Magyar Afrika

A domborművek alapján Közép- és Kelet-Afrikában elterjedt építészet stílus volt a kerek alaprajzú ház. A háztető csak létrával volt elérhető.. Ez a háztípus védelmet adott az erős nyári felhőszakadások, árvizek esetén, a vadállatok ellen is védett (emeleti lakószoba!) és a hideg éjszakákon valószínűleg a földszinti részen állatokat tartottak, amelyek testük melegével fűtöttek..Hasonló alakú házak épültek Kréta szigetén és Kánaánban is, valamint megemlíthető Málta (Gigantija) és Arizona (Chetro Keti) kör alakú épülete...A kör egyben napszimbólum!

Hol lehetett nemzetünk másik összetevő ágának, a magyarnak őshazája [Őshaza nincs! Csak egy stáció a magyarok útján..P.I.] azok szerint az adatok szerint, amelyeket már ismerünk és a közkézen forgó kézikönyvekben is megtalálhatunk? Végezzük összefoglalásunkat ugyanúgy, mint a hunok esetében is tettük és kérdezzük mindenekelőtt, mit mondanak az őshazáról a mi elődeink Duna-medencében készített középkori feljegyzéseikben. Ezekben az iratokban az Őshazával kapcsolatban említést tesznek a forró égövről, szólnak egy Dankália nevű területről, az amellett lévő járhatatlan sivatagról, azután Etiópiáról, Núbiáról, Egyiptomról és EIULATH földjéről. Azt is említik, hogy az Őshazában Otthonos volt a tigris és unikornis, élt ott mindenféle mérges kígyó és voltak "sertés nagyságú békák" (ranae velut porci), azaz teknősbékák. Történészeink közül az egyetlen Uxbond (177m. 164) figyelt fel erre a leírásra (a többiek egyhangúan elutasították) és ő jól meg is rajzolta a szóban forgó állatok által megkívánt földrajzi környezetet, de azt mégsem ott kereste, ahová a vele kapcsolatos helynevek félreérthetetlenül utalnak: a Vörös-tenger afrikai oldalán, hanem Indiában.

Ám itt, a Vörös-tenger végében, az Adeni- öböl mentén van Dankália, a mai Szomália északi határán. Szomália és Dankália között pedig megtaláljuk a járhatatlan sivatagot. Itt élnek a mérges kígyók, itt lakik a tigris és a pettyes párduc, a teknősbékák pedig a Vörös-tenger tipikus állatai. Eiulath földje viszont nem más mint a mai Eviláth, a Vörös-tenger Akabai öblének végén levő kikötőváros. Híres hely volt ez már az ókorban is, az északra haladó kereskedelmi útvonal fontos állomása, ahol a vízi úton érkező fűszereket, drágaköveket és kellemes illatot gerjesztő gyantádat (tömjént) szárazföldi járművekre rakták át. Eviláth földje az a hely, ahol a Termékeny Félhold gazdagsága először pillantható meg s amerre az ókori népvándorlások megszokott útja is vezetett. (1)

A magyarság őshazáját saját emlékezésein kívül az általuk használt szimbólumok segítségével is ugyanerre a tájra helyezhetjük. Két legfontosabb népi szimbólumunk a madár és az oroszlán volt. Címertani szakembereinknek is feltűnt e két állat gyakori szereplése. Leírták színeit, formáit, mozdulatait, de a legfontosabb kérdésre nem adtak választ: mért éppen ez a két állat szerepel? Már az európai hunok egyik okmányán is madár jelképezte a magyarokat, egy hosszú csőrű mesebeli állat. Madár volt aztán az Árpádokkal érkező csoport jelvénye is, az szerepel számos nemzetségi címeren és ma is madár az egyik legkedveltebb szimbólumunk. Az ok kézenfekvő: a madár összecseng a magyar népnévvel és emiatt ősidők óta a képírás módszere szerint azzal írták a nép nevét. [Nem összecseng! Abból származik! P.I.] Amidőn Kr. e. 3200 táján a Vörös-tenger nyugati partvidéken élő magyar törzsek felkerekedtek és elindultak az észak-egyiptomi hun királyság meghódítására, szintén madarat használtak szimbólumként.

Győzelmeik után a madár mindenütt megjelent felségjelvényeiken, ahova csak behatoltak. Ami az oroszlánt illeti, melynek szimbólumát éppen olyan sűrűn használták az Árpádi vezérek, magyar királyok és nemzetségek, mint a madarat, annak oka is kézenfekvő: a Régi Keleten az oroszlán neve magaru volt, amely a képírás szellemében ugyancsak a magyar nevet írta. [...és az oroszlán volt HUN összetevőnk totemállata! P.I.]Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy Egyiptom déli eredetű királyai, a hetiták királyai és más őshazai királyok is oroszlán lábú széken trónoltak, mint "magyar úr szék urai" (az úr-szék később: ország), kőbe meredt oroszlánok őrizték palotáikat, a magur honát és ugyancsak azok álltak sorfalat temetkezési helyeik, piramisaik előtt.

Árpádék honfoglalása idején egyes előkelő tisztségek viselői hivataluk jelzésére a pettyes párduc bőrét terítették vállukra. Ez a szokás is megvolt Egyiptomban és Mezopotámiában, ahol a napisten (Szem-úr) papjai viseltek ilyen hivatali öltözetet. A párduc bőrén látható pettyek a szem alakját utánozzák, s ez a szó (SZEM), az öltöny viselőjével (UR) összekapcsolva, a rátekintőnek megmondta, hogy akit lát, az Szemúr napisten képmása. A párducbőr viselete Afrikában a mai napig megmaradt és egyes bennszülött uralkodók azzal jelzik, hogy ők az égi isten földi képmásai. Egyszóval a magyar szimbólumok kalauzolása mellett is Délkelet-Afrikába érkeztünk.

