Kánaán
Canaan elnevezése több oldalról megközelíthető: Kena’an, ken-ah’-an, aminek héber gyökere kana’, to bend the knee, humiliate, vanquish, bring down low, subjection, under, humble, subdue letérdelni, megalázkodni, önmagunkat legyőzni...
A bibliai eredet: Ham egyik fiának neve volt Kenaan, akinek lakhelyéről nevezték el a területet, de Canaan jelentett kereskedelmet is.
Bár a biblia hamita eredetről ír, az ásatások semita népeket találnak általában a területen. Származtatják a Hurrian eredetü Kanaan szóból "A bíbor népe" jelentéssel is. (Utalva a bíbor festékre). Az Akkád eredet is a bíborcsigára utal: kinahhu = Kánaán = vörös gyapjú (Kőtábla Mezopotámia/Nuzi-ból). A görög változat: Canaanites a Phoenikes (Phoenicia, Phenicia - jelentése sötét vörös) vagy Phoenicians.
A görög phoinix szó római áttétele poenus, s valószínűleg ez után nevezték el a kanaanita terjeszkedéssel megalapított Karthago 'Punic' punjait.
A biblia megemlít még egy népet a térségben: Arvad lakosai (kb. 30 km-re Arka-tól), megemlítve Arwada (Arvada) néven is. Az "Amarna levelek"-ben - az asszír uralom idején - említenek egy szigetet a szír partok mentén ugyanezzel a névvel. A sziget lakóit említik Tyrei evezősöknek, de Sidon-i menekülteknek is. A későbbi "Ruad" elnevezés a fenti szótőből eredeztethető.
Élet Kánaánban
Kánaán földjén már korán, Kr.e. 8000- 9000 évvel kialakult a földművelés. Árpát, búzát, olajbogyót, szőlőt, datolyát, fügét, gránátalmát termesztettek. Háziasították a kutyát, kecskét, juhot, sertést, szarvasmarhát és a szamarat. Ásványkincsei közül a legfontosabb a réz (főképp Ciprus szigetén), de később a vas és az aszfalt kitermelése is felmerül.
Alasiya (Enkomi) város volt Ciprus keleti részén, közel a mai Famagusta helységhez. Régészeti bizonyítékok vannak rá, hogy ez a hely volt Ciprus domináns városa anno. Virágzó kikötővel, masszív védő kőfalakkal, kényelmes élettel a kőházakban. Alasiya királya valamikor Kr.e.1300 táján (az Amarna levelek alapján) önmagát a fárao "testvérének" aposztrofálta. Az írás alapján egyenlőnek érezte magát a király a fáraoval, az akkori világ leghatalmasabb országának uralkodójával. A tengeri népek támadása elsöpörte az Alasiya királyságot.
Helyzeténél fogva kiválóan alkalmas a térség a kereskedelemre: A Földközi tenger hajózásával az egész mediterranum bejárható, de Egyiptom, Mezopotámia és Anatólia közötti kereskedelemben is közvetítő kapocs. Legalább is B.C. 2500-ig. Akkor a hun-magyar törzsek elhagyják a térséget (Kelet-Perzsia, Észak-India, Kína célponttal) és a kereskedelem egy időre lehanyatlik.
Eddig ugyanis komoly forgalom volt a már kialakult "iparközpontok" között. Mint ismeretes az Afrikából kivonuló első magyar hullám elérte cca. Kr.e. 4500-ban Mezopotámiát, ahol megalapították Úr, Kis stb városát, s iparuk vastag fém ill. köréteget képes volt átfúrni. Egyiptomot - amelyet Mén(ész) egyesített - a fűrésztechnikájuk tette többek között ismertté, viszont pl. ezüstből behozatalra szorult.
Kánaán is fejlődésnek indult, ahová az Afrikából kiáramló második magyar hullám érkezett. Megalapították Arad városát, Ar, Bela városát stb.
(ARAD=Napúr bilbil, takia)
Türosz/Tyre kiejtése Tur volt a korai föníciaiak idején. Mint a magyar Tur folyó. (A "Tur" sumer nyelven "gyermek"-et is jelent..) A "T" -"S" hangváltásból lett Sur, majd Suria végül Syria. Másik magyarázat, hogy egyszerűen Surya (szanszkrit) napisten után kapta nevét.
Tur királyának lányát, Európát rabolták el a mitológia szerint a görögök... akár Magan kultúráját.
