Hans Wilhelm Haussig (többek közt ő lenne az egyik kutató, aki német létére a magyarok helyett kutatja a múltat) - 45 évvel ezelőtt igen határozottan felhívta a kutatók figyelmét arra a tényre, hogy a korai magyar nevek között több is van, amely szorosan kötődik a jüe-csik-hez, azaz a kusánokhoz, nem is szólva a hét törzsről, amely szintén azonos hephtalita).Magára a Kusán Birodalomra térve Haussig kimutatja, hogy ezen állam - a steppei lovas birodalmak mintájára - nevét vezető törzsektől kapta. E vezértörzs neve a kínaiaknál "kü-si"nek vagy "kui-shang"nak hangzót a törzs maga pedig a "var" vagy "hua" néphez tartozott. A Kusán Birodalom népességét rajtuk kívül a fentebb említett négy nép: az asi, pasianu, tochar és sabarol népek alkották. A lakosság Haussig vizsgálatai szerint altáji és iráni etnikumok keverékéből tevődött össze. Ezután pedig részletesen tárgyalja a Kusán Birodalom és a honfoglalás előtti magyarság - véleménye szerint vitathatatlan - összefüggéseit. Kiemeli, hogy a magyaroknak igen sok közük volt a kusánokhoz, de az eftalitákhoz is. Erre vall két méltóságnevük, a "kusán" és a "gyula" egyezése is. A "gyula" cím többször előfordul kusán feliratokban, "jaula" alakban, majd később eftalita pénzeken is. Ezenkívül közös vonás a hét törzs szövetsége is, amit a "jüe-csi" népnél, akiktől a kusánok származtak, Nyugat-Türkmenisztánban éppúgy megtalálunk, mint később a magyaroknál. A magyarok régi "sabartoi asphaloi" neve pedig a Kusán Birodalmat alkotó népek egyikének nevével, a "sabarol" törzsével azonos. Végül Haussig összefoglalja kutatásainak eredményeit, amelyek szerint Kr.e. 127 és Kr. u. 558 között öt nagyobb méretű vándorlás állapítható meg a nyugat-eurázsiai steppén. {Mondjuk, itt én vitatkoznék Haussig úrral: Ugye, a KUSAN szó az nem "KUI-SHANG", hanem szimplán MADARAK, TURK nyelven. A VAR és HUA néppel nem találkoztam sehol, de a Kusan Birodalom az a turkok, szkíták, árják szövetségével jött létre. A nap, a hold és az ivócsésze... Természetesen a magyarok maguk voltak a kusánok, más néven heftaliták...}
A 60-as évek végén Tóth Tibor antropológus nagyobb tanulmányutat tett Kazahsztánban és a kusztanáji területen egy madiar törzsre bukkant. Üzbegisztán déli részében, az Amu-Darja (Oxus!) mentén mandzsarokat talált, Szamarkandtól délre pedig, a Kaska folyó partján Madzsar Kislak nevű települést fedezett fel. Odébb a Huszár (!) folyó mellett is magyarok laktak. S ezek a népek még emlékezetükben tartották, hogy ők nagyon régen magyar nevűek voltak. Tóth Tibor példamutató eredményeit azonban veszni hagytuk. Hogy véglegesen-e, az a következő történésznemzedéken is múlik.(Bakay Kornél) [Megemlítendő, hogy a KISLAK turk nyelven "téli szállás" jelentésű..]
Érdekes nevekre találhat a kereső ember Afganisztánban! Van itt Baja, Aba, Aral, Barat...
NAGY SÁNDOR NYOMÁBAN
...In Nautak (north-western part of Kashkadarya Valley) Alexander conquered several fortresses. Having left his garrison in Marakand (Szamarkand, Szem-ur-város), he took a tour to the Land of Saks, Syrdarya. On their way to Marakand, the Macedonians had faced tough resistance of local population - the Usturshan highlanders.....
..The fortresses and cities, settled by Greeks, had been built actively. The historical tradition imputes building of 75 new cities to Selevk. In keeping in line with Pleniy, Antiochia behind Yaksart was one of the most distant cities. Supposedly, it was situated in the area of modern Tashkent (Kanka town) or the Ferghana Valley. ....
...Chinese sources assert that in 165 B.C. yuetji came from the land between two rivers (present Syrdarya and Amudarya).... ..Ancient authors do not mention about State of Kangha, but it was told in Avesto and Mahabharat, mentioned as Saks, Tohars and Kanghs. Later Chinese chronicles maintained that Kangyuy occupied the entire territory to the north of Amudarya: Bukhara, Shakhrisabz, Kattakurgan region, Tashkent oasis, where governors of Kangyuy were called Chao-vu. Probably, "jabru" is the Chinese transcription for Chao-vu"..
