Itália ókora 4.

Itáliá és környéke

Narcisztikus román ábránd

Roman history

The disposition of these tumuli recreates the constellations of the visible part of the sky from our latitude: Ursa major, Camelopardalis (giraffe), Auriga, Perseus, Cassiopeia, Lacerta, Cepheus and Draco (dragon). The size of the tumuli corresponds to the brightness of the stars.
The hypothesis of Sborianovo, being a huge ancient astronomical complex, is sustained by the so-called "Mysterious stone" found in the atrium of the central chamber of the King mound in "Sveshtariâ". According to the astronomer prof. Vladimier Dermendjiev, from the astronomical observatory of the Bulgarian Academy of Sciences, the stone hides an ancient astronomical information.

Nobody can explain the purpose of building this astronomical chart, but the precision of copying the sky with it's constellations speaks about the exceptional geodesic skills of the Thracian and their knowledge of the outer space.

The star map of Sborianovo is much more complicated than the representation of the constellation Pleiades, founded in January this year, in Val-d'Aoste, Italy.

Ard el

Androgün

In Hinduism, Ardhanari (Kannada:ಅರ್ಧನಾರೀಶ್ವರ, Tamil:அர்த்தனாரி, Devanāgarī अर्धनारी, IAST Ardhanārī) or Ardhanarishvara (Sanskrit: अर्धनारीश्वर, Ardhanārīśvara), is an androgynous deity composed of Shiva and his consort Shakti, representing the synthesis of masculine and feminine energies.

Képekben

Fele ség

The name Ardhanarishvara means "the Lord who is half woman." Ardhanarishvara is also known by other names like Ardhanaranari ("the half man-woman"), Ardhanarisha ("the Lord who is half woman"), Ardhanarinateshvara ("the Lord of Dance who is half-woman"), Parangada, Naranari ("man-woman"), Ammiappan (a Tamil name meaning "Mother-Father"), and Ardhayuvatishvara (in Assam, "the Lord whose half is a young woman or girl").

A magyarokat irritálta az Ardhanari elnevezés, ezért magyar nyelvű oldalakon:

Csíksomlyó
Radharani

Srimati Rádháráni a legfelsőbb istennő. Mindig együtt látni az Úr Krsnával. Az Úr Krsna legfontosabb társa és bhaktája, valamennyi istennő között a legnagyobb.

Régi írásom:
link: http://claw.fw.hu/History/eredet2.html

Vándorszó
Pangaeon, Pangaeum, Homeric name: Nysa are a mountain range in Greece, approximately 40 km from Kavala.
Nysa1
the Hittites called themselves "Nesi" and their language "Nesili".
Ahol az ókori szerzők megtalálni vélték a Nysa hegyet: Arabia, Ethiopia, Egypt, Babylon, Erythraian Sea (the Red Sea), Thrace, Thessaly, Cilicia, India, Libya, Lydia, Macedonia, Naxos, around Pangaios (mythical island south of Arabia), Syria.
Dio-nysos (a szigetek istene) állítólag az izraeli Szkítopoliszban lett eltemetve. Bizonyára nem volt halhatatlan.
Nysa a fórumon. link: http://forum.origo.hu/kereses.jsp?query=Nysa&forum=79448&in=level
Innét a "leleges"szó.

And should THE SPHYNX from Bucegi have represented, for the ancient Geta people, Orpheus' Head, either sculpted by human hands or moulded through some natural phenomena, at any rate it WAS, and WILL EXIST there FOREVER, within the Land of legendary Kogaion, always creating mysteries and spreading a majestic quietness.

Olaszok Moraviaban - nem az Alberto

Magyar bevándorlók - Nagymoraviába

Ligur

leleges javítva:
link: http://forum.origo.hu/kereses.jsp?query=leleges&forum=79448&in=level

Andania: Ókori messapian város. A leleges nép királyi székhelye.

Dionysius of Halicarnassus mentions that Curetes was the old name of the Aetolians and Leleges the old name of the Locrians.