VAS :A Biblia már a pátriárkális korban említi a vasat (I.Móz. 4:22; V.Móz. 3:11 stb.). Ezeket a szövegeket gyakran anakronisztikusnak [kortévesztőnek] tekintik, mivel sok tudós kizártnak tartja a vas elterjedt használat t az i.e. XII. század előtt. Mégis a közelmúltban a negyedik dinasztia két piramisának falában vasszerszámokat találtak beágyazva. Vastárgyakat találtak a 6., 11., és 18. egyiptomi dinasztia sírjaiban is. A Mezopotámiai Ságir-Bazar, Tell-Aszmar és Mari romjai közül az i.e. III. évezredből származó vaseszközök kerültek napvilágra, bizonyítva, hogy már a történelem legkorábbi szakaszában is állítottak elő vasat. Hammurabi idejéből származó szövegek (i.e. XVIII. század) és az amarnai levelek (i.e. XIV. század) irodalmi bizonyítékok a vas használatára Mezopotámia és Egyiptom területén ebben a korban.
Az ásatások során találtak Kr.e. 4. évezredből származó arzénbronz tárgyat (Nahal-Mismár), de u.ebből a korból származó számos cserépedényt is. A fazekas munka egy része ugyan mezopotámiai ill. egyiptomi eredetű, de "hazai" gyártású pl. a peremfogós kancsó. A pecséthenger használata - mint az egész Régi Keleten - itt is általánosan elterjedt volt.Egyiptomba szállítottak libanoni hajóépítő fát és szíriai bort, visszafelé ékszer, illatszer áramlott. A szállítás hajókkal ill. szamárkaravánokkal történt.
A lakosság minősége és mennyisége nem tette lehetővé, hogy olyan nagy városok alakuljanak ki, mint a folyamközi birodalmakban, de egyértelműen megkülönböztethetők városi (Beth Sean) és mezőgazdasági (Tuleilat Ghassul kultúra) települések.
A magyarok Kánaánban találkoztak először ismeretlen ellenséggel. Még a többi területen a béke aranykora volt, itt már külső támadások nyomai mutathatók ki. Pl. Aj (Aj=Hold, turk) városát (Holt-tengertől északnyugatra) Kr.e. 2860-ban lerohanták (feltehetőleg anatóliai) vad hordák, akik lerombolták a városfalakat és felégették a belvárost. Az újjáépített város 4 régi kapujából kettőt befalaztak, ami a támadási veszély további fennmaradására utal. Nem zárnám ki, hogy a magyar uralmat nehezebben tűrő, egyiptomi hun réteg egy része okozta a támadást, akik aztán meg is telepedtek itt, amire az egyiptomi eredetű tárgyak sokasága mutat.
Eléggé tipikusnak mondható Beth Shean város történelme jól példázza - leginkább az észak-kánaáni - települések sorsát. Szintén északi (Libanon) település Madaba, amely gyaníthatóan szintén magyar város volt, csak késői betelepüléssel.
Kánaán vallása
A sémi nyelveken az isten közös szava Él,Il, melynek hosszabb változata az illah. Ez a szó lesz egyes sémi népeknél egyenesen Isten, az egyedüli isten tulajdonneve. A hébereknél Él, a muszlimoknál allah (az iláhból az al határozott névelővel képezve).
Hitükben központi helyet foglal el a viharisten, Baál (az Úr), akit többnyire bika alakjában vagy bikaszarvakkal ábrázoltak. Erejét a zivatarban, mennydörgésben, villámlásban látták megnyilvánulni, s azt hitték, hogy ilyenkor termékenyíti meg partnerét, a földanyát esővel.
Az alvilág úrnője Anat, kinek tiszteletére gyakran szent prostitúcióval egybekötött ünnepségeket rendeztek. A későbbi mítoszokban szerepel a harmadik főisten Ádon, aki a meghaló és újra feltámadó isten.
Némely vidéken Baált Belzebub néven is tisztelik.(Baál Zebul = a vidék Baálja) . Az Újtestamentumban Ő az ördögök fejedelme (Mk 3,22).
AZ ŐSI k-r GYÖK: A magyarok
valaha napimádók voltak. (Egyesek még ma is..) A napot egy körrel ábrázolták.
(Néha kissé megcifrázva, stilizálva..) A kör
miatt nevezték őket köristenesnek..
KÖRISTEN -> KRISTEN -> KRISZTEN -> KRISZTUS
A vallásos élet a föld-és szőlőműveléssel kapcsolatos ünnepeken éri el a tetőfokát. (Erről a Biblia is tesz említést: Bír 9,27 és 1Kir 18,28). Az isteneknek emelt templomokat és oltárokat magaslatokra építik. Az oltár köré barázdát ásnak és abban vezetik el az áldozati vért. Elsősorban háziállatokat és madarakat áldoznak, de szokásos volt a termény- és elsőszülött áldozatok is.