According to Chinese sources, from the beginning AD Kangyuy safekept its independence and conquered yantsay (aorsi-alans) and other tribes (areas)....
...In Kanishka's time Kushan Kingdom has seen its highest rise (78-123 AD) The capital has been transferred from Bactria to Peshavar, that stretched the territory to India and Hotan. In Central Asia the northern part of Kushan ownership passed through Ghyssar Mountain Range, in the south of Uzbekistan, where huge borderline walls were erected....
A kutatás egybehangzó véleménye szerint a Kr.e. 130-128 körül Baktriát elfoglaló népek alkották később, a Kr. u. 2-3. században, amikor a pártus főhatalom már meggyengült, a Kusán Birodalmat, amelynek nyilvánvaló magyar összefüggéseire Haussig mutatott rá ismertetett értekezésében. Igen fontos megemlítenünk itt Markwart közlését is, hogy a perzsák a kusánokat törököknek nevezték (Wehrot und Arang).
A besenyők (úzok) előbb említett népnévi nyomain kívül azonban a Kr.e. 1. századból is van egy igen figyelemre méltó idevágó adatunk. Altheim-Stiehl "Geschichte Mittelasiens im Altertum" című könyvükben közlik, hogy Crassus legyőzője, a pártus Suren, Szakasztán kormányzója volt. Nos, a besenyőknek ("pasiani", "pasiak"?) is volt egy "sur" nevű törzsük (Bíborbanszületett Konstantin szerint), másrészt pedig a későbbi Kusán Birodalom magva - amelynek népei közé tartoznak "pasiani" törzsek is - éppen Baktria-Szakasztán vidékén volt. Az a vitatott kérdés, hogy a pártus "Suren" vagy "Surena" személynév vagy méltóságnév volt-e, jelen összefüggésben nem mérvadó. Tény azo hogy a Suren nemzetség a Pártus Birodalom egész fennállása alatt a leghatalmasabb oligarchák közé tartozott - a Crassust legyőző Suren például 10 000 lovast állított ki -, sőt még az Arszakidák bukását is túlélte, s a szaszanida Perzsiában is a vezető arisztokráciához tartozott (Altheim-Stiehl: id. m.). De szorosan ide tartozik a kínai forrásokban többször említett, Turkmenisztán környéki Kang-kü birodalom neve is, amely az eddig ismert párhuzamok világánál igen könnyen összefügghet a besenyők vezető törzscsoportjának régi kangar nevével. Ez a "Kang-kü" a Kr. e. 2/1 században a későbbi Kusán Birodalom északi határán terült el, nagyjából Bochara, Szamarkand és Taskent környékén (de Groot: Chinesische Urkunden zur Geschichte Asiens). Azaz pontosan abban a térség amelyben az asi, pasiani, tochar és sabarol népek Kr. e. 30 körülig laktak (Altheim szerint kb. Kr. e. 70-ig; l. Altheim-Stiehl: id. m.), amikor is a sakaurakat legyőzvén délebbre vonultak.
A jüecsi nép
először a Kr. e. 2. század első felében tűnt fel, Maotun sanjü (Modu) uralkodása idejében. Kínától északnyugatra, Nyugat-Kanszuban éltek, a Tunhuang és a Nan-san közötti területen. A hiungnukhoz hasonlóan nomádok s a hiungnuk ősi ellenfelei voltak.
Kr. e. 174-ben nem bírtak már a hiungnu nyomásnak ellenállni, és miután Laosang sanjü megölte a jüecsi uralkodót, s ősi szokás szerint ivócsészét készített a koponyájából, a jüecsik kénytelenek voltak területeiket nyugati irányba elhagyni. Kis részük azonban, mely nem tudott vagy nem akart a többséggel vándorútján tartani, déli irányba lehúzódott a Nan-san hegység és a Kuku-nór tó
vidékére, Tibet északkeleti határvidékére. Ez a töredék csoport, melyet a kínai források sziao jüecsi-nek, azaz kis jüecsinek neveztek, a későbbiekben a tibetiek őseibe, a kínaiak által kiang-nak nevezett népbe olvad bele. A nép nagyobbik, nyugat felé tartó része, melyet a kínaiak ta jüecsi-nek, azaz nagy jüecsinek hívtak, megtámadták a Keleti-Tien-san (Balkas tó) vidéki vuszunokat, megölték
királyukat, de azok, valószínűleg hiungnu segédlettel, továbbűzték őket. Ekkor a Nyugati-Tien-sanban az Iszik-köl táján élő szajvang népre törtek. Ezek egy része délre menekült, de a jüecsiknek új területükön sem volt nyugtuk, mivel Kr. e. 160 körül a hiungnuk és vuszunok szövetsége elűzte őket a meghódított szajvangok országából. Egy része a jüecsiknek ott maradt, s összeolvadt a vuszunokkal és szajvangokkal. Nagy részük azonban továbbhaladt nyugat felé.