Although "Lullubum" (or "Lullubi") sounds like an African term, the peoples lived in Assyria. As the African tribe of Luluyia was also called, "Luyia," the latter lost its "Lu." When taking the "Lu" from Wikipedia's term, "lulahi," we are left with "lahi" (as the root of "Leleg"), which is identical to the more-common alternative of the African tribe, "Luhya."

The Leleges were allied to the Caucones, which smacks with my trace (see Obama Stock) of the Kikons (of Thrace) to the
neighbors of the Luhya, the Kikuyu tribe. I am convinced that these similarities are not coincidental, even as the pagan god of both the Luo and Luhya tribes was (and still is), Nyasaye, similar enough to "Nysa" to be a match.

Leleges és magyarul.

The Leleges were one of the aboriginal peoples of southwest Anatolia (compare "Pelasgians"), who were already there when the Indo-European Hellenes emerged. The distinction between the Leleges and the Carians (another peoples living in south west Anatolia) is unclear.

Finaly Henrik szótára:
†Leleges, um, hn. [= Leleges ]
pelasgusi néptörzs Kis-Ázsiában és Görögországban. Innen Lelegeis, idis, nn. és gejus, mn.

Pálinkás link: http://meszotar.hu/keres/Lelegas

Afrikában link: http://claw.x3.hu/History/afrikaf.html

Ókori népek


Mint olvassuk, a leleges nép királya a messapian Andania városában székelt. Értelmezésemben a "messapian" az a "tűz közepe", vagyis a leleges nép igen tüzes lehetett.
Máshol a szintén különleges karokkal vonják párhuzamba a lelegeseket. Ismét máshol a lulluby néppel, amelyet "idegen" névként fordíthatunk magyarra. A legszelídebb hasonlat a locrians néppel való analógis.
Vajon kapcsolhatók a Ligeris (Loire) népeihez ? Illetve a ligurokhoz?

Vajon ott a Ligeris menti Turán területén ezek a ligurok "légurak" voltak?
Madarak ?

Rutenosan

Carpato-Ruthenian surnames. There are surnames like Blasko, Belasko, Varga, Vasko found in present-day in Hungary or Slovakia and their nearly identical 'counterparts' Blasco, Velasco, Vargas and Vasco in Spain or Portugal. One plausible explanation was to adscribe them to the Jewish Sephardite migration of the XVI century. A.D.

A look at the web pages of the Sephardite community (www.sephardim.com) showed indeed people with these surnames among the Jews expelled from Spain

Ruthenian names have a linguistic feature that coincides very much with what the Spanish scholar Menéndez Pidal, (SCH : 108-119), considered as the oldest Indo-European substratum in the Iberian Peninsula: the suffixs in -asc found in toponyms as Benasque or Vindasco of Ambro-Illyrian and Ligurian origin:

"Names as Belasc-, Balasc- (Ligurian), Benasc- (ligur), Magasc- (Ligurian), Lang- (Ligurian), Tolet- (Ligurian), Lucent- (Ligurian), Corc-, Corcont- (Illyrian), Badal- (Ligurian)." (SCH : 108-119)

Oroszlán ember.com

Bendefy László történeti kutató munkásságának talán egyik legérdekesebb és a szakirodalom által meglehetősen elhanyagolt témája a kaukázusi Magyarország története. Kutatásának eredményeit legrészletesebben "A Magyarság Kaukázusi Őshazája" c. könyvében foglalta össze.

Chorenei Mózes, az örmény történetírás atyja, "Arménia Földrajza" c. művében azt közli, hogy abban az időben, vagyis Kr. u. 460 körül Északi Szarmáciában, tehát a Kaukázus északi lábánál a kazárok, húnok, bolgárok, bazilok, abkázok és masszagéták mellett ott laktak a kuma-magyarok is. Mai tudásunk szerint itt szerepel a magyar népnév legelső ízben az írott történelemben.

Fejedelmi városuk az ország központi részén, a Kuma és Bujvola folyók torkolatában épült Magyar, vagy más írásmódban Madzsar volt. A város neve egyértelmű utalás lakóinak nemzetiségére.

A madzsar nép feltehetően a kazah vidékre költözött, mert napjainkban számos madzsar csoport él arra. Viszont, ha a Kaukázus északi oldala volt "Észak-Szarmácia", akkor a "Dél-Szarmácia" az a Kaukázustól délre terült el?

