magyarok a Kaspi tenger alatt éltek az első évezred első felében, a hunok pedig a Dnyeper partján...

REFLEX ÍJ

Composite bows also existed during the XXVI Egyptian dynasty, and Ramses the II (XIX dynasty). The Assyrians had conquered Egypt from 672 BC and lasted until about 525 BC. A bow was found in a tomb at Thebes, Egypt. It is of Assyrian construction. Mr. Henry Balfour published a paper in the February 1897 issue of the Journal of the Anthropological Institute, vol. XXVI, no. 3, p. 210. Hickman describes the materials used in the construction of the bow as 1. wood (two kinds); 2. black horn; 3. sinews of animals; 4. birch bark; 5. glue. He goes on to describe the bows and arrows found, where they are currently located, and why they are of Assyrian make. This bow was found in a tomb dated from 1275 to 1208 BC and was introduced into Egypt either by foreign mercenaries or spoils of war. The bow resembled closely the better representations of bows in Assyrian sculpture, in shape and in curve assumed when drawn, and in the way the ends curved over backwards.

Forukh Boltabaev: Qypchaq

A Kipcsák szót a "szent kabuk fa" nevéből eredezteti Rashid Ad-Din iszlám történész. A nép a 11-13 század során a "Nagy sztyeppén" (Great Desert) élt. A bizánci források Cuman néven emlegetik őket. (Magyarul "kun"-ok.) Abulg'ozi Bahodurkhan (Ba-hod-ur-kán?), Khorezm kánja (1648-1663), a Shajarai tarokima c. munkájában a kipcsák már chipchak néven szerepel.
Mivel majdnem minden turk náció hasonló eredetmondável bir a qypchaq nép kapcsán, ezért a szerző feltételezi, hogy az összes turk nép etnikai eleme a kipcsák.
Pontosítva: Az eredet történet ugyan az, de a név kissé eltér a különböző turk népeknél. Pl. egyik esetben kypchak a szó, amely felbontható egy ku és egy chak részre. Ez esetben a ku az szőke, világos bőrű jelentésű, ami kub, illetve kuba-ként hangzik az északi turk népeknél. A chak (régebbi forrásokban? sak) pedig megegyezne a perzsa sak, azaz kutya szóval. [Akkor "szőke kutya" lenne az önelnevezés? P.I.]
A cu-man szó magyarázata hasonló a szerzőnél, csak itt a második szótag latinra? változik, ami a szerő magyarázata szerint "man"="tömeg". Vagyis a kipcsák az "szőke tömeg". Ez már jobb, mint a kutya...
Az oroszok polovtsi, a germánok folban névvel illették akipcsákokat. Mindegyik "szőke" jelentésű.. Persze, ez csak az északi kipcsákokra igaz, mert a déliek sötét bőrűek és ritka közöttük a szőke.
A lengyelek plavey-plawey-plauci néven, a hungárok plyczak néven említik őket, szintén "szőke"? jelentéssel.
Nos, én soha sem láttam egy kipcsákot sem. Tőlem szőkék (északon!)is lehettek.. De mint ismeretes, erre jártak épp kiránduláson Dél-Amerikából a saragur és a suni népek. Nem lehet, hogy a csicsák is velük jöttek, s belőlük lett itt chichak nép?

Koponyatorzítás a Kárpát medencében

"The earliest European evidence was found among the Sarmatian relics of Tirgşor, Wallachia (Romania) and can be dated back to the 3rd century AD. In the European continent it can be regarded as a custom of eastern origin. The first presumable people to conduct artificial cranial deformation were the Alans. The custom was later taken over by the Sarmatians, the Huns, the Lombards, the Thurings, the Burgunds, the Gepids, etc. (1)."
"Artificially deformed skulls have been found in numerous countries of Central and Western Europe (Austria, Switzerland, Germany, Italy, France, etc.), but the greatest amount of such skulls have been found in the today territory of Hungary."

"Most of the deformed skulls, however, derive from 5-6th century Gepid cemeteries in Hungary." "Signs of artificial cranial deformation have been found on remains of many other peoples of the same period, e.g.: the Alans, the Goths, the Quads and other Germanic populations (1)." [A hunok...P.I.]

KOPONYATORZÍTÁS

„Túl a Maeotis tengeren él egy nép, a »nagyfejuek«, akik mihelyt megszületik gyermekük, és fejük még alakítható, formálni kezdik azt, kényszerítik, hogy hosszában nőjön, kötelékekkel veszik körül és mesterséges eszközöket alkalmaznak, hogy a fej alakját megváltoztassák”. Sem Hippokratésznek, sem Hérodotosznak nem adtak hitelt a 19. század derekáig, mindaddig amíg az ásatások során kezdtek előkerülni a „macrocephal” koponyák. Időközben rájöttek, hogy Közép- és Dél-Amerikában, valamint Franciaország egyes vidékein a huszadik századig élt e szokás. A koponyatorzítást Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában és a népvándorláskori Európa egyes népei egyaránt végezték. Az ásatások hazánkban is számos torzított koponyát hoztak felszínre, amelyek etnikailag a gepidákhoz,... longobárdokhoz stb. köthetők (Pap 1983, 1984,1985).