Ekkor a jüecsik eltűnnek a forrásokból egy jó nemzedéknyi időre, s csak Kr. e. 128 előtt bukkannak fel újra, de ekkor már az Oxus (Amu-darja) felső folyásának vidékén, az ókori Baktriában (ma Északkelet-Afganisztán), ahol megdöntötték az utolsó görög király, Helioklész uralmát.Manapság minden iskolában tanítják, hogy 1550-ben a sziléziai Werhner György szerint az ő koráig a jászok megtartották a maguk ősi, különös, őket a magyaroktól megkülönböztető nyelvét. (Porro extat nunc quoque Jazygum natio inter Hungaros, quos ipsi voce decurtata Jaz vocant, ac retinent iidem etiamnum lingvam suam avitam et peculiarem Hungaricae dissimillimam ) És ezek után minden iskolában hozzáteszik, hogy a jászok valójában a kaukázusi oszétoktól származnak, s ezzel egyidejűleg egy csomó adatot fölvezetnek igaz, ezek között egyetlenegy sem akad, ami éppen az oszét-jász azonosságra utalna vagy azt valóban alátámasztaná. Mert azt már nem tanítják minden iskolában, hogy a jász név Magyarországon kívüli előfordulása valóban a kaukázusi Oszétia vidékén nem az irániként jegyzett oszétokat, hanem azon kipcsaki (szakaliba) török nyelvű balkarokat jelöli, akiket mellesleg maguk az oszétok neveznek jászoknak! (S természetesen az oszétok magukat nem jásznak hívják még oszétnak is ritkán , hanem a saját régi iron nevüket használják. Az iron népnek az ősidőkben viszont az égvilágon semmi köze nem volt a jászokhoz.)
PÁRTIA, a
szomszédok: Öltözetükre jellemző volt a bő, kissé buggyos nadrág és egy kaftánszerű ruhadarab, amelyről az előkelőiket ábrázoló szobraik tanúskodnak. Jellegzetes némely pártus uralkodó és családtagjai szobrainak üdvözlő kéztartása is, amely a felemelt jobb kéz tenyerét mutatja {A tenyér vonalai mutatják a rejtett tulajdonságainkt. szerk}, s amelyről feltételezhető, hogy szkíta összefüggésekre utal, ugyanúgy, miként az a hajdani közép-ázsiai Baktriából származó, a kusán birodalom nyomait őrző reliefeken is megfigyelhető.
- A szkíta-féle népekre jellemző módon nagyfokú igazságérzetük és fejlett jogérzékük volt, továbbá ismeretlen fogalom volt előttük a hazugság, és „szent” volt számukra az adott szó.
- A feudalizmus alapjait mutató társadalmukban alapvető lényegiséggel bírt a földtulajdon.
- Temetkezési jellegzetességeik közt szerepelt a halotti maszk és a sírobulus.
- Fejlett építészeti ismereteik voltak, számos városukról tudunk (Nisza [Nisa], Hekatompülosz {Hekatomphylos}, Hatra stb.), s több helyütt feltárták épületeiket. Különösen érdekes Nisza (a jelenlegi Ashabádhoz közeli Parthanisa), ahol erődöt, templomokat fedeztek fel, valamint egy négyszögletes alaprajzú palotát, benne a lepecsételt királyi kincstárral. A rengeteg felbecsülhetetlen kincs között negyven darab nagyméretű elefántcsont ivókürtöt (rhytont) találtak.