Őstörténet - képekben

Idézve
"Nem jöttünk mi sehonnét. A mi őshazánk a Kárpát-medence." (Badiny Jós Ferenc)


Érdekes. Közel 200 cikkemben olyan dolgokról írok, amelyek az egész emberiség őstörténetét fenekestől felforgatják. Ennek töredéke vihart kellett volna, hogy kavarjon a világ történészei között. De csak a csend mindenütt... a bárányok hallgatnak...
link: http://claw.fw.hu/index.html

Nyelv

A szabir kapcsán:
Nekem két eset ugrik be. Egyrészt lehet eredeztetni a "sabo" és az "ir" szavakat az "oroszlán" és "ember" szóból, másrészt a "shaba=7" és az "ir=nép" összekapcsolásával is. Így a szab-el az lehet oroszlánisten vagy 7 isten jelentésű. Bár az "EL" szót láttam már "bika" jelentésben is.

A madzsar nép kapcsán megjegyezném, hogy kopjafa állító szokásuk a nepáli maghar népnél is megtalálható. Gondolom, épp úgy rokonok, mint a kazahsztáni madzsar nép. Egyúttal felmerül a közel-keleti maghar (barlang) lakó nép rokonsága. Elvégre szentek voltak többnyire...

Másik fél is...

bronzkori mükénéi eredetű tárgyak D-Itáliában (Tarentumi Múz.)
mükénéi települések Itáliában. Sűrű: Szic., Tarentumi-öböl, akadnak a Tiberis mentén és Szardínián (rézlelőhely! "az ókor Ruhr-vidéke") is.
Az ókori Itália nyelvei. A) italicus nyelvek: umber, szabel, latin, siculus. B) nem italicus nyelvek: venét, etruszk, É-picenumi, görög etc. A latin eluralkodása előttről umberül ismerjük a legtöbb feliratot. A nyelvrokonságban az alapszókincs számít (testrésze, számok…etc.), nem az átvett szavak, még ha azok sokkal többen is vannak. Pl: A) tűz: agni (szanszkrit), égni (ungar), ignis, pur (umber), pyr (görög), Feuer, fire. B) víz: ab (szanszkrit), aqua, utur (umber), vatar (hettita), water. Az italicus nyelvek nem egy gyökerűek, hanem az együttélés és egymásra hatás következtében váltak hasonlóbbá egymásra!

Szkander bég

Pallas

A szamniszok vagy szamniták (latinul samnites), a déli Appenninek vidékén élő, oszk nyelvet beszélő ókori itáliai nép volt. A szabell népek közé tartoztak.

Az umberek vagy umbrok Itália őslakói közé tartozó ókori nép. ... italikus nyelvek szabell (oszk-umber) csoportjának umber alcsoportjába tartozó kihalt nyelv.

Monográfia

Az epigráfia (epigraphia) a klasszikus ókortudomány egyik ága, mely a tartósabb jellegű anyagokba (kő, szikla, épületfal, fém, kerámia, csont, viasszal bevont fatábla) bevésett vagy bekarcolt (fémek és kerámia esetén öntött is) írásos dokumentumokkal, a feliratokkal foglalkozik. Tágabb értelemben ide tartoznak a falfirkák is (grafitti), ámbár ezek sokszor festettek. Tehát nem beszél az egyéb ókori írott forrásokról (papirusz, pergamen stb.).

Umberek - Sic itur ad Astra.
Az umber nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték elsősorban Közép-Itáliában, a ma is Umbriának nevezett területen. Az umber nyelvhez vagy nyelvcsoporthoz sorolható kisebb nyelvek a délpicén (vö. Marinetti 1985), szabin stb.: ezeket csak néhány tucat feliratról ismerjük. A nyelvcsoport legjelentősebb beszélői csoportja az umberek voltak. Az umber nyelv sorsát alapvetően meghatározta a római hódítás. A harmadik szamnisz háború (298-290) és az ezzel párhuzamos etruszk és kelta támadás kapcsán Róma erélyes fellépéssel legyőzte az etruszkokat, ami megnyitotta az utat a római légiók előtt Umbria felé. A sentinumi győzelem (296) után Róma itáliai hegemóniája biztosított volt. Umbria területén békés romanizációs folyamat indult meg, amelynek következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt.
..köszönhetően a gall importnak, hiszen a rómaiak eléggé görögös latint beszéltek. Írta is a kajszar, hogy a legszebb latint Galliában beszélik. Mindegy. Az etruszkok világgá bujdokoltak, az umberek meg elgörögösödtek. A távozók helyébe egyesek szerint semita népek érkeztek, keleti elemekkel töltve fel az itáliai kultúrkört.