Egyiptomban elso sorban a XVIII. dinasztia korában vált gyakorlattá, és úgy tunik a fáraócsalád elojoga lehetett. Körkörös kötéssel formázták a kisdedek fejét (27. kép), ennek eredményeként a homlok laposabbá, a hátsó koponyagödör és nyakszirt–tájék megnyúlttá vált (28. és 29. kép). Az így torzított koponyán többnyire megfigyelheto a kötés okozta besüppedés, s ezt híven tükrözi Tutanhamon fejszobra.

Mezoamerikában a társadalom minden rétegének tagja végezhetett koponyatorzítást, az Inka Birodalomban azonban csak az uralkodó családot „illette meg”. Az azték–maja kultúrkörben készült számos falfestmény maradt ránk arról, miként végezték a deformálást és mi lett a végeredmény.

A koponyatorzítás szokása a hun népek körében dívott, pl. alánok, gepidák, gótok.. Kínában nem volt jellemző a keleti hunoknál. Ezért a "kutyafejű" hunok az előbb felsorolt népek férfiai...

Mézia


Dacia map
Tomis, Moesia

Archar, a régi Ratsiaria

Még térképek..
(Látható pl a római időkben az ősi román NAPARIS folyó Havasalföldön.)

Ratiaria

Moesia: (Mösia), ókori tartomány, mely eredetileg Trákiához tartozott és annak egyik részét alkotta, de a rómaiak alatt M. néven szerepet. Főhatárai a Haemos-hegység és az Ister (Duna) voltak. Kr. u. az I. sz.-ban a rómaiak hódították meg és Vespasianus óta két részre oszlott: M. superior (nyugaton) és M. inferior (keleten); a kettő közt a Kibros volt a határ (Macibrica). Diocletianus óta M. 5 részre oszlott: M. prima (nyugaton), fővárosa Viminasium; Dardania, a nyugati résznek déli tagja a Skardos mellett (főhelye Scopi); Dacia Ripensis, az ország északi közepe Ratiara fővárossal (most Arcser); Dacia interior, az ország déli közepe Serdicával (ma Szófia) és Praevalitana (fővárosa Scodra, a mai Skutari). Ellenben M. Secundát, az országnak a Danubius és Haemos közt fekvő részét (főváros Marcianopolis) és Scythia minort a Pontos Euxeinos mellett fekvő északkeleti vidéket (főváros Tomi) a szűkebb értelemben vett Trákiához csatolták. A hegyek a Haemos (Balkán) folytatólagos kiágazásai; a folyók közül főbbek a (Moesi) több törzsre oszlottak, melyek közül nevezetesebbek: a triballok (nyugaton), a peukinok (a Duna torkolatai körül) és a krotyzok (délen). A fentebb említett fővárosokon kivül említendő helyek: Singidunum (Belgrád), Naissus (most Nis), Oescus (most Oresovica), Durostorus (Szilisztira), Noviodunum (Isakcsa), Tomis (Tomisvar v. Jegni Pangola) Odessos.

Ratiaria

Tóth Alfréd: Raetic, egy kihalt semita nyelv Közép-Európában
The archeologist Lorenzo Dal Ri wrote: “The handle of Siebeneich we would like to date in the 3rd century B.C. [...]. Also, we are up to now still incapable of explaining how such close contacts could have existed to the Etruscan world in a time, when the incursions of the Celts into the plane of the river Po broke down the spreading of the Etruscan culture or at least braked it” (Dal Ri 1992,p. 77).
Although Kassitic was not a Semitic language (cf. Jaritz 1957), the Kassites spoke a special kind of Akkadian. From the list of Sassmannshausen (2001, pp. 499-502) we get the following Kass.-Raet. correspondences: Kass. alu “Stadt” = Raet. *alu “Dorf”, Kass. asu “Arzt”, cf. Raet. esi “heal!”, Kass. banu “bricklayer”, cf. Raet. *eben “rock”, Kass. bel = Raet. bel “Herr”, Kass. kaššu, cf. Raet.- Akk. qaššu “holy” (?), Kass. re’u “Hirte”, Raet. *reitu “heardswoman”, Kass. rimku = Raet. rimak- “bath”. Unfortunately, none of these Kass. cognates says something about Raetic.

