Bárki ír a sumerekről, Mezopotámiáról, feltétlenül a Fertile Crescent, a termékeny félhold az egyik első dolog, amit megemlít. Valahogyan mindenki elfelejti, hogy az időjárás, a klima nem volt mindíg azonos a maival, s tulajdonképpen csak a sumer időktől beszélhetünk igazán félholdról. Előbb ugyanis még esett az eső a mai sivatagos részen is, vagyis arra is volt növényzet. De BC 3500-2500 között - ahogyan a Szahara - Nyugat-Ázsia jó része is sivatagossá vált.A sumer idők tulajdonképpen a sivatagosodás kezdetétől a végéig tartottak. Egyesek szerint hatalmas meteor becsapódás volt az Arab félsziget felső részén kb. 8-10 ezer évvel ezelőtt. Egy időre a környék lakatlanná vált.Az ősközösségi állapotokat mutató Mezopotámiában (Éden) az első civilizációs nyomok Kr.e. 5900- tól mutatkoznak. Az eleinte igen primitív kerámiák egyre szebbek lettek. Kb. BC 5000 táján már megjelenik a mintázókorong, ami egyenletesebb formát adott az edényeknek. A kezdeti diszítetlen edények előbb vonalkázottak lettek, mint a badarian , jomon ill. körös kultúrák edényei, majd egyre bonyolultabb ábrák, képek jelennek meg a kerámiákon. Az edényeket kiégették, ami a fizikai tulajdonságokon túl magasabb esztétikai küsőt is kölcsönzött számukra. Már ebben a BC 5900-4500 közötti időszakban kimutatható a kezdetleges kereskedelem nyoma. Mezőgazdaságuk termelte a búzát, árpát, tenyésztette a birkát, kecskét, sertést, s a művészi ábrázolásokban a kor végére megjelentek a termékenységi szimbólumok.
Kr.e. 5000 - Kr.e. 3500 között Pre-Sumer kultúráról beszélünk. Ez már fejlettebbnek mondható a Halafian, Szamarrai és az Ubaid kultúránál (kr.e.6000-5000): Kisebb falvak nyomai, némelyikben kultikus helynek tűnő nagyobb közösségi épülettel. (Templom Eridu-nál.) Persze, ez lehet önfejlődés eredménye, meg a kialakuló kereskedelem hozadéka is. A települések mérete lassan, de fokozatosan nőtt. A kb. Kr.e.4000-ben épült Tepe Gawrai templom alapjaiban véve mintája a későbbi korok templomainak. A népesség eredetét ismeretlennek mondják tudósaink, de a kultúrák maradványai árulkodnak. Véleményem szerint a területet ("Fertile Crescent") a hunok lakták, akár Alsó-Egyiptomot. A Szamarra kultúra jól korrelál a Badari életformával, a pre-sumer pedig a Naqada kultúrával.
A "sumer" nép országát KIENGI (Isten országa?) vagy KENGER? (nemes föld?) néven nevezte, míg az akkádok Shum-er (Főúr)névvel illették. Komoróczy Géza szerint a KENGER akkád fordítása a Shumer szó.[Az egyiptomi elnevezés sangar (sumer nyelven=főúr,Úrfő, sumer), a bibliai (amorita,semi)Shin-ar (Hold-úr) volt.] A földet dravida szóval KALAM-nak is nevezték, de az idegen országokra alkalmazták a "KUR"=hegy" szót is. Az első ismert feljegyzés "Enshakushanni" (Uruk 2432-2403) idejéből származik (vagyis gyak. akkád!) és EN-KI-EN-GI LUGAL-KALAM-MA az agyagtábla jele, minek jelentése: Sumer ura, a föld királya. A GI jelent nádast is. Vagyis a Kiengi fordítható a "Nádas urának földje"-ként is. Azonban én egyszerűen a Nagyurak Földje v. Hold Isten Földje névvel illetném... A besenyők régebbi neve egyes írások szerint pasiani, mások szerint Kangar volt. A Kangar esetleg azonos lehet a KI.EN.GIR, vagyis "sumer" nevével. (Götz László egy Tigris környéki KANGVARból eredeztet, amely a magerdan törzs városa volt.) Marton Veronika egyszerű elhallásnak véli a KIENGIR ---> KANGAR módosulást. Megint más - Zakiev - turk ethnonymnek tartja a KANGAR szót. (Kangha-Kangüy-Kangar). Meglátásom szerint a Kang=folyó - Kangar=A folyó ura jelentés a helyes, kínai-ausztraloid eredettel...A magyarok kb. B.C. 4500 táján érkeztek meg Kelet-Afrikából. Városokat építettek, s tanították a két folyó partján élő népet. (Kora- és középső-uruki periódus) Több, mint egymillió agyagtábla került elő Nyugat-Ázsia homokjából. Ennek kb. 20%-át (semita-indoeurópai népek) megfejtették. A Nippurból előkerült királylistán (Poebel) szerepel, hogy az özönvíz után az első királyság KIS városhoz kötődik, majd Uruk I. dinasztia került hatalomra. Az UR I. dinasztia nyomait Woolley és Hall találták meg az UBAIDnak nevezett tellnél. Nagy Géza A történelmi korszak kezdete című tanulmányában a Századok 1899. évi VIII. füzetében a szumír kultúra elindulását egy hajózásban járatos népnek Babilónia déli részén a tenger felől történt partraszállásával magyarázza, amit a káldeai hagyományok említenek... "...az emberi civilizációnak összes változata egy közös forrásra vezethető vissza... Valamennyi - a kínait is beleszámítva - a sumér kultúrának a továbbfejlesztése...