Nevelés az ókorban

Romi

The name "Rome" in Greek means "power," "force," "fighting army" and "speed tactics" [Ρώμη].
The name "Rome" derives from two the Greek verbs: 1) roomai which means "to move with speed or violence, to dart, rush, rush on, esp. of warriors".
The name "Rome" also derives from of the Greek passive verb: 2) ronnymi which means "to strengthen, make strong and mighty" and "to put forth strength, have strength or might.

Nevelés az ókori Rómában

Az ókori Rómában másféle eszmények vezették a gyermeknevelést. Nem "önzetlen mûveltséggel" akarták egyéniségüket gazdagítani, hanem képessé akarták tenni õket az állami célok szolgálatára.

Ahogyan Lubrich Ágost írja: "A római nevelés nem a szép, hanem a hasznos mûvészetekre irányult [...], nem a test és a lélek összehangzó kialakítása, hanem a számító értelem tárgyai, az állam és a polgár szükségei, az örök Róma hatalmas dicsõsége megörökítése, a gyakorlati és hazafiúi tevékenység volt a czél."

Utcagyerekek

Ebben - a kezdetektõl körülbelül Kr. e. 300-ig tartó - korszakban intézményes nevelés még nem létezett, a gyermekeket és fiatalokat a család, a katonáskodás és a közélet színtere: a Fórum nevelte.

Magántanulók

(Kr. e. 300-tól Görögország meghódításáig, Kr. e. 146-ig tart.) A mûveltség megszerzésének eddigi keretei - a család, a katonaság, a Fórum - már nem bizonyultak elegendõnek. A hódító Róma érintkezésbe lépett más népek kultúrájával, mûveltségével, mindezeket a hatásokat befogadta, asszimilálta.

Erre az idõszakra tehetõ az intézményes nevelés fokozatos térhódítása. Elsõsorban a görög kultúra hatására jelennek meg az elsõ magániskolák, s felváltják az addigi alkalomszerû, családi oktatást-képzést.

Hivatalnok képzés

Ez a Kr. e. 146-tól Kr. u. 476-ig terjedõ idõszak az iskolarendszer kiszélesedésének korszaka.
Az eddig kialakult iskolák megerõsödtek, s kiegészültek az újonnan szervezett jogi iskolákkal.

Gyermeknevelés

A gyerekek tanítását hétéves korukig nem volt szabad elkezdeni. Quintilianus
(Kr. u. ?35-?96) azt írta az Institutio Oratoria (Szónoklattan) című művében, hogy a kisgyermeket már korán tanítani kell, de eközben figyelembe kell venni felfogóképességének határait. Játék legyen a tanulás, nehogy a gyerek egy életre meggyűlölje a tudományokat.
Szerinte az olvasás és a görög nyelv tanítása már iskoláskor előtt elkezdhető. "Ennélfogva azt szeretném, hogy az apák legnagyobb erényeket táplálják fiúkkal kapcsolatban, születésük pillanatától kezdve… majd rájössz, hogy a legtöbb (gyermek) élénk gondolkodású és szívesen tanul… A nehéz felfogású és taníthatatlan éppoly ritka, mint a kivételes képességű vagy szörnyeteg…