Hasonló hagyomány a hurri és urartui forrásokból is ismert. A hurri mitológiában "a viharistennek két bikája van: Hurri (a reggel) és Seri (az este)." (28) A Hurri név a hajnal szavunk gyökével egyezik, a Seri pedig a szürkület tövében ismerhető fel. Az említett hurri mítosz pontos megfelelője a magyar mitológiai hagyományban a viharban (égiháborúban) összecsapó, fehér és fekete színű bikaalakú táltosok viadala. A fehér táltos megfelel a Hurri (_ ,Hajnal') bikának, a fekete táltos pedig a Seri (_ ,Szürkület') bikának. Jákob is az éjszaka (alkony) fekete táltosával küzdött, birkózott, mint a Hajnal (Izrael) fehér bikája Peniél mellett; ezért is használták vele kapcsolatban a "Jákob bikája" és "Izrael bikája" kifejezéseket. Henoch (Énok) első könyvében a Messiás hatalmas szarvú fehér bika képében jelenik meg. (90:37.) Ugyanott feltűnik egy bivaly is, nagy, fekete szarvakkal.
Az oltárok mellett emlékkövet állítanak fel, melyeket az istenségek ülőhelyének tekintenek és nagy tisztelettel veszik őket körül. Ezeket az arám, föniciai kánaánita és a zsidó íratok egyaránt maccebák-nak, ill. maccebótnak (felállított) nevezik.
Az esszénus teológia néhány jellegzetessége kiolvasható a nagyobb qumráni tekercsekből. Ezek közül a legfontosabb: a Templomi kultusz elutasítása; a "Gonosz Pap" iránti gyűlölet (a cádoki dinasztia helyére lépő hasmóneus főpapokról lehet szó); a közösség tagjai a "Fény Fiai", mindenki más eleve "Sötétség Fia"; saját magukat többek közt "szegényeknek", "szenteknek" nevezték, lakhelyüket "szentség házának" és a bennük működő lelket "Szent Léleknek" (amely már elhagyta a Templomot).
"Gyarmath Jenő majdnem kétoldalnyi bibliai
magyar nevet sorolt fel Mezopotámiai emlékek Magyarországon című könyvében.
Ebből a gyűjteményből válogatva (zárójelben a megyenév, majd az említett név
bibliai előfordulási helye):
ABDA(Győr m.)= ABDA (1 Kir 4,6); ADA
(Bács-Bodrog m.) = ADA (Ter 4,19); ÁJ (Abaúj-Torna m.) = ÁJ (Józs 7,2); ÁMON
(Pozsony m.) = ÁMON (2 Krón 33,23) ARAD (Esztergom m.) = ARAD (Szám 21,1); ARD
(Veszprém m.) = ARD (Szám 26,40); (Nagy)ATÁD (Somogy m.) = ATAD (Ter 50, 10);
BÁLA (Maros-Torda m.) = BALA (Józs 19,12); BALÁTA (Somogy m.) = BAALÁT (1 Krón
4,33); BANA (Komárom m.) = BARNA (2 Sám 4,2); BABA (Somogy m.) = BABA (Bír
7,24); BARAK (Bars m.) = BARAK (1 Sám 12,11); BÜKI (Somogy m.) = BUKKI (1 Krón
5,31); CELLA (Krassó-Szörény m.) _ CELA (2 Sám 22,12); CIBAK
(Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) _ CIBA (2 Sám 3,2); CINfalva (Sopron m.) = CIN (Szám
13, 21); DÁNFALVA (Csík m.) = DÁN (Ter 16,7); DÁRDA (Baranya m.) = DARDA (1 Krón
2,6); DODO (Torontál m.) = DODO (1 Krón 11,12); DÓRA (Fehér m.) = DORA (1 Mak
15,11); EBECK (Nógrád m.) = EBEC (Józs 19,20); ÉDENLAK (Zala m.) = ÉDEN (Ez