[saját vélemény:..a magyar kultúra továbbfejlesztése!...] Ezt pedig egy dél-tengeri, hajózásban járatos népnek a kultúrája előzte meg, melynek talán a közép-amerikai és dél-amerikai kultúrák létrejövetelében is volt része..." A múlt századi jeles történész méltán hivatkozik a káldeai hagyományokra, mert azoknak történelmi alapja van. A babiloni és ninivei cseréptáblák üzenetei, melyeket prof. Dr. Noah Krámer, Sir Henry C. Rawlinson, Edward Hincks, Sir Austen Layard, Hormuzd Reassam, Jules Opper és sokan mások kimerítően megmagyaráznak, mind az mondják, hogy a sumér kultúra két irányból jött fejlődés eredménye: egy délről és egy északról jött kultúr hatás összetalálkozása. De ugyanez vonatkozik az egyiptomi kultúrára is. Felmerülhet itt a kérdés, hogy ha két irányból jöttek, miért nem ütötték egymást, hiszen két kultúra kétféle nyelvet is tételez fel és a nyelvészek szerint minden nép a maga nyelvén lett naggyá; ehelyett szépen összeolvadtak. Pedig az északi népek civilizációja a klimatikus viszonyok miatt más volt, mint a délieké. Ám mint Sir Rawlinson írja, egy volt a nyelvi gyökér, még a nyelvjárásokban és tájnyelvekben is, és ez úgy
Rawlinson, mint Hincks, úgy Krámer mint Oppert és úgy Ferenczy Gyula, mint Lenormant szerint a szkíta nyelv volt, amelyet az ókori népek Eurázsiában mindenütt beszéltek. Szerintem viszont ez a "gyökér" a hun nyelv
volt! Erre céloznak a Biblia írói is, amikor a Genezis első könyve 11. rész első versében azt írják, hogy: "Mind az egész Földnek. pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala." Az "egész Föld" alatt ők még csak azokat a területeket értették, amelyeket ők személyesen, vagy írásból és hallomásból ismertek. De erre céloz a nagy angol nyelvtudós Sir John Bowring is, amikor a magyar nyelv keletkezését abba az ősidőbe teszi, amelyre János evangéliuma úgy hivatkozik, hogy "Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige". Ha az ember nem vakhittel, hanem figyelemmel olvassa a Bibliát, könnyen rájön, hogy Mózes Első könyve a 11. fejezet 26. verséig a vízözönnel és a bábeli nyelvzavarral: tiszta magyar történelem. Ábrahám, a zsidó nép bibliai őse még csak jóval azután született. Berossos, a babiloni mardukpap, paptörténész Kr. e. 300 évvel azt írta, hogy a civilizációt Mezopotámiából HOANNES hozta hat másik társával, akik - a monda szerint - félig halak, félig emberek voltak, akik a tengerről jöttek... és hogy adatait a ninivei és babiloni templomi levéltárban őrzött szent iratokból vette. Hoana mayául vízilakót jelent, tehát Hoannesék lakható hajókon érkeztek a tengerről, keletről, India, Burma felől. De hogy mikor, ahhoz Berossos sem ad semmiféle támpontot. Bizonyára évezredekkel előbb. De nemcsak Hoannesék jöttek Mezopotámiába dél felől, hanem egy másik csoport is, amelyet a Biblia írói a vízözön leírásában rejtette el. Menrót (Nimród) az óriás, aki a nyelvek öszekeveredése után elment Eviláth földjére, amit ma úgy hívunk, hogy Perzsia. Ott feleségétôl: Enéhtôl két fia született, Hunor és Magor. A másik feleségétôl származtak késôbb a perzsák. A perzsa legendák szerint Nimródnak (Takhma="hôs" urupi) elsô felesége egy Enuta nevô asszony volt. Ő hozta a műveltséget Irán földjére. Papjai és katonanépe pöttyös párducbôr kacagányt viselt. Ezért a szemiták ôt Nimr (pöttyös, párduc)-nak hívták. A kusiták magukat az égett arcú, vörös fajnak, nap tisztelôinek vallották, amit úgy fejeztek ki, hogy mazar. Ebbôl a névbôl kapta Egyiptom a két mazar, vagyis "mizraim" nevét ami Indiában is meg van a "Mizor" tartomány nevében. /Oláh Imre "Nimrud Hagyomány"/. SUMER VÁROSOK Sumer: Nippur ; Shuruppak; Uruk ; Adab; Dabrum ; KI.AN ; Zabalam ; Umma ; Nagsu; Bad-tibira ; Larsa ; Umma ; Apisala ; Kesh ; Sippar ; Eshnunna ; Isin ; Eridu ; Chaldea: Enegi; Kutallu; Larak; Ur; Kuara; Sealands: Girsu; Lagash; Nina; Akkad: Babil; Dilbat; Marad; Kish; Kutha; Elam: Susa (Ahvas); Anshan ; Liyan; Warum: (Gutium - Akkádtól észak-keletre) Sumer városa: Eshnunna. A szumír Ur város elsô királyának tartják Nimrudot.