Végül az őshazára utaló ismert adatok között azt is megemlíthetjük hogy a honfoglaló magyarok soraiban is megtalálható a sötétebb testszínű, magas növésű negroid embertípus, amit a királyi családban Álmos, Árpád, Szent László és III. Béla meglepő módon képviseltek. Ez a fekete beütés is csak úgy képzelhető el, ha a magyar ág ősei is valamikor a sötét bőrű emberek hazájával kapcsolatban voltak, tehát délkelet afrikai tájon laktak. Ugyanerre a területre utal egyébként hetes politikai szervezetük, amelyben Árpád hét Magyarja a Dunamedencébe érkezett. Hetes szervezetben éltek a délegyiptomiak is, akik dinasztiáját századokon át a Theba körül megtelepedett hetedik nem, a Nem-Hét szolgáltatta. Hetes szervezetű nép alapította Etiópiát, hetes alapon volt megszervezve a hetiták országa és ugyancsak hetes szervezetben szállták meg az Appenin- félszigetet a keleti eredeti etruszkok vagy hétrurok és alapították meg ott Hétrúriát.

A közismert adatok összeállításából tehát arra következtethetünk, hogy nemzetünk magyar ágának őshazája is a Régi Keleten volt, de a hunok őshazájától délebbre, azon a másik félhold alakú területen, amelynek szárai felfelé hajolnak és súlypontja Eritrea vidéke. További feladatunk tehát az lesz, hogy a magyar népek előttünk kirajzolódó őshazáját egyéni kutatásainkból eredő adatokkal valószínűsítsük és perdöntő bizonyítékokat mutassunk be a meglátás igazolására.

A Magyar név.

A szudáni uralkodót MADIRnak: Magyar hívták és meg is küldte a választ (129m. I. 351 sk). A XII. dinasztia egyik uralkodója MAKHR URI: Magyar-Úr volt. A XXI. dinasztia szerencsétlen királynője, aki élete virágában gyermekágyi fertőzésben hunyt el, MAKERI: Magyari őfelsége volt. A jó katonát az Egyiptomi Birodalom szíriai kiterjeszkedése idején, egy 1555-ből eredő okmány szerint MAHIRnak nevezték (42m. 113 sk) és MASAR volt minden köztiszteletben álló idős ember is (140m. 293). A XII. dinasztia alapító királya névszerint AMENEMHAT fia- és utóda számára írásba foglalta azokat a szabályokat, amelyek szerint neki majd uralkodnia kell. Munkája címéül a papírustekercsre ezt íratta fel: SBAYUT: Szabályok, régies többes raggal, T-vel. Ebben az utasításban többek között meghagyta fiának, hogy az Észak- Núbiában élő MATJAIU: Magyar törzseket is kebelezze be országába (87m. 147-151, 160). Az Egyiptomi Birodalom kialakulása után a Nílus-völgy magyar népe tömegesen betelepedett a meghódított területekre: Szíriába, az Eufrátesz felső vidékére, meg a Földközi-tenger keleti partvidékére. Kr. e. 1000 körül az itten élő lakosságot MAZARI és MUZRI népnek nevezték (129m. VI. 156).

Herodotos idejében Kappadócia lakói még valamennyien MACR-ON-I: Magyar-Honi emberek voltak. Szudánban ma is említenek egy törzset, amely magát valahogyan magyar eredetűnek tartja és MAGAR ABnak nevezi, a nevet ,gy' hanggal ejtve ki (Délamerikai Magyar Hírlap 1959 május 10).

A Magyar nevet nemcsak személy- és népnévként használták az ókorban, hanem földrajzi helyek megjelölésére is. Az egyiptomi Hon városban [Északi-On] (Heliopolis) székelt a napisten főpapja UR-MAK, azaz Magúr, akinek az uradalmát MATARnak: Magyar nevezték. Nem messze innen, a mai Kairó környékén van egy régi szent forrás, amit a mai Arabok Ayn Ash Shems (arab értelme: Nap szeme) neveznek. A megőrzött hagyomány szerint Szűz Mária (MA-ART!) ennek a forrásnak vízében mosta tisztára Jézus, a názáreti jós ruháit. A helyet, ahol ez a forrás feltör, a híres vallásalapító emlékére mind a mai napig MATARI YAS: Magyar Jós vízének nevezik (23m. római 151 és v.ö. 129m. I. 59, 172). A Sinai félszigeten [sin-aj = a hold neve semita és turk nyelven. P.I.] haladt át az Egyiptomba vezető legforgalmasabb kereskedelmi út, ez volt a Wadi el MAGHARAH: Magyarok-útja. Az egyiptomi Hon várostól a Vörös-tenger felé húzódó hegy a MASAR.AH: Magyarok hegye.

Ma már a közelben sincs viziló

Délkelet-Afrika földrajzi neveiben is sokszor előfordul népünk neve. Etiópia régi térképén (52m. II) az általunk összeírt száztíz helynév között, amelyekben magyar nyelvből érthető szóelemek fordulnak elő (Út, Hon, Hab, Kő, Nem, Mén, Bál), a Magyar név tíz esetben szerepel MUGER; MEDER, MADARA, MATARA, MAHRA és hasonló alakokban. Az axumi királyok között volt ARMAH I, és ARMAH II. Itt találták azokat a nagy orrú (mag-úr) szobrokat és kőbe meredt oroszlánokat, amelyek a mai Etiópia legszebb múzeumi tárgyai. Gyakori a Magyar név az afrikai Nagytavak környékén is, Urundi, Ruanda, Tanganyika és Kenya vidékén. Erre folyik a TMUGURUK folyó, ittvan a MAKURRU hegy, a MAKAR ER, tartomány és itt találjuk a sok Úr, Ár, Er végű egyéb földrajzi nevet is.