Egy nemrégen Tuva köztársaságban (Dél-Szibéria) feltárt fejedelmi kurgánban talált 57 ezer darabos arany lelet nyakékei, karkötői, öv csatjai, fejdíszei, gyűrűi és gyöngyei alaposan rácáfoltak a Rawlinson féle lekicsinylő véleményre. A mongol határ közelében, Arzhan és Turan között élő és temetkező lovas népnek 27 évszázaddal ezelőtt nem lehettek görög vagy iráni kapcsolatai és nem létezett állandó település sehol még a távoli környékeken sem, ahol felbérelt idegen kézművesek rendszeresen dolgozhattak volna az uralkodó réteg megrendelésére . Nem maradt hátra más lehetőség, mint annak beismerése, a nomád szkíták aranyművesei teljesen önállóan jutottak a művészi teljesítmény csúcsára.
SIR AUREL STEIN
Belső-Ázsia világhírű kutatója, régész, nyelvész, az MTA kültagja (1895). Egy.-i tanulmányait Bécsben, Lipcsében és Tübingenben végezte. 1887-ben avatták bölcsészdoktorrá. Utána azonnal angol szolgálatba állott. 1888-ban a lahorei Punjab Egy.-en a szanszkrit nyelv és irodalom tanára lett. 1894-ben jelent meg első tudományos műve (katalógus a kasmíri maharadzsa jammui könyvtárának mintegy 6000 szanszkrit kéziratáról kivonatokkal és magyarázó jegyzetekkel). Több művében foglalkozott az ind történelem és indoszkíta uralom vallási és művelődésviszonyaival, valamint az indo-iráni régi földrajzzal. 1888-96 között tett utazásain Kasmír emlékeit és topográfiáját tanulmányozta. 1900-ban indult el első nagy belső-ázsiai expedíciójára, amelyen K-Turkesztán homoksivatagjában régészeti kutatásokat folytatott, s átkutatta a Svar Hedin által felfedezett romokat. Maga is sok jelentős ősi romhelyet fedezett fel. 1908-ban második expedícióján, folytatva a. térképezést a Kuen-Lun főláncán, majd a Takla-Makán sivatagban és a Tarim mentén végzett ásatásokat. 1909 elején visszatért Európába és a Magy. Földrajzi Társaság meghívására Bp.-en is előadást tartott. Útjának eredményeit Serindia c. ötkötetes művében és The Thousand Buddhas (London, 1921) c. munkájában dolgozta fel.
Serindia az kb a Kushan Birodalommal egyezett meg. Mai Észak-Nyugat India, Pakisztán, Afganisztán, Türkmenisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán. A név jelentése attól függ, milyen nyelven nézzük. Kurdok nyelvén "Oroszlános India", turk nyelven "India feje"..
Mértékadó tudósok, mint pl.
Stein Aurél is és az ehhez a kötethez előszót írt Bárdi László is azt vallják, hogy a da-yuechi, azaz a nagy yuechi néppel, azaz a nép öt törzsét egyesítő kusán törzzsel, akiket a görögök "indo-szkíták"-nak neveztek, s az indiai történészek is átvették ezt a megnevezést. A kusánon kívül a másik négy törzs neve a következő:
szakaraul, paszian, tokhár /ez a türk név változata/ és ászio. Az első törzs nevének szanszkrítul van értelme: szaka=szkíta, raul=király /a rao szó változata/, tehát "szkíta király", vagy királyi szkíták másképpen arsaca-k. Mégsem ez a törzs került ki győztesen, hanem a már említett kusánok (=madarak). A yuechik Kína észak-nyugati határvidékéről származtak, majd Kr.e. a 2-ik században az Oxuszig vonultak, s elfoglalták a folyótól délre eső területeket, utána az addig görög fennhatóság alatt álló Baktriát, s a Kabul folyó völgyét. (Dr Aradi Éva)More than 2,000 years later, in 1901, a British explorer named Marc Aurel Stein (1862-1943) trekked into the ruins of the kingdom far out in the desert, and the world then heard for the first time the name of Niya - as dreamlike as the Uygur legend about it that you have just read.
Niya, believed to have flourished from the 1st century BC to the 4th century AD, has remained the best preserved and one of the largest ruins of the city states that were scattered along the ancient Silk Road about 1,500 years ago.