(A város nevének jelentése, több olvastban:UR= Város; Úr; Farkas; Víz; Ered/dravida; Csúcs/sumer?.) Legjelentősebb épülete a holdistennő, Nannar számára épült templom egy régi kultikus hely romjain. Egy másik szumír város volt Kis, melynek elsô királya volt Etana. (A város nem ismert más néven, illetve Apsu és Thiamat leszármazottja volt Kishar). Az akkádok jelentős városa. (Agade főváros hibás kiejtése -> Akkad /Ag-adé: Újcsillag?/). Az uralkodók még évszázadok után is használják a Kis
királya címet. (Utoljára Saddam Hussein!) Ugyanis ez jelentette, hogy nem egy városka uralkodójáról van szó, hanem egy egész ország (ország = Kalam, dravida szó) uralkodójáról. /Sőt, a négy világtáj ura!/ Ékírásos táblák ezreit találták Mari ókori város romjai között. Említés történik bennük a HAPIRU (héber) népről, de egy BANU YAMINA (Benjamin?) népről is. Mari-ban is volt "HOLD TEMPLOM", akár csak Harranban.(Meg a sumer vidéken). A Benjaminita nép az Eufrátesz jobb partján élt, Mari és Aleppo között. Az Aleppo (ókoriYamhad) melletti Nayrab szintén a Hold kultusz városa volt. De a szkitopoliszi ásatás is a kígyó népére utaló nyomokat hozott fel a szarvasok előtti időből. (Vagyis Beth Shean nem szkíta, hanem hun alapítású város!) - Lagas, a kora dinasztikus korban és a sumer reneszánsz időszakában fontos szerepet játszott, ahonnan a leghosszabb összefüggő sumer nyelvű szövegemlék, - Gudea király templomépítő himnusza származik.Lagas (Sirburlaki) város istene EN.LIL fia, Ningirsu volt. Jelképe a sugaras párducfej ill. sugaras korong. Egyesek Nimróddal azonosítják Ningirsut. Nimrudváros a Tigris és a Zab találkozásánál (később:Kalhu), amely mintegy másfél évszázadon át volt Asszíria fővárosa, és amelynek leletei a mezopotámiai, de a közel-keleti művészettörténet számára is meghatározóak.
A legtöbb megmaradt írásos emlék EME-GIR nyelven készült, ami nagy nyelvet, esetleg a "Nyelvek nyelvét" jelenti, de fordítják az őslakók nyelvének is. (Érdekességként: Az Indus völgy nyelvemlékei szerint élt ott egy "rokontalan" nép is..) Volt egy másik változata is a beszélt nyelvnek ez időben, ami EME.SAL néven maradt fenn. Ezt egyesek asszony-nyelvnek, mások finom, (úri) nyelvnek fordítják, s Inannától eredeztetik. Egyes olvasatokban EME.GIR nyelv két összetevőből állt: Az EME.SAL nyelvből, amit az ASSINNUk beszéltek, s EME.KU, amelyet a férfiak. Azonban nem volt itt "királyi angol" vagy "berlini német", vagyis általásosan elfogadott "sumer" nyelv. Minden területnek volt sajátságos nyelvhasználata, ami az érthetőség határain belül eltért a többi terület nyelvétől. A "sumer" nyelvvel az a legnagyobb gond, hogy csak írás maradt a Nagy nyelvből (a példa akkád-sumer!), s nem tudjuk, hogyan is ejtették ki a szavakat. Az első hangzósítási kísérletek a semi nyelvek alapján történtek. Maradtak fenn ugyanis kétnyelvű - semi és sumer - szövegek, amelyekből az írást is megfejtették. Persze, hogy a 3000 évvel ezelőtti sémi szövegek kiejtése mennyiben azonos a mai kiejtéssel, csak becsülni lehet...Nos, amennyiben jól tippelték meg nyelvészeink a 3000 évvel ezelőtti akkád hangzókat, akkor már egy sereg (nem minden!) sumer hangzót is ismerhetünk. Feltételezve, hogy a sumer is hasonló módon ejtette a hangokat, mint a semi...Aminek kissé ellentmond, hogy a hangzó állományuk jelentősen eltér egymástól... A sumerek a BC 4. évezred második felétől használták a piktogarafikus írásukat. Jelkészlete a kezdeti időkben 1500 volt, amit az idők során kb. 700-ra csökkentettek. Betűírás csak BC 1300 táján született meg...Az első ékírásos agyagtáblák a sumer kor elejéről származnak, s a régészek az Uruk IV.a rétegben találták őket. (Uruk= mai Warka) kb. BC2700-tól Ebla és az akkád népek is átvették az ékírást. BC 2000-től a sumer nyelv gyakorlatilag holt nyelvvé vált, bár művelt emberek még jó ideig használták, mint a magyarok a latint a középkorban. Már E. Hincks 1850-ben megállapította, hogy az ékírásos szövegek nem mind semi nyelven vannak írva. H. C. Rawlinson szerint az, ősi ékiratok szkíta nyelven