Amint sokféle volt a Magyar szó jelentése, illetőleg alkalmazása, sokféle volt írása is. A név egyik legsűrűbben használt írásjele a madár rajza, ami eredetileg már magában is elegendő volt, hogy a Magyar nevet idézzék. De mivel ebben az írásrendszerben utóbb a madár csak a MA hangcsoportot jelölte, szükséges volt a hiányzó részt is érzékeltetni. Ezt szellemesen úgy oldották meg, hogy a madárnak hatalmas karmokat rajzoltak, ennek a szónak is csak az első elemét használva az olvasásban. A rajz pontosan írta: MA-KAR, Magyar. Az ilyenképpen ábrázolt állat a sas típusát mutatja, ezért sas lett a legfontosabb magyar szimbólumok egyike. A Magyar név írására szolgált az oroszlán rajza is, mert annak régi neve, mint már említettük, MAGARU volt. Továbbmenőleg, amikor az írnokok észrevették, hogy a Magyar név Mag- Ar formája is jelent valamit, akkor az első részleg írására apró magokat használtak (MAG) és azokat kör alakban (UR, AR) helyezték el s így is írták a nevet.

A gondolattársítás további folyamán Egyiptomban az aratás, vagyis a magok begyűjtésének istenét MAKHI- ARnak nevezték (182m. 350 sk). Egy pont és a köréje vont teljes kör szintén elég volt a név írására. Ezen a vonalon lett a kerék is a Magyar írásjelévé, illetve szimbólumává. A kerék kicsi lyuka, ahova a tengely illik, elképzelésükben a magot ábrázolta s annak M hangértékét vették alapul, a kerékagy hozzáadta az AGY részleget, a küllő vagy rádius az R hangot és így azt is M-AGYARnak olvasták. A leleményesség révén a Magyar név írásának végeláthatatlan hosszú sora jött létre s az írásjegyeket felhasználták díszítésre. Emléküket őrzik a mai magyar népművészet madaras, oroszlános, kerekes díszítő elemei. (Dr Baráth Tibor)

Éghajlatváltozás

Régészeti megállapítások szerint, amint a jégtakaró elolvadt és a felszabadult földterületen a növény- és állatvilág újra megjelent, az ősemberiség is elhagyta hegyvidéki menhelyeit és fokozatosan szétáradt az új lehetőségek között. E szétáradás a bennünket érdeklő földrészen legkorábban a kaukázusi menhelyről történt meg. Közvetlenül az alatt voltak az emberi táplálkozás feljavításához szükséges magtermő növények vad állapotban: a zab, búza és az árpa, és ott éltek a későbbi háziállatok vad ősei, a könnyen zsákmányolható, ízletes húsú birka és a sertés (91m. 14, 221 térkép). Innen, a kaukázusi menhelyről ment a lakosság egyrészt délnyugat felé, a Habúr, Jordán, Orontes folyók mellékére, ahol Jerikó és Jármó a legrégibb eddig ismert csiszolt kőkori telepek; másrészt délkelet felé, a Kaspi-tó alá (Hurkaisi-tó) és a Tigris folyó vidékére, meg az iráni beltenger egyre szélesedő partvidékére (91m. 5, 370 sk; 122m. 74; 14m. 167; 146m. 85). Hogy a kiinduló pont valóban a Kaukázus vidéke, az Araxes völgye lehetett, azt a gyarmatosított területek elnevezése is igazolni látszik. Az új helyek ugyanis a kaukázusi központból nézve esnek nyugat felé: Setét Hon, Esthon, Nyugathon, illetve kelet felé: Káldi, Kálti, Kaldea, Chaldis.

A másik gócpont, ahol a neolitikus kultúra korai nyomait megtalálták, Délkelet-Afrikában volt, a Nagy tavak vidékén. A földművelés, állattenyésztés és rendszeres helyben lakás nyomait itt az i. sz. e. IV. évezred elejéről keltezik. A letelepült élet legrégibb nyomait a Turkani kerületben lévő Magasi község határában találták meg a Nakuru folyó vidékén lévő Hyrax dombon, továbbá az Eburru hegy alatt és a Njoro folyónál (39m. 26, 4~, 104, 198). Innen sugárzott szét a neolitikus kultúra fokozatosan észak és kelet felé, hogy végül kitöltse a Régi Kelet egész déli félholdját. Minden egyezik tehát azzal, amit más adatok egybevetéséből a megelőző lapokon előadtunk. A kritikus kérdés azonban az, megállapítható-e, hogy ez az első észlelhető népmozgás, északról délre, illetve délről északra, valóban a magyar ősnép két ágához kapcsolódik?

Az tény, hogy a két ősi gócpontból gyarmatosított területeken az időszámítás előtti IV. és III. évezred fordulóján a magyar nyelv már kiterjedt használatban volt; ezt írásos okmányokkal bőségesen tudjuk bizonyítani. De mi bizonyíték van arra, hogy a víz alól éppen felszabaduló területekre, a szűz talajra is ugyanaz a nép költözött be? Mit mondanak erre nézve a nyelvészek? Ők a pionír népre vonatkozó ismereteiket abban összegezik, hogy azok valamennyien ragozott nyelvet beszéltek és egymást megértették. Elfogadják a Genezis 11. fejezetében feljegyzett megállapítást, amely szerint kezdetben az egész földön csak egy nyelv, csak egy beszéd dívott. A tudósok szükségesnek is érzik, hogy a történet hajnalán mutatkozó nyelvi egységet összefoglaló névvel is kifejezésre juttassák. Marr orosz régész erre a célra a japheti kifejezést, egy francia tudós viszont a földrajz fogalmi köréből választott asianique jelzőt ajánlotta. Utóbbi tudós szerint a szóbanforgó népeket "főleg ragozottnak mondott nyelvük, továbbá vallásuk alapján ismerjük fel és mellesleg azon embertípusok révén, amelyeket emlékeik ábrázolnak" (40m. 28).