Mint tudjuk, Kőrösi Csoma Sándor Göttingában szerzett tudomást tanárától, Eichhom professzortól arról, hogy a középkori arab írók munkáiban népünk ázsiai történelméről sok adat van. Ezért kezdett Csoma a török, az arab és a perzsa nyelv tanulásához. Ott, az ázsiai irodalomban kell legyen népünk származásának titka - ezt gondolta. Valamikor 1974-ben egy montreáli fiatalember Papp Zsolt, elhatározta,
hogy nyelvészetből doktorátust szerez és Budapestre utazott, beiratkozott az egyetemre. A tanterv szerint fel kellett vegyen egy keleti nyelvet. Ő perzsát választotta. Vagy két hónapig szépen haladt a tanulmányaiban, amikor derült égből becsapott a villám: a művelődési Minisztérium megtiltotta, hogy Papp Zsolt perzsát tanuljon. Ha megértjük, hogy miféle "veszély" van abban, ha Papp Zsolt megtanul perzsául, egy lépéssel közelebb kerülünk a magyar nemzet eredete titkának megértéséhez. Az újabban talált kútfők adatai : A magyar nemzet története benne van ebben a három nevében: 1.) turk,
2.) ungar, vagy hungar (régebben hunugur, onugur, unugur és
3.) magyar.
Ha ezt a három nevet nem a nyelvészet, hanem a történelem szempontjából helyesen megértettük, akkor egyszersmind nemzetőnk őstörténetét is megismertük általánosságban.
A nyelv:
Ami a tokhár ágat illeti, nem három nyelvjárása volt (90. old.), hanem csak kettô (tokhár A {"keleti"} és tokhár B {"nyugati"}). Thomas Burrow elmélete szerint a Selyemút mentén elterülô rövid életu Shanshan királyság lakói (vagy egy jelentôs részük) a tokhárhoz meglepôen hasonlító nyelvet beszéltek (ez lenne a harmadik, a tokhár C). Elméletét a királyság írásos hagyatékára alapozza, mely gándhárí prákrit nyelven íródott, de mintegy ezer személynév s kb. 150 névszó nem ind eredetu. Csakhogy módszeres nyelvészeti vizsgálatok eddig e kérdéskörben nem történtek, annyit tudunk bizonyosan, hogy ezek a szavak nem indek – lehetnek éppen tokhár jövevényszavak is, de akár a környék számos (részben ismeretlen) nyelvébôl bármi. Amíg ezt nem vizsgálják meg, a harmadik tokhár nyelv léte pusztán bizonyítatlan hipotézis. A tokhárok elnevezésében nem az a lényeg, hogy egy (ujgur nyelvu) buddhista forrás (a Maitreyasamiti-a -t.aka kolofónja) tohri (twzry) néven nevezi ôket (90. old.), hanem hogy ezt hibásan azonosították a görög nyelvü forrásokban tocharoinak nevezett yüeh-chih néppel, amely az i. e. II. század második felében Észak-Afganisztánban telepedett le (amit róluk Tuxa-rista-nnak neveztek el), közülük emelkedtek ki a kusánok, akik egy keleti közép-iráni nyelvet beszéltek, amit ma baktriainak hívunk.
Tochar: Tochar AB ku 'dog': *kwon- (PIE). Mint láthatjuk, a "kutya" szavunk a tokár nyelvekben "ku", de a pre-indoeurópai nyelvben "kwon", ami már hasonlít a "kujon" szavunkra. (ógörög kutya) |
In the supplements to this work (p. 130), Henning communicated Daniel Schlumberger's discovery of the Sorkó Kotal inscription, "which promises to provide the key to discovering the language of the Kushan kings." The discovery of this inscription in the year 1957 made the language of the Kushan kings a worthwhile subject of research. It is not surprising that from the very beginning Henning was the first to find the right answers to essential questions, in his article "The Bactrian Inscription" (1960, pp. 47-55). Henning coined the name Bactrian for this language (see BACTRIAN LANGUAGE), replacing the former Eteo-Tokharian. (From the Rabak inscription, line 3, it appears, as Sims-Williams has recognized, that Kanishka traditionally called his language ariao.) He also realized that the inscription had not been commissioned by Kanishka, but was carried out under Huvishka, and that its subject was the building of a well in a temple founded by Kanishka. In the article mentioned and in Surkh-Kotal and Kanishka (1965c, pp. 75-87), Henning communicated a wealth of special discoveries about Bactrian grammar and vocabulary.
For some time, it was believed that the Hephthalites were speakers of the Bactrian language. However, modern researches have revealed that while Bactrian was the traditional language of administration, it was not the native tongue of the Hephthalites themselvs. The useage of Turkic royal titles (auch as Khaqan) is attested in ancient writings found in Afghanistan. While it indicates an important influence of Turco-Mongol peoples on the Hephthalites, it does not prove a Turkic or Mongolian origin of the Hephthalites. According to the Encyclopaedia of Islam, the Hephthalites "probably sprang from a strong Eastern Iranian element". Etymology:
The term Haital (modern magyar=hét) means Big/Powerful in the dialect of Bukhara, but might also mean seven. The modern Chinese variation Yanda has been given various latinised renderings such as Yeda, although the more archaic Korean pronunciation Yeoptal is much more compatible with the Greek Hephthal and is certainly a much more archaic form. Different spellings include Ephthalite, Epthalite, Ephtalite, Eptalite, Euthalite, Hepthalite, Hephtalite, and Heptalite.