íródtak (1853). Oppert és Lenormant nyomán azután ma már számos orientalista határozottan állítja és bizonyítja, hogy a sumér nyelv rokona az ural- altáji nyelvterületen keresendő. Elsősorban tehát magyar, török és finn nyelvészek és kutatók tudnának a sumér nyelv fonetikájának és szellemének legmegfelelőbb olvasatokat és fordításokat adni. Hihetetlen megegyezésekre bukkanni a régi és mai népnevek és helynevek között. Kutatóink ezeket a véletlen, vagy a bizonytalan olvasat számlájára írják. Pl. a mezopotámiai kultúrák Úr, Uruk és Kis városneveit nem fogadják el, mondván, hogy nem lehet tudni az akkori kiejtést. Ebben van bizonyos ésszerűség. Magam részéről is bizonyítottabbnak látom, ha nemcsak a szavak külalakja, hanem a jelentése is megegyezik. Pl. az angol cup és a magyar kupa szavak hangzókban is, és a jelentésben is megegyeznek, tehát igencsak nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy közeli rokonságban állnak egymással, sőt azonosak. (Az angol a fejet HEAD-nak, az agyat BRAIN-nak, a koponyát SKULL-nak fordítja.) Érdekes, hogy a németben szintén megjelenik a KOPF hangsor, fej értelemmel. (Az agy GEHRIN a koponya SCHADEL.) Tehát van egy angol szó, a CUO, csésze, kupa értelemmel, másik nyelvben a németben megjelenik a KOPF, fej értelemmel. Most jön a véletlen? Magyarban a két különállónak tűnő fogalmat egy ugyanazon hangsor kifejezi, a KUPA. Ez bizony valóban véletlen (!) lenne, ha a kultúrtörténészektől nem tudnánk, hogy az emberiség hajnalán az első áldozó és ivó csészéket, kupákat a legyőzött ellenség KOPonyájából készítették. (KUPán vágták?) Márpedig a magyarban a KOPonya, a KUPa és a KUPos szó gyökerei szoros jelentési és alaki azonosságot mutatnak.Gyors névkereséshez a sumer főnevek jegyzéke Angliából. dr. ZAKAR ANDRÁS nyelvészeti és művelődéstörténeti kutató a nyelvfejlődési időmeghatározás alapján kimutatta, hogy a magyar nyelvben ötezer év múltán is 100 szóból 63 sumír és 12 akkád. Ez pedig nemcsak rokoniság, hanem egyenesen leszármazást mutat. A legújabb tudományos módszerek azt igazolják, hogy a sumír-magyar nyelvvizsgálatok biztos történeti, régészeti stb. alapon állnak. A magyar nyelvről Másik modern nyelvészünk pedig így fogalmaz: ÓMAGYAR NYELVEMLÉK: Példaként felemlítem a - s z á g u l d - igét, sumérul: s a g - u l - d u - szó szerint =fel(sag) emelkedést (ul) csinál(du.), de miután a d u nemcsak - tevést, hanem menést is jelent - „felemelkedő menés”-nek is fordítható. A madár repülését - szállását is erre lehet visszavezetni: sag - el - la > sa - illa > sálla > s z á l l. itt a szóvégi „g” lekopik. A Ha-lotti Beszédben (1200 körül) előfordul a „b i r - z a g n a p” kifeje-zés. A „b i r” (b a r - b ó l) = döntést, ítéletet, a „zag” pedig: „f ő”-t jelent. Tehát = fő-döntés vagyis v é - g í t é l e t napja. (dr Novotny Elemér: Sumér-magyar nyelvtörténet) Gosztonyi Kálmán: A Szumir Nyelv Részletes adottságai összehasonlítása 1. Ragozás -névutók. [török, kaukázusiak, magyar, finnugor, munda-kól, szantáli, tibeti, etruszk, paleo-sziberíai, paleo-amerikai nyelvek, eszkimó, japán, korea, néhány kelet afrikai nyelv] 2. Mérsékelt hangilleszkedés [török (teljes), magyar(mérsékelt), szantáli-munda-kól, dravida, (mérsékelt), tibeti-burmai.] 3. Váltakozó mássalhangzók. g-m, m-b(v), ng-m a végződésekben. n-m, n-l. kalam / kanam, (danol / dalol) (csuron/csurom) [török, magyar, dravida, tibet-burmai, kínai] 4. Mássalhangzók áthasonulása: [Jestin, Abrégé, 42] [magyar, paleo-szibériai, jenisszei, némely tunghuz nyelv.] 5. Mássalhangzók (részleges) gyengesége: [?] [török, finnugor, magyar, óceániai nyelvek.] 6. Szóvégi mássalhangzók elhagyása: [magyar, tibeti-burma, óceániai nyelvek] 7. Magánhangzós jelleg: [magyar, finnugor, török, jenisszei, kínai, japán] a/ a közbeiktatott fonémák, másodlagos magánhangzók (ejtés könnyítők) magyar (küld-tem, küld-ö-ttem stb) a tt kettőzés a jó hangzás végett. 8. Szóalakítás (igenevek): kaukázusi, magyar, munda, szantali, tibet-burmai, török. 