A fenti megállapításokra támaszkodva joggal kérdezhetjük, vajon jelentenek-e magyarul érthető dolgot a legrégibb neolitikus telephelyek földrajzi neveiben megőrzött szóelemek? A vizsgálatot megkísérelhetjük mi is, hiszen végeredményben a nyelvészek is e földrajzi nevek elemzése alapján állították fel a maguk tételét. Említettük a Régi Kelet felső részében a következő földrajzi neveket: Habúr, Orontes, Jordán, Kaspis (Hurkaisi), Kaukázus, Jármó, Jerikó; déli részében pedig ezeket: Turkani, Magosi, Nakuru, Eburru és Njoro. Ha csupán ezekre a nevekre korlátozzuk megfigyeléseinket (az Araxesről később külön szólunk), akkor is azonnal észrevesszük, hogy azokban a mi magyar nyelvünk úr szava, mint alkotóelem, minden hangtani változatában (úr, ár, er, or, uru, stb.) előfordul. Figyeljük csak meg: Hab-úr, Nak-uru, Eb-erre, Nj-oro, Húr-kani, Or-on-tes, Ar-al, J-or-dan, J-eri-kó. Egyik-másik név egyéb összetevő elemét is értjük. Ilyenek a folyóvíz jelentésű Hab szavunk, a szókezdő H nélkül szereplő Hon (On, An) szavunk, az isten szokásos ,jó' jelzője, a lakóhely értelmű Ma és Kő, továbbá az Eb, Nagy, Víz (Pis), Magas és Törzs (Tes) szavaink, meg a Hó (Hau, Kau) és Ház (Kas).

KAS Casdim. Daniel IX, 1, says that when the Babylonian army besieged Jerusalem it was the army of the p. 174 [paragraph continues] Chaldee or Casdim. Taylor thought the Babylonians and the Casdim the same people. The races moved eastward from Kedem. Bryant in his Ancient Mythology, Vol. III, p. 226, fixes Kedem in the Caucasus. To what race did be Casdim belong? Sanchoniathon said that their great ancestor was Chasa or Chasya who lived before the Hood and gave his name to the mountains that he seized upon. Some of the Greek legends centered about the Caucasus. This name Caucasus or Coh-Cas extended from India to the Mediterranean. The borders of Persia were inhabited by the Cassaei, there was a Mount Cassius on the border of Egypt and another in Syria. The titles of Cassius and Cassiopaeus are nearly synonymous with Jupiter, the god of Rome. The mountain range name is from Gk. kaukhasis, from Scythian kroy-khasis, lit. "(the mountain) ice-shining." The Supreme Being, called Temaukl, has always been alone, and has no wife nor children. He is a Spirit, a Kaspi, like human beings after they die. Caspian Sea world's largest inland body of water, lying to the east of the Caucasus Mountains and to the west of the vast steppe of Central Asia. Its name derives from the ancient Kaspi peoples, who once lived in Transcaucasia to the ...[P.I.]

.... Mivel ezekben a földrajzi nevekben kétségen kívül ősrégi egytagú magyar szavak szerepelnek, nagyon valószínűnek kell tartanunk, hogy a jégkorszak után felszabaduló szűz talajra mint kultúrnép elsőnek valóban a magyar nép két ága vonult be.

A régészek szerint a víz alól felszabadult területeken a neolitikus kultúra helyi előzmények nélkül, hirtelenül és magas fokon jelent meg, összes kísérő jelenségeivel együtt: írással, földműveléssel, ipari tudással és kiforrt hitvilággal. Ha ez igaz, amiben nem kételkedhetünk, akkor az is igaz, hogy azokon a magasabb fekvésű vidékeken, a Kaukázusban és a Nagy tavak körül, ahol az ősi magyar népesség a vízözön idejét átvészelte, már birtokolta neolitikus kultúrájának alapvető elemeit. (Baráth Tibor)

A magyar népzene:

Ötfokú - ógörög műszóval öthangú pentaton -, mivel hangsora öt különböző hangból áll. Az ismert skálából a do, re, mi,fá, szó lá, ti-alá és a ti hiányzik. A fennmaradó öt hangból do, re, mi, szó, lá építkezik tehát. (Röviden jegyezzük meg azt is, hogy a pentatonnak is két változata van: a félhang nélküli és a félhangos. A magyar félhang nélküli. Ilyen még a kínai,mongol, ógörög, héber, kelta, indián és néger népzene is.) A másik jellemzője a párhuzamos szerkezet. Az itt közölt példák is mutatják, hogy az első dallamfél hangjai a dallam másodikfelében ugyanazon sorrendben visszatérnek, csak öt hanggal mélyebben. Ezért nevezzük kvintváltó szerkezetnek. (A quint/quique latinul ötöt jelent.). Közép-Afrikában elterjedt népzenei irányzat.
Before 1st St. Stephan King , the hungarians had two rulers: a sacral/faith (his symbol was the white) , and a profan/militarial (his symbol was the red, As in Lower and Upper Egypt.). See for the hungarian arms of a nation. Look around for the many hungarian emigrationed linguistics/philologists and sumerologist: Ida Bobula, Fred Hamori, Sándor Csőke, Ferenc Badinyi-Jós, János Maráczi, Bátor Vamos-Toth, Geza Radics etc..... Today's hungarians can read and mean the 1000-1200 y old hungarian=magyar words. We have more than 200 000 popular songs with pentaton (as in USA dakota's indians), more than 5000 folk-tales, many based of sumerians, e.g. "Lúdas Matyi", or "Égigérő Fa" (Tree extend to the sky) For today the hungarian language has more than 1.2 millions words. Only for the horse has more than 250 expressions. We have two equivalent words for the year: "év" and "esztendő".