Wamberger
"Könnyen megfejthető, hogy a magyarban levő szláv kölcsönszók a műveltségi élet olyan ágaira vonatkoznak, a melyekben az előbb letelepült, a keresztyén hitre előbb tért és a nyugati műveltségnek előbb meghódoló szlávok a magyarok tanítóiként működtek. A Fauna és Flora birodalmából való tárgyakra, a melyeket a középázsiai pusztaságról és a Kaspi-tó éjszaki vidékéről Pannoniába került ural-altáji ember soha sem látott és soha sem ismert, természetesen szláv megnevezéseket kölcsönzött, még pedig olyan rendkívüli módon érvényesült itt a szláv hatás, hogy jelentékeny számú ősi szót cseréltek el idegen, kölcsönzött szóért; az eredeti aztán részint elpusztult, részint megmaradt a kölcsönzött mellett. A házi állatok közül ló, ökör, kutya, tyúk, lúd stb. természetesen ural-altáji nevén maradt meg, de az mindenesetre nagyon feltünő, hogyan juthatott efféle fogalomra szláv szó a magyarba: például bárány (szláv baran), kancza (szl. kunica), marha (szl. mrha), holott a nomádoknak erre bizonyosan volt saját szavok. Épen olyan különös az is, hogy például bizonyos a pusztával és a pusztai élettel szorosan összefüggő fogalmak nevét, mint puszta, róna és tanya, a szl. pusti (puszta), rawna (sík) és stani (habitatio) szóból vették, és hogy annyi madár és hal, a melynek az ugorok és törökök nyelvében mind e mai napig megvan eredeti neve, a magyarban szláv kölcsönzött nevén található; pedig nehéz volna feltennünk, hogy a magyarok azelőtt a bibicz-et (szlávul bibic), a czinigé-t (szl. sinica), a vereb-et (szl. vrabij), a kácsá-t (szl. kače), a szalonká-t (szl. slaka) stb. nem ismerték. Még inkább csudálkozunk ezen, ha a halak nagyszámú szláv nevét tekintjük, pedig általánosan ismeretes, hogy a természetes állapotban levő ural-altáji nép, különösen az ugor, halászatból élt és a vízi állatokra bizonyosan saját elnevezéseit használta. Ismétlem: ennek joggal kell teljes csudálatunkat felkeltenie, minthogy a nyelvi kölcsönzés hasonló eseteiben leginkább mégis olyan szókkal találkozunk, a melyeknek fogalmát az illető népek vagy nem ismerték vagy megszokottként nem használták. A növényországba tartozó tárgyakat illetőleg nagyon természetes, hogy a magyarban a buzán (törökül budaj), árpán (t. arpa), darán (t. tari), almán (t. alma), körtvén (t. kertme) és néhány más, még ősi hazájukból ismeretes fajon kívül mindaz a mezei és kerti növény, a mely Magyarországnak különös égalji viszonyaitól függ, idegen, legnagyobbrészt szláv nevén van előttünk." [Ez az én olvasatomban egy hosszú - több ezer éves - együttélést jelent a mai szlávokkal, a korábbi szkítákkal.]
A nap fiainak sokfelől visszaköszönő ábrázolása két állat között. Hasonló motívum található Egyiptomtól a sumer vidéken át a modernebb korokig, pl. Sutton Hoo, Anglia. Az állatok oroszlán, medve, sárkány, kacsacsőrű emlős, krokodil, kecske stb.