9. Igenevek: kaukázusi, finnugor, magyar, török, (munda, szantali -Hevesi V., 59) 10. Meghatározók: magyar (fontosak, -nő, fa, holmi-, stb.), burmai (rong), afrikai nyelvek (bantu), melanéziai nyelvek, maradványok angolban -man, -woman, -tree (és más) 11. Birtokos főnév hátravetése (kalapja az apámnak): regens rectum: [sémi, akkád, hamita, indoeurópai, latin, magyar, polinéziai] 12. Birtokos főnév előrehozása (apám kalapja): rectum regens: [török, magyar, nyugat-kaukázusi, bászk, tibeti, dravida, paleo-szibériai] 13.A birtokos eset, ragos, rektumot a regens birtok-raggal követi: magyar: (Apámnak a kalapja), finn, török. 14. A jelzői melléknév hátravetése (kalap, szép) szémita, hamita, latin és görög, észak nyugati kaukázusiak, népies magyar. 15. A jelzői melléknév előrehelyezése (szép kalap) dél-kaukázusiak (Grúz), magyar, finnugor, török, szanszkrit, indoeurópai, 16. Birtokragok, vagy birtokos névmások hátrahelyezése magyar: (házam enyém), (Grúz, független névmások), finnugor, török, sémi, akkád, maláji, eszkimó. 17. Kérdő névmások és számjegyek birtokos ragja: [Szumér: ana-zu = mi a tiéd?] magyar: mid?; Kaukázusiak. 18. Helyrag és birtokrag a partíciumokhoz: [ba-a-n i/ ba-a-a-ni = ad-tában] magyar: isten-ad-(o)-tt-á-ban, finnugor (igenév után), török nyelvek. 19. Többszörös összetétel, szócsoport-ragozás: kaukázusi nyelvek, török, magyar, finnugor, paleo-amerikai, eszkimó. 20. Egyes szám a többes szám helyet (névszóban és melléknevekben, magyar: (jó ember-ek); kaukázusiak, dravida, török nyelvek, néhány paleo-szibériai, óceániai. 21. Számnév, egyes szám használata magyar: (tíz ember, nem tíz emberek), ural-altáji nyelvek, kaukázusi nyelvek, Grúz. 22. Hangtani hasonlóság a többes ragjainál: (Szumér -e-ne, Grúz = -ni, Magyar -nyi; Szumér eš, Grúz -(e)n, es . 23. A névszó kettőzése a többes számban: (archaizmus); óceániai nyelvek. 24. A kölcsönösség kifejezése: lú =ember, lú-lú = egyik-másik ember; esetraggal: lú-lú-ra = ember-embernek (rész, eset). [Jestin, Abr., 61] 25. A nyelvtani nemek hiánya: kaukázusiak, magyar, török, óceániai nyelvek. 26. A tárgyeset ragtalan is lehet (látom a házam); kaukázusi nyelvek, finnugorok, régi magyar, mai magyar (a névmásoknál), tibet-burmai. 27. A mondattani szórend: kaukázusiak, ural-altájiak, kínai. a/ Az alany és állítmány közé tett tárgy és határozók. Az ige a mondat végén: ural-altáji, magyar, paleo-szibériai, tibet-burmai, paleo-amerikaiak. b/ A szó helyzete meghatározza az alaktani értékét: régi finnugor és régi magyar. (Sauvageot, Mondattan, 5-6, kínai, Maláj, közép-afrikai, bászk. 28. Jelen van múlt időbeli részesülő vonatkozó mellékmondat funkciójában: Sumér: ( a jövő ember = lú-gin-a = aki jön; a leesett alma = hashur sub-ba); kaukázusiak, finnugor, magyar, török, bászk, tibeti, dravida, sémi, akkád, hamita. 29. A szenvedő alakot kerüli: magyar, török, paleo-szibériai. 30. Előragok (igekötők) akkád, nyugat-kaukázusi, bászk, magyar, szanszkrit, indoeurópai. 31. Belragok: kaukázusi, magyar (régies), jenisszei nyelvekben, tibeti, bantu. 32. Részeset vonzása tárgyeset helyett (kivéletlenesen); kaukázusiak, magyar (népies, nem tájszólásban), "néztem neki", ehelyett: néztem öt (kivétel). 33. Kapcsolt igék kiegészítik egymást: magyar, finn-ugor, szanszkrit. 34. Óhajtó móddal is kifejezhető a "jövő idő" magyar: [haza mennék], hasonlóképen franciául is (a határozottság helyett.) 35. Óhajtó mód kötőszavai: szumér he-, ha-, (hu-), Ujgur -hai, magyar-hadd, hagy, (O magyar hug) g>gy. 36. Az ige egyedül is mondatot alkothat: sumér ba-kú-é = eszik belőle, magyar, török. 37. Névmástővel egyezése: ujgur, finnugor, magyar. 38. Mutató elemek egyezése: szumér (e, ne e-ne), magyar (-e, -ne, ne!), török, (tibeti-burma). 39. Mutató névmásokból származó igeragok; e-ne vagy e-ne-ne. magyar -e, -ne (népies), és a többes szám 3 személy ragja: (-e-)né-ne-(k), a többes szám "k" jával, egyes szám 3 személy: -e-ne, pl. kell-e-ne (feltételes mód). 40. Megfelelő jövő időrag: sumér (-de, e-de, hozzá még a rédi -ad), kaukázusiak (gyakorító, kezdő igék részére stb., lásd Dirr, Trubeckoj), magyar; -end, -and, amely egy kissé ősi. 41. Parancsoló módban az igekötőnek a gyök után való vetése (menj el!) Kaukázusiak, magyar (az összes igekötőket hátraveti), indoeurópai ez csupán az erre minősített igekötőkkel történik. 42. A személy vagy tárgy számjegy mellet, egyes számban van: szumir (mindig), UA mindig, Kaukázusian (nagy részben). 