Afrikától Amerikáig

Afrikai kapcsolat nem csak India felé létezik, de Amerika Kolombusz előtti fejezetéhez is Afrika csatlakozik. A núbiai ember formáját találjuk meg az olmec szobrokban és a mande írásban Tuxtla-ban. A mande írás Nyugat-Afrikában elterjedt, de mint látjuk, Amerikában is fennmaradt kőbe vésve..
Haslip-Viera, Ortiz de Montellano és Barbour nevü kutatók abban egyetértenek a többséggel, hogy az olmec nép afrikai eredetű, de a núbiai azonosságot tagadják. (ellentétben pl. Sertima-val) A vita alapja a két kultúra közötti időkülönbség. Természetesen nehéz elképzelni, hogy a kushiták mentek volna Amerikába, de Nyugat-Afrika és Amerika között nem zárható ki egy korai kapcsolat a hajósok által. S ne feledkezzünk meg a walaf és az egyiptomi nyelv rokonságáról sem...
A magyar kultúra szétsugárásának példája a piramisépítés afrikai elterjedése is.

Script Afrika észak-nyugati részéből

Valaha a fehér ember élt erre

A jobbra látható FIGURE 1a ábrán írásjeleket látunk a Föld különböző pontjairól. a 4. jel, amely egy kétirányú villát formáz (fa), megtalálható a turáni leletnél is. Az még csak elképzelhető, hogy a föld két írásfeltalálójának pont ugyanaz a forma jut eszébe, de , hogy 5 helyen is....(Amerika, Nyugat-Afrika, Kína, Turkmen A jelet legutóbb a Hawai szigeteken láttam...)

A mandinka nép valamikor a Szahara déli részének felföldjén élt. (Winters1986). Napjainkban a mandinka nyelvet beszélők szétszóródtak a Szahara és az Atlanti óceán között. A nyelv rokonságban van a dravida és a sumer nyelvvel, sőt kisebb fokon a japánnal, kopttal és magyarral (Winters1983b;1987). A mandinka nyelv tekinthető a tokár nyelv alapjának is.

Etiópiában és a térségben az időjárás kb az időszámításunk előtti 2. évezredtől hasonló a maira, legfeljebb BC500 - AD 500 között volt egy kissé nedvesebb.. (Butzer,1981;Adamson,1982;Williams,1988)
Kush földjétől észak-nyugatra terült el Tehenu, azaz Tehénország (Ta-Seti) földje. Napjainkban legjobban megkutatott résza Nabta Playa, egy kiszáradt tómeder Abu Simbeltől 100 km-re nyugatra, a szudán-egyiptomi határtól 30 km-re északra. Fred Wendorf egyetemi tanár és Romauld Schild lengyel régész régóta kutatja a területet. Már vagy 100 régészeti területet tártak fel a kora ókorból - házakkal, tűzhelyekkel, megalitokkal és kőkörökkel és eltemetett marhákkal az 5-11 ezer évvel ezelőtti korból. A terület BC 3000-től extrém szárazzá vált, csak a téli monszun hoz pár milliméter csapadékot. (Érdekességként jegyzem meg, hogy Indiában viszont -a föld legcsapadékosabb részén, ahol 14000 mm eső hullik évente - a nagy csapadékmennyiség ellenére is elsivatagosodással küzdenek.) A két kutató az egyik falu (18 ház) faszén maradványait radiocarbon vizsgálatnak vettette alá. 8 ezer évesnek találták... Találtak nagy sziklákat olyan elrendezésben, hogy azok a Nagygöncöl legfényesebb csillagára (Dubhe) mutattak. Más kövek a Szíriusz és az Orion öv irányát jelezték..Ezek a sziklák 2-3 m magasak és 1-2 m szélesek - súlyuk több tonna. Találtak kőköröket két bejárattal. Az egyik az északi irányt jelölte, a másik pedig a nyári nap-éj egyenlőség idején a kelő nap pozícióját. Ezek a mini "Stonehenge" körök kalendáriumként is szolgálhattak..Az egyik kökör alatt - 3 m mélyen a földben - gomba formájú sziklát találtak, amely több tonna súlyú volt. Korát 6-8 ezer évesre becsülték. Találtak vagy 18 - tehénre emlékeztető formájú - szobrot, amelyek Tehenu belseje felé néztek. Más szikla és szerves anyag maradványok istállózó állattartás nyomát mutatták. (Kamra-szerű épületrész, tetővel, benne tehénborjú..BC 4500) Napjainkban mintha fordulna a dolog: 2002-ben Rudolph Kuper német régész és csoportja mélyen beutazott a Szaharába, s egyszer csak egy tavacska előtt találták magukat, körülötte fű, bokrok, kisebb fácskák, a tóban pedig gólyák álltak.. Mint kiderült, a Nasszer tó nem tudta magába fogadni az utóbbi idők magas csapadékhozamát, s kiöntött. A kiáradó víz messze nyugatig eljutott és megült a mélyedésekben...(Rüdiger Heimlich után) A régészek núbiai monostort tártak fel Szudán nyugati határánál és núbiai műalkotásokat a Csád tótól északra.