Hunok


HUNOK?

"A hitelességben a következő fokozatot a kortársak elbeszélő történelmi művei és a belőlük készült kivonatok jelentik. A hunok európai feltűnéséről és 375-378 között véghezvitt nagy tetteikről kortársként tudósított Ammianus Marcellinus. Az író, aki 393-395 között Rómában fejezte be könyvét, művelt, világlátott római katonatiszt volt, viszont sose látta a hunokat , csupán hallott róluk. Mivel pedig szívből utálta a "barbárokat", nem elégedett meg a hallottakkal, minél több rosszat akart tudni róluk. A könyvtárakban utánanézett hát, milyeneknek "kell" lenniük a Kelet-Európa síkságain élő embereknek. Sikerült is - a Kr.e. 6. és 5.században élt Hekataiosztól és Hérodotosztól a Kr.u. a 2.században is már régi adatokat összelopó Iustinusig - művészi csokorba kötnie az ókori földrajz és néprajz egy évezredre visszanyúló válogatott balhiedelmeit a "szkíta nomádokról". "

Nem lehettek valami sokan ezek a hunok, ha egy kortárs, világlátott katonatiszt egy példányt sem látott belőlük... Ezek szerint 1 szem hun sem került római fogságba a pannoniai harcokban.

"..Ránk maradt viszont - igaz, 10.századi kivonatos másolatban - annak a panioni Priszkosznak a beszámolója, aki 449 őszén egy követség titkáraként járt a hunok országában és Attila udvarában. Ő az egyetlen ókori szerző, aki személyesen ismerte a hunokat is, Attilát is. Korának eseményeit 471-ig könyvbe foglalta, ám ez a könyv elveszett. Priszkosz hunokkal kapcsolatos 434-455 közötti görög nyelvű feljegyzéseiből Bíborbanszületett Konstantin császár másoltatott ki mintegy 40 oldalnyit"

"441-ben Attila is támadást indít a Keletrómai Birodalom ellen. Elsőnek a nagy erődvárost, Ratiariát (ma Arcsar Bulgáriában) veszi be. Az ott zsákmányolt római ostromgépekkel felszerelve az egyesült hun hadak szabályos ostrommal foglalják el Naissust (Nis), Serdicát (Szófia), Philippopolist (Plovdiv), Arcadiopolist (elpusztult város Törökország európai részében), s ezzel kijutnak a Márvány-tengerhez. A Gallipoli-félszigeten (Chersonnesos) vívott nagy csatában legyőzik a Szicíliából visszarendelt keletrómai sereget is (442), Konstantinápoly kénytelen fegyverszünetet kérni. A győzelmek után kötött új békében Bleda a háromszorosára (évi 2100 font aranyra) emeli a keletrómaiak tributumát (a békesség kedvéért fizetendő évi támogatást), s még 6000 font egyszeri "kárpótlást" is kiharcol. Ez a békekötés a hun katonai, politikai és gazdasági sikerek csúcspontja (443)."

HUNOK A DONNÁL

Mihail Rjazancev, az orosz Állami Kulturális Örökségvédelmi Hivatal archeológusa beszélt a sajtó munkatársainak. A hunok a térségben a második és a negyedik században élhettek, később viszont Európa nyugati része felé vették útjukat, és többek között a mai Magyarországon is megtelepedtek.

UNGAR nép és Rutén király Orosius

"A Hungari névvel kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy ez a kárpát-medencebeli magyar nemzet teljes neve, rövidített alakja pedig a Huni, H nélkül Uni. A két név jelentése azonos. Orosius negyedik századi történetíró idevágó feljegyzése ezt félreérthetetlenül igazolja, amely szerint "Pannónia európai ország, amit nemrég a HUNok foglaltak el és amit ez a nép saját nyelvén HUNGARIAnak nevez". (21) A Hungari és Huni azonosságát a későbbi kútfők is sorozatosan vallják, számos esetben filológiai pontossággal: "Hungari id est Huni; Huni qui et Ungari dicuntur; Ungari etiam Huni sunt appellati", magyarul: Hungari más szóval Huni; Huni, akik egyidejűleg Ungarinak mondatnak; Ungari, akiket Huninak is neveznek "

Paulus Orosius hispánia pap korának egyik legműveltebb embere volt. 414 körül Afrikába utazott, ahol Szent Ágoston tanítványa lett. Említett művében az augustinusi történelemszemléletet kívánta érvényesíteni. Ez a szemlélet nagyon népszerűvé tette munkáját az egész középkorban. A Historia adversus Paganos hét könyvből áll és két részre oszlik. Orosius először az akkor ismert világ földrajzi leírását adja, majd a világ történetét tárgyalja Róma alapításától 416-ig. Orosius műve nagy hatást gyakorolt az utána következő hasonló jellegű összefoglalások íróira."