43. Összetett számnevek képzése: nagyobb+ kisebb; magyar, török, (A finnugor és indoeurópai nyelvekben csak 11-től kezdve) 44. Tagadó mondat szerkezete. -Nincs tagadó ige: Kaukázusi (Grúz), magyar, latin, finn. A tagadás -n jele a magyar, szanszkrit, indoeurópai. 45. Nyomatékszók gyakori használata: A szumérban: ám, -na-, stb., magyarban: ám, no stb., finnugorok munda-kól. 46. Igék, "álsegédigék", A szumérban "ag" és "du" igekötővel néha , előfordulnak az ige-komplexumban, mint kiegészítők, önálló jelentés nélkül. Ezek erősítik az uralkodó igét.. ag = tenni, du = építeni, elkészíteni, kiegészítik az igefogalmat. Az "ag", sőt az "ang"(ag), "us", "ul" (šu-gid) szumér igegyökök csak a magyarban fordulnak elő mint képző kiegészítők, bővítők. Így a számos igegyökkel főleg mozgást kifejező igéket alkotunk. Így az "ag" = tenni-nek megfelel a rag: "moz-og, dob-og, csep-eg igékben.. az ang = szeret, mérni-nek: szor-ong, terj-eng az "uš-nak = követni, irányt követni, űz-ni, : köt-öz, bog-oz az "ul 7"nak = irányitani, ütni: por-ol, korh-ol, unsz-ol, .. Ezek mindig kiegészítik az igegyököt és nem módképzők, mint ahogy ez a török nyelvekben megvan.. Az -ag, -eg, -og elemekkel a magyarban főneveket és mellékneveket is képezhetünk, pl. szúny-og, hany-ag, rész-eg stb.) 47. Kettős tövek mély és magas hangzókkal: Szumérban uri-eri, emen-umun, a magyarban: kever-kavar, csöbör-csupor. Ilyenek előfordulnak a török nyelvekben is. 48. Ragok és szóképzők egyezése: a szumér -ta, Finn -ta, Magyar -tól, -tó. Török -ta, Japán -ta; A szumér: -ra (részes eset), a magyar -ra (irányt kifejező részes eset), a török -ra/ru; A szumér -ra (szétválasztó), a magyar -ról, -ró (szétválasztó); a szumér -še, -eš/uš; a magyar -hez, -hoz, a török -isz; a szumér al-, a magyar el-; a szumér e, ne, e-ne, a magyar -e, ne; A szumér nu, nu-am, nam (tagadás), a magyar ne, nem, Ostjak nem. Egyébként a finnugor nunáció? nélkül: ei (ejde?, ejnye?) [ez így van a Dravidában is!] 49. Szavak képzése mondat által: szumér: gaba-nu-zu = vetélytársat nem ismer= derék; gis^-nu-zu = férfiasságot nem ismer = szűz....nimgir-he-du = igazgató által szerzett, felfogadott=napszámos....a magyarban: bor-nem-issza (tulajdonnévképpen is), hánya-veti, szél-verte, bot-csinálta. 50. Igekötők iránymutatása elhelyezése: a szumérban "mu" (mü? =), "ma", a fontosabbra, a központra; az "-e/i" pedig a kevésbé fontosra, a széleken lévőkre céloz... a magyarban "meg-" a teljesre, a bevégzettre céloz; az "el-"a távolodást... a "majd" pedig halogatást fejez ki, "íme" közvetlenséget (1. az előzőket a nyelvekről). 51. Az alany ismétlése az ige után, névmás által: (St.Langdon, Szumér irodalom , Szövegek) Kaukázusiak, Himalájai nyelvek, Munda-Kól, Magyar, (a ház meg-épül az). 52. Meghatározatlanságok. A szavak különféle jelentése a mondatban. (A szumérban pl. "du" = menni, (kivétel) a "du" (ugyanazon jellel)=tenni, és még számos eset ismeretes...a magyarban: szán- (valamire), szán- (valakit), ... kerül (valamit), sok-ba kerül; Szanszkrit, Indoeurópai. 53. A beszédrészek sokoldalúsága a mondatok szórendjében: (Jestin Rövid szumér nyelvtan, 31/32 és 51, 52). Régi magyar. Svájc, 1977 Másik honfitársunk így ír a sumerekről: A sumerekkel sokat foglalkozó történészünk, Dr Bobula Ida így ír a sumer-magyar viszonyról: "Nemcsak az istennevek magyarsága derül ki idővel. Évtizedekkel ezelőtt ismertem egy kedves diákfiút, Simig volt a neve. Megkérdeztem, hogy honnan való ez a név, Nem tudom", mondta vállát vonva. "Somogyi vagyok, soha más, mint magyar nem volt a családunkban. " A választ közel félszázad távolában kaptam meg a sumír glossáriumból. Simig kovácsot jelentett Mezopotámiában. Ilyenféle a Duska név is.... Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy különösen a bibliai nevek esetében szükséges, hogy felismerjük: azok nagy része ismeretes volt ezer évvel Ábrahám elindulása előtt, és része a sumír szókincsnek. Ábrahám nem csak a maga és házanépe kultúráját hozta UR sumír városból, mely nagy vallási centrum volt hanem Ábrahám népe később, kanaánita közvetítéssel, másodlagosan is hatalmas sumir-akkád kultúrhatás alá került. Joggal írta George Sarton: "ahelyett, amit oly gyakran emlegetünk, hogy kultúránk gyökerei a görög és a héber, azt kellene mondani, hagy a sumer, héber és görög... "{sumer=magyar} Ma már kijelenthetjük, hogy a Kr.e. 4000 - Kr.e. 2000 közötti időben Nyugat-Ázsia közlekedő nyelve a sumer volt, vagyis az archaikus magyar! A tengeri kereskedelemnek köszönhetően az egész mediterrán térségben elterjedt. A sumer írásjeleket a Vinca kultúránál is felismerhetjük... Krisztus idejére ezt a nyelvi szerepet az arámi nyelv vette át. Arámi nyelven hangzottak el Jézus utolsó szavai: "ABBA! ELI, ELI, LAMA SABACHTHANI!". De az arámi nyelv már a hun-magyar időkben is létezett. Balkis/Mákédá (arab/etióp) birodalmaának neve SABA volt, ami arámi nyelven 7-et jelent. S ott a napot imádták... - A mezopotámiai városra jellemző fallal körülvett templom és palotaegyüttes szerkezet, amely város volt a városban, a későbbi időkben is megtalálható építészeti forma Eurázsiában. Megtalálhatjuk a moszkvai Kremlben és a pekingi "Tiltott Városban" is.- Általánosan elfogadott, hogy Éden első törvénykönyvét Hammurabinak köszönhetjük. (Igazságos ítéletek - nem kötelező jelleggel!) A rendelkezésekben a "szemet Szemet szemért, fogat fogért elvet alkalmazzák (talió elv), amely a sivatagi nomádok barbár szokását tükrözi. De maradt fenn kőtábla Urnammu törvényével (2095-2047BC), s az első hivatkozásaiból ismert törvény Urukagina törvénye 2350 BC-ből. A törvénye általában szájhagyomány útján terjedtek - a kilátásba helyezett büntetéssel együtt. Pl. lopásért vagy házasságtörésért megkövezés járt. Az uralkodó (lugal) természetesen törvényen felül állt, bár Urukagina volt az első, aki hangsúlyozta isteni származását. Különösen lényegessé vált ez az akkád Sargon és fia, NaramSin hatalomra kerülése után, akik egyben az ország legfőbb bírái is lettek. (Előttük az 50 tagú "öregek Tanácsa" ítélkezett.) Nem volt hosszú és átláthatatlan törvény-gyűjtemény. Ur-Nammu (2050BC) törvénye csak cca 47 paragrafusból állt. Viszont ezt saját érdekében mindenkinek ismernie kellett, ha nem akart csúnya halált... A legkorábbi törvények városi (helyi jellegű) törvények voltak. Mellékesen Közép-Európában is ez idő tájt jelentek meg az első, bár nem írott, törvények. Low of Brotherhood at Haugsbyn) A Kr.e. 18. századtól a minta Hammurabi törvénykönyve lett az egész térségben. (Mint a magyar Werbőczy hármaskönyve) Daniel Alexander King foglalkozott többek között Mezopotámia ókori törvénykezésével. Harappa előfutára - v. párhuzamos építészeti stílus - Gudia király Tellohi palotájának részlete. Fa építőanyagokat távoli vidékről hozatták, de alkalmazták a valódi és az álboltozatot a tetőkészítésnél.(Galgóczy János után)
Gazdaság:
Társadalom
Szellemi kultúra
Politikatörténet Sumér városállamok kora Kr. e. 3500-2500
Éden (Mezopotámia) vallási rendszereiben nem találkozunk a vallásosság primitív, kezdetleges formáival: animizmus, totemizmus ( jelentését lsd. a hinduizmus ősi formájánál) vagy fetisizmus (tárgyaknak természetfeletti hatalmat tulajdonít és babonásan tiszteli) de még az Egyiptomban annyira elterjedt zoomorfizmussal sem.( állat vagy ember – állat keverékként ábrázolt istenek.pl. a Anubisz.) Későbbi ábrázolásokban az assziroknál találkozunk emberfejű, sasszárnyú oroszlánlábú szobrokkal ( lsd. Berlin Pergamon múzeum, kapuőrző démonok), ezeknek azonban jelképes, művészi, nem pedig vallásos, jelentőségük van. Egyetlen sumér-babiloni istenség van, akit oroszlánnal ábrázolnak, Istár ( babilóniaiaknál az élet, a termékenység , szerelem istennője, az asszíroknál a háború istennője), de az ábrázolás itt is csak szimbolikus jelentéssel bír. A két folyó
völgyének istenei emberi tulajdonságokkal vannak felruházva
(antropomorfizmus), így vallásuk fejlettebb, mint Egyiptomé. Viszont, ha
azt nézzük, hogy Egyiptomban egyistenhit volt, akkor az övék a fejlettebb.
A régi korok "Öreg istenei" Anu és Antu
az ég istenei, istenkirály, mint Hórusz; Enlil
(Mullilla) : An és Ki (Ég és Föld)
egyesülésének következménye. Enlil = Lil Úr, a lég(levegő) ura. Kb. BC
2500-tól jelenik meg Éden mitológiájában, amikor a nippuri temploma (Ekur)
megépült, s egyben a térség vallási centrumává fejlődött. (Kramer, 1961.