28,13); ELLA (Arad m.) = ELA (2 Sám 23,11); ESZÉK (Verőce m.) = ESZEK (Ter
26,21); GÁD (Torontál m.) = GÁD (Józs 13,8); Gátház (Pozsony m.) = GAAL (Bír
9,26); GÁT (Bereg m.) = GÁT (2 Krón 12,18); GIBÁRT (Abaúj-Torna m.) = GIBAR (Ezd
2,20); GURA (Nógrád m.) = GUR (2 Kir 9,27); HÁGI (Szepes m.) = HAGGI (Ter
46,39); HALI (Győr m.) = HALI (Józs 19,25); HÁMOR (Borsod m.) = HÁMOR (Ter
35,8); HARKA (Sopron m.) = HARCHA (2 Kir 22,14); HÉT (tömör m.) = HET (1 Krón
1,13); HODI (Pozsony m.) = HOD (1 Krón 7,37); HULL (Bars m.) = HUL (Ter 10,23);
IsA (Maros-Torda m.) = IsA (1 Krón 2,18); ALSÓJÁRA (Torda-Aranyos m.) = JÁRA (1
Krón 9,42); JÓSAFő (AbaújTorna m.) = JOSA (1 Krón 4,34); JUTA (Somogy m.) =
JUTTA (Józs 21,16); KÁLLÓ (Nógrád m.) = KALLÓ (Iz 36,2); KÁM (Vas m.) = KÁM (Ter
5,32); KÁMON (Vas m.) = KÁMON (Bír 10, 5); LÉHI (Tömör-Kishont m.) = LEHI (Bír
15,18); MACFA (Vas m.) = MAAC (1 Krón 2,27); MAKÁD (Pest-P-S-K m.) _ MAKA (1 Kir
4,9); MARA- Borsa (Szatmár m.) = MARA (Kiv 16,23); MECSEK (Baranya m.) = MESEK
(1 Krón 1,17); MIKALAKA (Arad m.) = MIKA (2 Krón 34,20); MIKLOT (Bihar m.) =
MIKLOT (1 Krón 9,38); NAD (Fejér m.) = NADAB (1 Krón 9,36); NÁDÁNTELEK (Blm.) =
NÁTÁN (1 Krón 3,36); ÓNY (Pozsony m.) = ON (Szám 16,1); ÓNOD (Borsod m.) = ONÓ
(1 Krón 8,12); PAROS (Hunyad m.) = PAROS (Ezd 10,25); PEREC (Vas m.) = Ter
38,29); PERES (Hont m.) _ PERES (1 Krón 7,16); PULA (Somogy m.) = PUL (2 Kir
15,19); BURA (Heves m.) = PURA (Bír 7,10); Döbréte-RÁM (Zala m.) = RÁM (Rut
4,19); RINYA (Somogy m.) = RIZA (1 Krón 4,20); RISZA (Zala m.) = RISZA (Szám
33,21); ROSKA (Kolozs m.) = Ros. (Ter 46,21); SEMESNYE (Szolnok-Doboka m.) =
SEMES (Józs 15,7); SIMA (Abaúj-Torna m.) = SIMA (1 Krón 2,3); SIRÁK (Hont m.) =
SIRÁK (Sir); SUR (Veszprém m.) = SUR (Kiv 15,22); MÁTÉSZALKA (Szatmár m.) _ (M
Törv 3,10); SZALMAD (Szabolcs m.) = SZALMA (1 Krón 2,51); SZALUS (Bars m.) =
SZALU (Szám 25,14); SZEMLAK (Arad m.) = SZEM (Ter 5,32); SZEMÉRE (Abaúj-Torna
m.)= SZEMEK (1 Kir 16,24); SZENNA (Ung m.) = SZENAA (Neh 8,38); SZERED (Pozsony
m.) = SZERED (Ter 46,14); SZETE (Hont m.) SZET (Ter 5,6); SZIN (Abaúj-Torna m.)=
SZlN (Szám 38,11); SZITNYA (Hont m.) = SZITNA (Ter 26,21); SZUD (Hont m.) SZUD
(Bár 1,4); TERESKE (Nógrád m.) = TERES (Észt 1); TOBAJ (Vas m.) = TOB (Bír
11,3); URI (Pest-P-S-K m.)= URI (1 Kir 4,19); UZA (Gömör-Kishont m.) = UZA (2
Sám 6,4); SZABADKA (Bács-Bodrog m.) = ZABAD (Ez 10,43); ZIMÁND (Arad m.) = ZIMA
(1 Krón 6,5).
P. mester (Anonymus)
írja a krónikájában, hogy hét kun vezér hódolt meg a magyarok előtt, és közülük
az egyiket Edöménnek (Edümen v. Edumen) hívták. Ez a név a Bibliában is
szerepel, például a Krónika I. könyvében, ahol Edom királyai vannak felsorolva.