Orosius nevével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy egyesek szerint a Kr.u. 2.évezredből származó hamisítás az egész. Mint a legtöbb írott forrásunk.. Na most, ha élt Orosius, akkor a HUNGARI nép már a 4. században Pannoniában élt. Ha viszont nem élt Orosius, akkor jöhetnek a "kitalált középkorosok" !

HUN H)ŐSEINK:

Nagy csatáik közül említésre méltó a "Mauriacumi csata" , melyet léha történészek Catalaunumi csata néven emlegetnek. (Jordanes nevű nagy történészünk kezdeményezésére.) Ugyanez a derék Jordanes számol be a Nedao folyó menti csatáról is, ahol a gepidák legyőzték Ellákot. Kár, hogy nem ismerjük a folyó helyét! lehet, már kiszáradt...
Nagyon figyelemre méltó, ahogyan a 410-es gót rablás (Róma!) után milyen gyorsan talpra állt a Nyugat-Római birodalom! Ugye, a kis gót sereg porig alázta őket saját birodalmuk szívében, de a hun nagykirályt idegen földön is megfutamították. Bosszúból a vandálok is kirabolták Rómát valamikor 469? táján...Hiába, no! A rómaiakat minden kósza nép legyőzte, csak a hunok nem! Csak akkor hogyan is volt a birodalom kettészakadása?..amikor a hunok megérkeztek Európába...

Hunok:

"Hun köznépi temetőket nem ismer a régészet, mivel a „hunok” valójában egy fiatal férfiakból álló mozgó, folyamatosan változó, gyarapodó hadsereg voltak, éppúgy, mint 800 évvel később a mongolok. Alapjaiban elhibázott a hunokat a 19. századi vándorló nomádok mintájára elképzelni. Vezető rétegük valóságos temetkezései is alig ismertek, (Mondj egyet! P.I.) annál nagyobb szerencséje a régészetnek az a tucatnyi lelet, amely a temetési szertartás alkalmával máglyára vetett vagy égetés nélkül feláldozott, kis mélységekben elföldelt halotti áldozatból maradt fenn. Ezekből került elő a hun régiségek leglátványosabbja, a mintegy 20 db öntött rézüst, amelyek az Urál folyótól a mauriacumi csatatérig bámulatos pontossággal jelzik a hun mozgalom kiindulási és végpontját – a legtöbb a két nagy központból, a Havasalföldről és Pannonia körzetéből ismert."
"A több mint 20 üstlelet zöme az európai hun nagyhatalom két katonai központjában, a román síkságon és a Kárpát-medencében csoportosul." (Made in Hungary)
Mint tudjuk, ilyen áldozati üst a Balaton mellett is előkerült, amerre a gótok imádkoztak, vagy nyaraltak. Sőt, Catalaunum térségében is találtak egyet, bár csatatérnek nyomát se... Vajon hány üsttel indultak a hunok a "magyar őshazától" (Torgaj kapu), hogy végig tudták szórni az utat ilyenekkel, s mi maradt a visszaút áldozásaihoz?! Aztán ezek a hun ifjak mind melegek voltak, hogy nő nélkül járták a világot? /Tán innét van a trák GERM=meleg után a german?..:-)/ Bár Attilának volt pár randija...S mi lett a hun utánpótlással, ha az ifjúság az utolsó 60 évet harcban töltötte? Na, ezért halhattak ki a hunok, nem a Tündérország beli Nedao folyó partján elszenvedett vereség miatt!

HUNOK

Római Birodalmat azok a népek kezdték el dúlni, rabolni, majd nyugati feléből hatalmas darabokat kiszakítani (Délnyugat-Gallia, Hispania részei, Észak-Afrika), akik a hunok elől menekültek nyugatra (vizigótok, vandálok, szvébek, alánok,herulok, rugok, burgundok stb.); a hunok világtörténelmi szerepe ennek az első nagy népvándorlásnak az előidézése volt.

Mint látható, a történelem ismétli önmagát. Itt a "hunok" elől menekülő gótok és segédnépeik két menekülés közben elfoglalják a kor leghatalmasabb birodalmát, a rómait. Fél évezred múlva a besenyők űzik be a Kárpót medencébe a magyarokat, akik szintén asszonyt, állatot hátrahagyva iszkolnak a senyőék elől, hogy aztán maradék erejükkel megregulázzák egész Európát. (Ahová a senyő már nem mer menni..) Hogyan lehetett olyan idióta egy "múltcsináló", hogy értelmes ember ilyent "bevesz"?..


Következő rész: Hunok 2

Pesti István

Nyitóoldal