Augustin Holl (1989) has made it clear that pastoralism was the first form of food production developed by post Paleolithic groups in the Sahara. In the western Saharan sites such as Erg In-Sakane region, and the Taoudenni basin of northern Mali, attest to cattle husbandry between 6000 and 5000 B.P.

* A táblázatban szereplő TAMIL, BURMA stb nép az afrikai, s nem indiai v. hátsó-indiai!

Elter András, a Föld népei és nyelvei nagyobb térségek szerint c. tanulmányában részletesen kifejti a különböző nyelvek kapcsolatát, jelen helyzetben hangsúlyosan az afrikai nyelvekét.
Mint láthatjuk, a bantu kiáramlás sok nép nyelvét felülírta. Zimbabwe területén él a lemba törzs. Bantu nyelven beszél, de zsidó génjeik vannak (Bulba klán csak!). A lemba nép valószínűleg valamilyen sabaean nyelvet beszélhetett anno, mielőtt őseik a feltételezett Sanaa följéről Zimbabwe-ba hajóztak. Később, amikor az oromo nép Madagaszkárról kiáramolva elérte Etiópiát, valószínűleg ebből a lemba törzsből is mentek velük, úgy alakulhatott ki az etióp zsidó közösség, a falashák. (A falashák génje többségében az V. és XI hg-ba tartozik, szemben a zsidók között gyakori VII.,VIII, IX hg-val..)
Az ókorban nem éltek bantuk Kelet-Afrikában. A bantuk Kamerun és Nigéria területéről indultak kb. BC2000-ben, BC 1000-re elérték Tanzániát és AD 1000-re Zimbabwet. A bantu népen és a zsidó papokon kívül hinduk is elérték Zimbabwet. Az ország egyik területének Mashona a neve. (Mivel a másé, én is könnyen beszélek róla. Az 1840-es matabele invázió előtt Dél-Rhodesiát a Makalanga, a makorikori és a banyai nép lakta.). A hindik kiszúrták, hogy Shona aranyat jelent a nyelvükön, hát körülnéztek kicsit. Kiderült, hogy a közelben élő hottentották is a hindukhoz hasonlóan imádják a holdat (chandra) és a napot (surya), s még a név is hasonló! Chand és suree. Ezen felbuzdulva jobban körülnéztek, s Dr Hromnick a Komati folyó mentén indiai stílusú templomokat talált. Becslése szerint a koruk közel 2000 év. A zsidó papi leszármazottakon kívül madár szobrokat is találtak Nagy Zimbabwe fellegvárában. A környék aranybányáiról volt nevezetes.
Mashona egyik törzsfőjét Magondinak hívták, akit népe istenként tisztelt. A többi faluban is hasonló isteni törzsfőnök volt, csak a matabele nép megjelenése űzte őket el.
A baganda törzs (Közép-Afrika) népei is egy ember által voltak irányítva, akit Lubarenak hívtak, s "Holdisten" volt. (Gyógyított, tanácsokat adott, de háborús kérdésekben és rossz időjárás esetén is hozzá fordultak. Mindezért ajándékokat kapott a törzsek tagjaitól. Hasonló dolgokat tart fenn a néphagyomány Urua falu főnökéről, aki napokig nem vett magához táplálékot, vizet vagy bármilyen más létfenntartási ill. élvezeti cikket, s ez nem okozott problémát neki. (Afrika hitvilágából.. ollózva.)

Egyik újszerű nézetben Punt Zimbabwe mellé került. Punt egyik királyát Parahu-nak hívták, feleségét Ati-nak. Az egyiptomiak kaptak ANTIMONY-t Punt-ból. Antimon viszont Mozambikban van. Ott SWAHILI (Sawahil=parti-,arab) nyelven a tengerpartot Puani/Pwani-nak mondják. (Punt a neve az ókori mentőcsónaknak is!) Asosi king (5.din.)hozatott egy pigmeust Puntból. Egyiptomnak már Hufu idejében volt kapcsolata Punttal. Ez Seshat hotep herceg sirjában talált falfestményből is látszik, ahol az egyik alak eltérően sárgásbarna bőrű, punti kendővel a fején van ábrázolva kmt beliek által közrefogva. (Herzog, 1968)/..és szakállas/

A member of the nomadic Muslim tribe, the Saho, she lives in Sefira, a town about 120 kilometres south of the capital, Asmara, near the dramatic heights of the 2,400-metre high Qohaito plateau.

Érdekes helynevek találhatók Afrika egyéb területein is: Pl. a Sao-ura időszakos folyó táplálja a Tóhát nevű időszakos tavat a berber vidéken. Libériában Raba város van, Maliban San város. (Ezeken a neveken folyó van Dél-Lengyelországban.) A Niger folyótól keletre van Sokoto város, de ott van az akkádok földjéről ismert Agade(z) és Maradi is. Sokoto-tól délre található ABA nagyváros, de olyan kisebb városok is, mint Abuja, Lafia, Gaya, Namoda, Makurdi, vagy az Albert tó környékén Aba, Arua, Gulu és a Tana folyó forrásától nem messze Nak-uru. De Shaba tartományban (Katanga) is érdemes körülnéni...

Az Éden szavunk szanszkrit nyelven maru, változata: "Meroe". Vagyis az Egyiptom alatti rész volt maga az "Éden". Az indus scriptben a hármas halom az "Éden" jele, s kuMARI-nak hívják. Lehet, hogy a su-mer a szanszkrit "jó éden" ? (..és nem akkád szó?. Na, de van ennél jobb megfejtés is!)