Az út

Egyfajta bibliamagyarázat

Flagellum Dei

Az özönvíz utáni emberiség nemzeteit Noé három fiának, Shemnek, Jáfetnek és Khámnak a leszármazottai alkotják.
A három alaprassz: a fehér vagy világosbőrű embertípus Shemtől, a fekete vagy sötétbőrű embertípus Khámtól, valamint a keleti, vagyis sárgabőrű embertípus Jáfettől (v.ö Énok 89:9). .. Az akkádok elsősorban Shem fiának, Asshúrnak az utódaiból tevődtek ki, emiatt lett később a birodalom neve Asszíria... Az akkádok mellett valamivel később kialakult babiloni birodalom Shem egy másik fiának, Arpaksádnak (héb: urfa kesed) az utódaiból állt össze, akik a káld (héb: kashdim) néven lettek ismeretesek a bibliai történelemben... A káldok jóval később, a népvándorlások korában a káldo-germán törzsekként (gótok, vandálok, burgundok, herulok stb.) elözönlötték Itáliát és Délnyugat-Európát. Itáliában való megtelepedésükkel kiszorították a római latinokat*, és tovább fejlesztették-terjesztették a magukkal hozott ősi babiloni misztériumokat, amelyeket később a katolicizmus részévé tettek (lásd az Itália népességének lecserélődése című írást). .. (a héber megnevezés itt nem feltétlenül az izraelitákra vonatkozik, mint inkább az asszírokkal vándorló káldokra. A héber név ugyanis nem szinonima a zsidó névvel, de még csak az izraelita névvel sem.)

Mivel Ashúr Shem fia, így az asszírok egy szemita nép. Mint már láttuk, Shém utódai közül az akkádok alapították meg az első nemzetállamok egyikét, amelyet elsődlegesen Ashúr fiai hoztak létre, a szomszédságukban élő arpaksádi elemek jelenlétével. Később az akkád név (latinul Quadi, magyarul kvád) változatai szintén e két nép törzsi neveiben maradtak fenn.

Az ókori asszírok rendelkeztek egynéhány nagyon jellemző vonással. Először is hittek abban, hogy ők másoknál felsőbbrendűek, vagyis azt vallották, hogy ők az "uralkodó faj".
Az asszírok voltak az elsők, akik más nemzeteket ideológiai alapon, nemzeti felsőbrendűségükre hivatkozva támadtak meg, nem csupán az újabb területek elfoglalásáért. Azt vallották, hogy nincs dicsőségesebb dolog a háborúban szerzett győzedelemnél. Nem véletlenül, csaknem minden egyes fennmaradt asszír lelet tárgya a háború. Ékírásos tábláikon aprólékosan lejegyezték a hadjárataikat, felsorolták a leigázott népek neveit, azok uralkodóit stb. Domborműveik, szobraik a harcból dicsőségesen visszatérő királyokat és hadvezéreket ábrázolnak, amint lovon vagy harciszekéren parádéznak a megszerzett zsákmánnyal.

Az asszírok építették az első olyan, kizárólag logisztikai célt szolgáló, burkolattal ellátott utakat, amelyek a hadseregek mozgását és utánpótlását biztosították. Ezzel forradalmasították a támadó célú harcászatot, és ilyen úthálózatok indultak ki minden irányba Ninivéből, az asszír fővárosból.

Mint minden birodalom, az asszír birodalom is elérte a végét, amikor i.e. 612-ben a babiloniak elfoglalták Ninivét. Miután Babilon és szövetségesei legyőzték az asszírokat, azok látszólag eltűntek a történelem színteréről. Egyesek szerint beolvadtak a babiloni birodalomba, mások nem is tartják jelentősnek a nép eltűnését vagy további sorsát.

Az asszír, majd káld népelemek észak felé tartó vándorlása addig folytatódott, amíg elérték a római birodalom északi határait képző "limes" vonalait Közép-Európában. Ezek a rendkívül harcias törzsek aztán végleg megállapodtak ezeken a területeken, ahol ekkoriban már a "germán barbárok" néven utaltak rájuk a rómaiak és a kelták.

Az asszírok a mai Németország és a Balti-tenger partján egész Latviáig telepedtek meg. Ez a terület tehát modern Asszíria. A velük rokon, szintén szemita káldok pedig délebbre, főként Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén telepedtek meg. Így a bibliai káldok ma jelen vannak Észak-Spanyolországban, Franciaország déli partjain, különösen Monacoban, Olaszország nagy részében, valamint Romániában.