MADARSKOThe Bahlika or Bacteria is evidently beyond HinduKush (Himalaya range). That the Madras were originally a people of Balkh is suggested by the the Vamsa Brahamana (1/18) of the samveda, which refers to a Madragara Shaungayani as a teacher of Aupmanyava Kamboja. [Vedic Index II, p 61]. "Dr Zimmer has rightly thought that these two names point to a CONNECTION OF THE KAMBOJAS and the MADRAS [Vedic Index, II, p 123, Dr Keith & Mcdonnell; Some Kshatrya Tribes, 1924, p 231, Dr Law]. "In aitreya Brahmana, the Uttarakurus and Uttaramadras are described as living beyond Himalaya (VIII.14); and the Vamsa Brahamana Kamboja Aupamanya is spoken of as a pupil of of Madaragara; from which the Vedic Index postulates a possible connection of the Uttaramadras with the Kambojas, who probably had Iranain as well as Indian affinities... Hasonló kapcsolódás a margiana-sumer kapcsolat is. The British anthropologists Dudley Buxton and Talbot Rice found skulls among human remains excavated at the Sumerian palace at Kish in Mesopotamia. Similar skulls were found by the French anthropologist H.V. Vallois amongst remains collected at Sialk, halfway between Teheran and Isfahan, north east of Kish; and in the Indus River Valley, R.B.S. Sewell and B.S. Guha of the Zoological Survey of India also found similar skulls: all have been positively identified as belonging to the (now virtually extinct) Mediterranean White sub-race. (Race, John R Baker, Oxford University Press, 1974, page 511)
TURKMEN SCRIPT
Több, mint 4000 éves turkmen írást találtak a régészek (Hiebert, germ.) a fővároshoz közeli ásatáson. Érdekes, de a tükrözött 3 ágú vasvillát formázó betü megtalálható a kínaiaknál, amerikában és a manding írásban is! (Sőt a Hawaii szigeteken is!) Mivel, ugye Kolumbusz fedezte fel Amerikát, csak a TV-ből láthatták ezt a betüt.....
BOLGÁROK
A cikk szerzője, Petar Dobrev állítása szerint a bulgárok ott éltek a magyarok mellett a madárfészekben. Pamir és a Hindukus között... Arab források említik az ókori Balharia nevét, ami valószínűleg Bulgária volt. Itt volt a földje a kutriguroknak, utiguroknak, vurugundoknak (unogondur). Itt volt az onogurok városa, Bakat, de innét származik a kozagirs nép és a mai afgán kuchik. Említi Tola-t is, ami mély vizet jelent. (A név a Bibliában is szerepel, de személynévként.)
UJGUR:
Az ujgurok számontartanak minket mint rokon csak mi felejtettük el őket. Minden utazó leírja hasonló dallamvilágukat, hasonló népi motivumaikat (pl.tulipán, turul), de a történészeink, nyelvészeink, muzikológusaink következetesen mellőzik őket. Az Ujgurok küzdelme fönnmaradásukért Kína nyugati tartománya, Hszincsiang a jelenleg többségi őslakos ujgurok nyelvén Kelet - Turkesztán. A napokban a 78 éves Mukliszi Juszupbek, az Egyesült Ujgur Felszabadítási Front Kazakhsztánban élő elnöke, aki az (egyes történészek szerint rokon népnek mondható) ujgurok mai
napig tartó függetlenségi harcáról és történelméről számolt be lapunknak (Táltos, 1998. 1. szám, Toronto, Canada - a szerk.). "Mit tudhatunk az ujgur népről, s a magyarokkal feltételezhető rokonságról?" "Az ujgur nép őslakos Ázsiában, eredetükről az a legenda járja, hogy élt Közép-Ázsiában két testvér, 10 ujgur és 9 ujgur.Tőlük származik e pusztai nép két csoportja: a kínai Hszincsiang területén élő népcsoport a 9 ujgur népe, míg a 10 ujgur, az onogurok /on-ó-gur, tiz régi kör/ Európába vándoroltak, s ők a magyarok ősei - tartja a máig is élő legenda. Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonokat. 14 milliónak tudjuk az Európában élő magyarok számát, mi Kelet - Ázsiában 22 millióan vagyunk, így a törzs leszármazottait 36 milliós lélekszámúra becsüljük. Az ujgurok felvették ugyan az iszlám vallást, ám szerintem ez a különbség sem vélasztja el egymástól a testvérnépeket. Úgy gondoljuk, az ujgur és a magyar népnek szövetséget kellene kötnie."After the fall of the first Uygur empire, a group of Uygurs emigrated to the west banks of the Yellow River. Now their descendants are called yellow Uygurs or Yugurs. A second group emigrated via Yetti Su (Seven Rivers) to the Southern part of Tianshan in Eastern Turkestan. The largest group emigrated to the northern part of Tianshan. The yellow Uygur (Yugur) kingdom was absorbed in 1228 by the Tankuts and later became a part of the Mongol empire. The Yugurs are lamaists. The Uygurs living in the northern part of Tianshan Mountains established the Karakhoja Uygur Kingdom near the present day city of Turfan (Turpan), in 846.