Több oldalról is az a vád ért, hogy mindenütt magyarokat látok az ókori világban. Nos, ezt cáfolandó, megvillantok egy norvég példát is:
RORE
Norvégia Aust-Agder megyéjében, Arendal közelében található a Rore tó.
*
A monda szerint Ila-Yara-ból érkezett egy hercegi testvérpár Ila-Orángunba. Ápákiimo volt az idősebb és Arútú a fiatalabb testvér. De valamin összekülönböztek, s a fiatalabb új hazát alapított Ila-Magbon néven.. Nos, ez az Ila lehet véletlen is, de a Sarasváti ősi neve Ila folyó volt.. Ez a kedves niger nép sokszor költözött, míg végül visszakarültek szülőföldjükre, Roreba (Irore) amely az "Arandun és az Ora-Igbomina" királyságokban volt.
*
Csak nem niger ősei vannak a norvégoknak..? (Vagy minden út...)

Ethiopia, as is universally admitted now, was colonized by the Hindus. Sir William Jones says: "Ethiopia and Hindustan were possessed or colonized by the same extraordinary race."

(source: Asiatic Researches - volume I p. 426).

Philostratus introduces the Brahman Iarchus by stating to his auditor that the Ethiopians were originally an Indian race compelled to leave India for the impurity contracted by slaying a certain monarch to whom they owed allegiance."

Friedrich Wilhelm, Freiherr von Bissing (1873-1956) wrote:"The land of Punt in the Egyptian ethnological traditions has been identified by the scholars with the Malabar coast of Deccan. From this land ebony, and other rich woods, incense, balsam, precious metals, etc. used to be imported into Egypt."

(source: Prehistoricsche Topfen aus Indien and Aegypten - By Friedrich Wilhelm, Freiherr von Bissing. Chapter VIII ).

The Egyptians similarly called their ancient land Puanit(land of Panis (poenis or traders) in Egyptian : Word corrupted to a meaningless Punt) and before that, Amenti. Puanit can be reached leading off the Red Sea (South-east direction) to India [specifically East India, since Egyptians had more in common culturally with East India , theologically similar cat headed goddess Shashti, ancient references to embalming and afterlife in the area and the unmistakable 'bengali' accent in Egyptian (v becomes b, a becomes o or u (Eg Vena becomes Benu)] and Amenti should be Indonesia. The polynesians both in Madagascar and in Fiji seem to trace their origins to Indonesia. Indonesia is also geographically central to almost all ancient temple-building cultures, barring Europe

The Lotus and the River

The flower so prolific in the imagery of both India and Egypt, grows out of the waters and opens its petals to be warmed by the sun: to be fertilized. From the earliest imagery in stone at Sanchi, of the first century BC in India, the lotus is associated with Sri, the goddess of fertility, who is later invoked as Lakshmi, the goddess of wealth and abundance - being worshipped by Buddhists, Jains, and Hindus alike. The lotus is held in each hand by Surya, signifying the fertilizing powers of the sun as he travels through the universe. 

In Egypt, the blue lotus appears in the earliest wall paintings of the VI Dynasty at the pyramids of Saqqara and in all funerary stelae. They are offered to the deceased, and held in the hand as thought they possess the power to revitalize them: to bring the deceased back to life. Carved out of blue lapis, along with the golden falcon and the sun that are the symbols of the god Horus, the lotus appears among the funerary treasures from the tomb of Tutankhamen.

The lotus then, becomes a leitmotiv, a symbol most apt since its links the waters with the sun, the earth to sky - signifying fertility and regeneration in both Egypt and India. For, it is the seed of the plant which spells out the cycle of birth-decay-death and rebirth that forms the essential pattern of belief in these two riverine and agricultural societies. In India and Egypt, the rivers Saraswati and Ganga and the Nile have brought sustenance to the land and nourished these civilizations which have survived five millennia. Both these rivers, the Ganga and the Nile, are personified and worshipped. They provide the dramatic backdrop against which myths and indeed created, to explain the topographic conditions of the land.

(Kairó / MTI) * őstörténeti korból való falképmaradványokra és holttesteket rejtő sírokra bukkantak Dél-Egyiptomban. A Kairótól 1350 kilométerre délre fekvő Nabta-hegységben a kutatók kőbe vésett Hathor ábrázolásokat találtak. Az amerikai régészcsoport becslése szerint a képek valamikor Kr. e. 6000 körül készülhettek. Az óegyiptomiak Hathort anyaistennőként tisztelték, a mindenkori uralkodó szülőanyjának tekintették. E funkciójában tehénként jelent meg, tőgyéből szoptatva a gyermek fáraót. A szenzációs felfedezésről Gaballah Ali Gaballah, az egyiptomi régészeti hivatal legfőbb tanácsának főtitkára számolt be. Tájékoztatása szerint az ásatók ugyanezen a helyszínen két sírt is feltártak: az egyikben hét, a másikban két csontváz feküdt, mellettük kőeszközöket és kerámiából készült edényeket találtak. Feltételezések szerint a sírok több mint hatezer évesek. A sírokban a holttestek konzerválására alkalmas csillámból készült szigetelődarabot is találtak. Ezt az anyagot kizárólag Szudánban és a kelet-egyiptomi sivatagban bányászták.

SN: A világ legrégebbi megalitjai, kb. 6000-6500 évesek, amerikai régészek találtak rájuk. A leletek egy rég kiszáradt tó egykori partja mentén állnak körben, némelyikük a 3 méteres magasságot is eléri. A köveket úgy helyezték el, hogy soha ne vessenek árnyékot egymásra.

NABTA PLAYA

SN: Egy depresszió a Núbiai sivatagban Dél-Egyiptomban a Nílustól nyugatra. Itt találtak rá a hatalmas megalitokra, amelyek a Stonhenge-i köveknél legalább 1000 évvel idősebbnek bizonyultak.