p.47). (kb. a hun-magyar népek eljövetele után, jelezve a változást és a
folyamatosságot is) A HETEK - és a semiták: Gonosz szelek és ártalmas viharok ezek, az ördög vihara, a romlással teli vihar előérzete, előszele a végítélet viharának. Óriás gyermekek, óriások fiai ők, Namtar hirnökei, Ereshkigal trónhordozói. Ezek hozzák a vizözönt a földre. Hét isten a széles menyországból. Hét isten a széles földről, Hét rabló-istenek ők. Hét isten a világegyetem urai közül, Hét gonosz isten, Hét gonosz démon, Hét ördögi és ártó démon, Heten a mennyekben. Heten a földön. Nem férfiak és nem asszonyok ők. Romboló hurrikánok, melyeknek nincs párjuk vagy utóduk. Nem ismernek sem részvétet, sem könyörületet. Nem hallják az imát és esdeklést. Lovakat tenyésztenek a hegyek között, s ellenségei Ea-nak. Trónhordozói az isteneknek, útonállók, a város mocska. A 7-es szám a későbbiekben is sok helyen megjelenik a magyarok és rokonaik körében: Az obiugoroknál is megvan e hetes csoport, akiket "az égatya fiainak" nevez a vogul-osztják népköltészet. Gondatti és Munkácsi neveiket is közli. A Munkácsiét újabbnak és ez okból hitelesebbnek is tartjuk. Fontos szerepet tölt be az égisten legifjabb fia, a vogul Mirsusne-chim, az osztják Ort-iki. Hivatása t. i. abból áll, hogy minden nap körüljárja a földet és vigyáz arra, hogy minden rendben legyen, ill. menjen. Lényege szerint Napisten, aki a személyére átvitt egyes idegen vonások ellenére is, mint Munkácsi kiderítette, a természetet meglelkesítő szellemek sorába tartozik. De a 7. csoport többi hat tagjának is az a feladata, hogy az égatya világkormányzói tevékenységében segédkezzenek. A sámánénekekben le vannak írva, amint az egymás fölé helyezkedő égrégiókban laknak, és az ég tolmácsainak, illetőleg felügyelőknek, őröknek neveztetnek (talmas: tolmács, karevel: őr, felügyelő), Mindkettő tatár jövevényszó. Felettük trónol a 7. égrétegben Numi Tarem... Ez a Vasjugan melléki osztjákok külön hite az égisten segédszemélyzetéről, akik egyszersmind fiai is. Nevek rendesen azon áldozatokhoz igazodik, amelyekben részesülnek.(DR. VARGA ZSIGMOND: AZ ŐSMAGYAR MITOLÓGIA SUMIR ÉS URAL-ALTÁJI ÖRÖKSÉGE ) Naram-Shin , ill. Shin-ahhé-eriba neve Újholdat jelentett amurru nyelven.. A vallási rítusok közül ismertebb a BAJATU (vigilia), a NAPTANU (rituális étkezés) vagy a KISPU (felajánlás a meghalt ősökért). Ezek a szavak sajnos, csak látszatra magyarok... A bajatu még csak nem is a szanszkritban (baja=imádat) gyökerezik, hanem semi -> ház, templom= bajatu... Kish (Heb. qish, bow, power), early third millennium B.C. has mythology of a god, floating in his celestial craft. Kish is an ancient city of Mesopotamia in the Euphrates River valley of present-day central Iraq. Its extensive ruins have yielded valuable archaeological evidence about Sumerian culture. From Joseph Campbell’s book The Mythic Image we see the Kudurru, a Babylonian boundary stone shown above is dated to the Twelfth century B.C. and shows the manifestations of deity in the six stages. The Kudurru from top down it shows (left to right) the planet Venus of the goddess Ishtar, then the lunar crescent of the moon-god Sin, and the solar disk of Shamash (the sun god). There is a huge serpent (note Tiamat, is Akkadian for "sea," the female half of the primordial couple) winding up the left side of the sculptured stone where the head is above the cup of the crescent moon. This reptile is symbolic of the primal generative waters that surround the universe, support it from beneath, and rain down upon it from on high. As you go downward, stage by stage it is the elements of the watery abyss. The star, moon and solar disk represent the ultimate governing powers of the cosmos. On the first of the lower stages are three chapels, or thrones of deities such as Anu, the sky god (light or fire) which is associated with Nuska, the fire god, Enlil the storm god (of the air and atmosphere), akin to Ramman-Adad (Heb. Rimmon) and Ea (Enki, Oannes) the water god in his "sea house," associated with the tortoise of the watery elements. Next below are the seats and symbols of the special patron gods of Babylon: Marduk, son of Ea, patron god of the city, whose animal is a dragon; was called the king of the gods. Nabu (Nebo), son of Marduk, a messenger, the god of writing and wisdom, shown as a goat; Ninhurshag-Ninlil, the goddess-queen herself, the Mountain Mother. The following two ranges are of this earthly plane, first of the atmosphere all about us and then of the earthly powers below ground. The first shows the standards of the guardians of the four world quarters. It has a bizarre hawk’s head at the left and double-lion column beside it are emblems of two monster-slayers, Zamama of Kish and Ninib of Nippur; the enshrined image of a horse’s head is an Aryan, warrior god; and the miserable eagle to the right is a war god. Below ground sits the goddess Gulu, (the earth-goddess; also Ninmah, goddess of the underworld), where the cosmic serpent begins to rise. She is the patroness of herbs, healing, life, as her flowered garment shows. Hands lifted in prayer, she sits with her dog, defender of homes, while before her a Scorpion Archer mounts guard at the uttermost bound of the earth (cosmic sea), to defend against demonic powers and protect the rising and setting sun. Beneath all, in the abyssal sea are the
symbols of the four elements of which all things above are composed; at
the right, the lamp of Nuska (Nunska), a god of fire; at the left,
the bull and thunder-sign of Ramman-Adad (Heb.
Rimmon), an air and storm god; below, the scorpion,
earth-dwelling dealer of death; and above, the swimming
tortoise, here supporting with his feet the entire cosmic mountain. The
ones on the bottom have connections to those on the top.
Sumer linkek: Mezopotámia?, IE szemmel Hámori Frédi gyüjteménye Padányi Cuneiform, Shumer Magyar szavak, más nyelven Sumir-magyar nyelvazonosság Káldeától Ister-gamig A Sumer hitvilág.. A magyar nép eredete A ragozó nyelvek őshazája Sumer nyelv Ókori írásrendszerek Magyarázatok:
Pesti István
|