As is known, the Mongols by the order of Genghis-khan adopted the Uighur script in the 12-13 th centuries through Uighur clerks, administrative officials, and also khans’ children educators, who occupied important positions at the court of the Mongolian khans. Plano Karpini, Guillom de Rubruk and Marco Polo wrote about it in their travel notes when they visited the Mongol Empire in the 13 th century. In Mongolia this script is still used though it is a little modified variant. In the time of Mongol dynasty Yuan in China in 1260-1368 where the Uighurs also occupied important administrative positions, the Uighur script was borrowed by the Manchu.
Az UJGUR nép genetikáját tekintve közel áll az európai népekhez. Rengeteg "R1a" és "R1b"...."Analysis of 89 biallelic polymorphisms in 523 Turkish Y chromosomes revealed 52 distinct haplotypes with considerable haplogroup substructure, as exemplified by their respective levels of accumulated diversity at ten short tandem repeat (STR) loci. The major components (haplogroups E3b, G, J, I, L, N, K2, and R1; 94.1%) are shared with European and neighboring Near Eastern populations and contrast with only a minor share of haplogroups related to Central Asian (C, Q and O; 3.4%), Indian (H, R2; 1.5%) and African (A, E3*, E3a; 1%) affinity. The expansion times for 20 haplogroup assemblages was estimated from associated STR diversity. This comprehensive characterization of Y-chromosome heritage addresses many multifaceted aspects of Anatolian prehistory, including: (1) the most frequent haplogroup, J, splits into two sub-clades, one of which (J2) shows decreasing variances with increasing latitude, compatible with a northward expansion; (2) haplogroups G1 and L show affinities with south Caucasus populations in their geographic distribution as well as STR motifs; (3) frequency of haplogroup I, which originated in Europe, declines with increasing longitude, indicating gene flow arriving from Europe; (4) conversely, haplogroup G2 radiates towards Europe; (5) haplogroup E3b3 displays a latitudinal correlation with decreasing frequency northward; (6) haplogroup R1b3 emanates from Turkey towards Southeast Europe and Caucasia and; (7) high resolution SNP analysis provides evidence of a detectable yet weak signal (<9%) of recent paternal gene flow from Central Asia. The variety of Turkish haplotypes is witness to Turkey being both an important source and recipient of gene flow.
Bharati szemmel: "...The Kushites belonged to the Maa confederation. As a result of this Kushite origin in Asia we find many place names with the term Kush, e.g.,the Kushana of Central Asia, Kashmere and Hindu Kush .
According to the Matsya, an ancient book from India, the world belonged to the Kushites or Saka (as they are sometimes called) for 7000 years. In the Mahabharata, the Sakadvipa is the 'land of the [Kushites] Sakas. The seven mountains of Sakadvipa were named Meru, Malaya, Jaladhara, Raivata, Syama, Durgasaila and Kesara.
The Meru of Indian literature may be none other than the Meroe of the Sudan, or a primeval Meroe that was long ago lost to cataclysm. The four kingdoms of the Saka were Maga (Manga), Masaka, Mansa and Mandaga. The Maga, reminds us of the Magians or the Maka of the Persian inscriptions. The Masakas, in the Mahabharata, are called Kastriyas. The Mandagas or Manda were also probably Mada or the Medes. These Medians may have had a connection with the ancient Mande speakers of Africa, especially
the Manding who often accompanied the Dravidians out of Middle Africa into Asia. This would explain the close relationship between Elamite and the Manding languages.
Place names offer testimony to the ancient inhabitants of an area. Because whereas languages and the people who spoke them may disappear from a region place names of important areas will remain constant.
There are similar place names found in the Sudan and Asia. Prof. Bator Vamos Toth, an expert on the ancient Tamana culture has found 21 suffixes, and hundreds of place names that link the Sudan and Asia . For example , Dr. Vamos Toth has noted that there is a Kar-nak in Egypt and Kar-nak in Central Asia. Other common place names affixes include -bura,-dan, -kara, -tal and -ur...."
Balkh (citta) - kifehérítve, mint a chitta baz.
Balkh (Persian: ??? - Bal?, Old Persian: ; Ancient Greek: Baktra), was an ancient city and centre of Zoroastrianism in what is now northern Afghanistan.
CHITTA BAZ, White hawk or White Falcon, is traditionally the name given to one of Guru Gobind Singh`s favourite falcons
Albán "Fehér=e barde".