Miss Fawcett considers that the Negadah skulls form a sufficiently homogeneous collection to warrant the assumption of a Negadah race. In the total height of the skull, the auricular height, the length and breadth of the face, nasal length, cephalic index and facial index this race would seem to approximate to the negro; in nasal breadth, height of orbit, length of palate and nasal index it would seem closed to the Germanic peoples; accordingly the Pre-Dynastic Negadians are likely to have resembled the negroes in certain of their characteristics and the white race in others.

Különös koponyák

Van-e kapcsolat a perui és mexikói koponyatorzítások, valamint Egyiptom között?

Busts have been found of two of the six
 female children to Nefertiti and Aken-aten. 
One might be of Meritaten, the eldest. 
The unusual family traits are obvious. 
Photographed in the Cairo Museum.

Röntgenkép Tutankhamun fáraó fejéről. Mai korban különös ez a koponyaforma.

Torzított hun koponya. Vajon miért, és hogyan készítették?..

Textbooks' oldest date of appearance of humans in North America is about 35,000 BC and much later for South America, based on the diffusion theory assumptions. Only humans with modern types of anatomy can comfortably be placed Peru. These types of skulls simply should not exist.

Skulls from Ica, Peru and Merida, Mexico

The following segment is Š1996 by Lumir G. Janku. 
Reprinted with permission.

These skulls were photographed by Robert Connolly on his trip around the world during which he was collecting materials about ancient civilizations. The discovery of unusual skulls was thus an unintended "spinoff" of his efforts. Robert Connolly published his photographs on a CD-ROM, titled Search for Ancient Wisdom in 1995.

The data about the skulls is incomplete, and that makes the correct assessment of their age, context with other hominids, as well as placement of their origin extremely difficult. Some of the skulls are very distinct, as if they belong to entirely different species, remotely similar to genus Homo. The first thing that attracts attention is the size and shape of the cranium in all the specimens. There are 4 different groups represented in the pictures. As a matter of convenience, I labeled them "conehead", "jack-o-lantern" or "J" and "M" based on the shape of the skull, except the first and possibly earliest type of skull, which I call "premodern".

When some of these pictures (the first two) were posted on CompuServe more than year ago, the majority of people assumed that they represented an example of binding of the head, well known to be in fashion in ancient Nubia, Egypt and other cultures. The problem with this theory is that the inside of the cranium of the mentioned skulls, although elongated and with a back sloping, flattened forehead, have the same capacity as normal human skulls; the only difference is the shape achieved by frontal and side deformations. They are actually more similar to the first type of skull (premodern) with the rounded back, than the conehead type. The cone-shaped types of skull are not found amongst the usual skull-binding samples.

The first skull presents problems of its own. The frontal part of the skull seems to belong to an individual of the pre-Neanderthal family, but the lower jaw, though more robust than modern human type, has a modern shape and characteristics. The shape of the cranium does not have any comparison with the Erectus, Neanderthal types, nor the modern human type. Some minor Neanderthal characteristics are present, as is the occipital ridge on the bottom back of the skull and the flattened bottom of the cranium, other characteristics point more tovards Homo Erectus. The angle of the cranial bottom is, though, unusual. We cannot exclude the possibility of a deformed individual in this case, but it is highly unlikely that the angle of the frontal part would require a modification of the lower jaw in the process of growing to resemble modern human types with their projected chin rim. The answer seems to be that the skull belongs to a representantive of an unknown premodern human or humanoid type.

As is obvious from the comparison with a modern human skull, the cranial capacity lies within the modern human range. This is not surprising, since the late Neanderthals and early modern humans (Cro-Magnon) had larger cranial capacities (both roughly 1600 ccm to 1750 ccm) than modern humans (av. 1450 ccm). The decrease of the cranial capacity (sudden at that -- the specimens of modern humans after about 10500 BCE have smaller craniums) is a puzzling matter, but that's another story.

No less puzzling is what a representative of a premodern human type is doing on the South American continent. According to the orthodox anthropology, this skull simply does not exist, because it cannot be. Textbooks' oldest date of appearance of humans in North America is about 35000 BCE and much later for South America, based on the diffusion theory assumptions. The only accepted human types entering the continent are of the modern anatomy. There are some other sources that place all types of human genus in both Americas at much earlier dates based on numerous anomalous finds, but the academe sticks to its preconceived notions, no matter what. It's safer.

Premodern

The "premodern" skull and the following three specimens were found in the Paracas region of Perú. It does not necessarily mean that they are related. There is some possibility that the "premodern" is in fact a precursor of the "conehead" type, but since we do not have any dating analysis at hand, we may only speculate in this regard.

The "conehead" type is very unusual because of the cranial shape. Here we have three specimens, which exclude the possibility of random or artificial deformation (the already mentioned Nubian deformations had quite a number of individual variations). They have individual characteristics within the range of overall morphology. There is no doubt that they are closely related and possibly represent quite a distinct branch of the genus Homo, if not an entirely different species.

The comparison of the C1 with a modern human skull has slight inaccuracies, caused by a degree of distortion when rotating the skull shape into position. As is obvious from C2 and C3, the angle of the bottom part of the cranium does not deviate from normal. However, the general proportions are correct.

The enormity of the cranial vault is obvious from all three pictures. By interpolation, we can estimate the minimum cranial capacity at 2200 ccm, but the value can be as high as 2500 ccm. The shape of the skull may be a biological response--a survival of the species mechanism--to increase the brain mass without the danger of relegating the species to extinction and keeping a viable biological reproduction intact. However, since we do not see the representatives of the "conehead" type in modern population, something prevented the type becoming as widespread as it is in the case of present-day moderns.

Pesti István 2006 november