Edom első királya Bela volt, de voltak Edomnak
más, a magyarokkal esetleg kapcsolatos királyai is: így Hadád (vö. a Szilágy
megyei Hadad községnévvel), Szamlá, Saul, Éla, Halvá, Kenáz (=Kenéz? - a kenéz a
magyar hagyomány szerint fejedelmet jelent), Magdiél Zamla nevű helység volt
Abaúj megyében: és Edöm(en), pontosabban: Edum(en) az Aba nemzetség őse volt.
Heves megye egykor szintén az Abák birtoka volt, Hevesben pedig Abád (= Obad)
helység található. A Krón. I. könyve szerint Obed nemzé Isait (2,12), de Sámuel
I. könyvében az Obed és az Edom név összekapcsolva szerepel: "Az Úr ládája három
hónapig maradt a Gátból való Obed- Edom házában és az Úr megáldotta Obed- Edomot
egész házanépével egyetemben." (6,11.) A kunok, a magyarok ikertestvérnépe ezek
szerint Edomban laktak, ami a bibliai hagyomány szerint Jákób-Izrael
ikertestvérének, Ézsaunak a hazája volt. (Ézsaut Edomnak is nevezték.) A
frigyláda Obed-Edom (Abád-Edum[en)) házában volt, ami teológiailag azt jelenti,
hogy áldást nyert az a család, amelynek közepette Isten lakott. Érdekes ezzel
kapcsolatban, hogy Aba Sámuel királyunkat a nép
szentként tisztelte, mert sírjából kiásva holttestét épen találták, sebhelyeit
pedig begyógyulva."
SZAMARIA
(szem urak földje)
C. W. Wilson:
In 2 K 17:29 these colonists are termed Samaritans. Josephus says... that they were called [B]Cuthaeans[/B] in Hebrew, from Cuthah, the city of their origin... and he regarded the Samaritans of his day as their descendents. The Cuthaeans and others brought their national gods, an act which was believed to have brought on them the vengeance of God of the land.
Henri Lammens:
"the most glaring anachronisms" is "the story of the Samaritan (sic) who is alleged to have made the Jews worship the golden calf..."
Yusef Ali: suggests that Samariyyu may have been an Egyptian name meaning [B]stranger, foreigner,[/B] or possibly a Hebrew term derived from Shomer ("watchman") - in a valiant effort to avoid the charge of anachronism. Samaritan did not come into being as a race until after the 6th century B.C., and so there could have been no Samaritan around as early as 1445 B.C.!
They call themselves shamerin...
Andrew Vargo's "three views " of the Samaritan origins:
The Jewish view. The Samaritans are the descendants of the colonists that King Shalmaneser, of Assyria, brought from Cutha , Babylon, Hamath, and other foreign regions after he conquered Samaria in 722 B.C.. King Shalmaneser then deported the native population according to II Kings 17.
A kőkortól az első városokig
Findings from the Paleolithic and Neolithic show the presence of hunter gatherers in the area around Jerusalem, dating back to perhaps more than a million years. One of the earliest representations of the human form was discovered in the Golan Heights (Venus of Berekhet Ram) and Jericho (35 km east of Jerusalem) is the site of one of the oldest fortified cities ever excavated (c. 11000 years old).
Chalcolitic (4500-3300BCE)
Potsherds found around the Gihon Spring are the first signs of settlement around the South Hill of the later city. While Jericho, Ai, Lachish, and Megiddo were fortified cities situated along important trade routes or near fertile agricultural developments, Jerusalem was located in remote mountanous territory unattractive to such urban development.
Early Bronze Age (3300-2200BCE)
Tombs found on the South Hill point to a rural settlement.
Middle Bronze Age (2200-1550BCE)
A city state by the name of Urushalimum (or: Rushalimum) is mentioned in Egyptian execration texts from the period of Pharao Sesostris III (1878-1842). The names of disloyal vassals were written on vessels that were subsequently smashed in a rite of sympathetic magic.
One of the places mentioned by name is "Urushalimum" which means "Foundation of (the deity) Shalem." This deity is also mentioned in ancient Syrian texts where it is associated with the setting sun or the evening star. Judging by the name, the city was dominated by a culture related to Ugaritic mythology which is similar to the Canaanite religion of the time.
Until recently, it was thought that the city mentioned in the Egyptian texts was relatively small and insignificant. The South Hill was fortified with a wall (discovered in 1961 by British archaeologist Kathleen Kenyon), and the Gihon Spring and its adjacent pool seemed to have been accessible through a narrow vertical crevice in the rock discovered in 1867 and since called Warren's Shaft. Recent discoveries have thoroughly challenged this picture. (Click the link to "Warren's Shaft" to read more.)