A "tiw" fiai
A Deutsch szó nyelvészeti etimológiáját tudományosan az ógermán Athúr, Tiw vagy Tír szavakhoz vezetik vissza, amik, mint már kihangsúlyoztuk, a szemita Asszír név indoeurópai változatai.

Nézzünk egy átlagos római családot. A gyermek úgy szocializálódik, hogy Jupiter a főisten és avesta szűz. Aztán a területszerző háborúk során elvetődik külföldre. Legyőzi az adott népet, aztán eszébe jut: Milyen jó kis isteneik voltak ezeknek, hogy megvédték őket. Hát nekem okvetlen át kell térnem a hitükre. Mert az én isteneim győzelemre segítettek, de ez már unalmas... Fogok is itt egy papot, aki majd Rómában a rokonságot is bevezeti az egyedül üdvözítő házába.. S lőn, Rómában elterjedtek az új vallások.

Helynevek - Tolentinum

Place: Tolentino, province Macerata, region Marche, Italy
Name: *Tolentinum from Tolentinates (Plin.)
Etymology: Clearly belonging to some O-language, the name shows a second part -ent- that my be the IE *-uent- 'rich of' or a participe marker. The stem *tol- may be compared with Toleria (Latium) and maybe, outside of Italy, with Toletum (Tarraconensis) and Tolosa (Narbonensis). For the Picene place-name a derivation from the IE root *del- 'to split, divide' is possible, since the phonetic feature *d>t could be one of the markers of the so-called "Picene" linguistic stratum. In this case the meaning may be that of 'division mark'. Another hypothesis is proposed by [DNGI, p. 527], and compares the name with the ethnic Taulantini, an Illyrian tribe in modern Albania.

Róma útja

Rómában jelentős szerepe volt az úthálózatnak. Eleinte katona célokra szolgált, majd kereskedők és hivatalnokok számára is nélkülözhetetlenné vált. Az első kővel kirakott út Rómát Capuával összekötő Via Appia, amelyet építőjéről, Appius Claudiusról neveztek el. Az út mentén kialakult a postahálózat, a fogadók, vendéglők, kereskedőházak.
Legfontosabb termelési ágazata a mezőgazdaság volt. Egyre modernebb módszereket alkalmaztak.

Keresetté váltak az új gyümölcs-, zöldség-, gabonafélék. Olajt és szőlőt sajtoltak, édesítőszerként a méz felelt meg. Elterjedt a füge és a káposzta. Baromfit tojásáért, húsáért és tolláért tartottak. Igavonásra ökröt, öszvért, szamarat, lovat fogtak be. Tartottak még kecskét, juhot, disznót.
A kereskedelem fejlett volt. A birodalom provinciáinak határain áthaladva vámot kellett fizetni. A belső vám az áru értékének 2-3 % volt.

Monográfia

Az epigráfia (epigraphia) a klasszikus ókortudomány egyik ága, mely a tartósabb jellegű anyagokba (kő, szikla, épületfal, fém, kerámia, csont, viasszal bevont fatábla) bevésett vagy bekarcolt (fémek és kerámia esetén öntött is) írásos dokumentumokkal, a feliratokkal foglalkozik. Tágabb értelemben ide tartoznak a falfirkák is (grafitti), ámbár ezek sokszor festettek. Tehát nem beszél az egyéb ókori írott forrásokról (papirusz, pergamen stb.).

Umberek - Sic itur ad Astra.
Az umber nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték elsősorban Közép-Itáliában, a ma is Umbriának nevezett területen. Az umber nyelvhez vagy nyelvcsoporthoz sorolható kisebb nyelvek a délpicén (vö. Marinetti 1985), szabin stb.: ezeket csak néhány tucat feliratról ismerjük. A nyelvcsoport legjelentősebb beszélői csoportja az umberek voltak. Az umber nyelv sorsát alapvetően meghatározta a római hódítás. A harmadik szamnisz háború (298-290) és az ezzel párhuzamos etruszk és kelta támadás kapcsán Róma erélyes fellépéssel legyőzte az etruszkokat, ami megnyitotta az utat a római légiók előtt Umbria felé. A sentinumi győzelem (296) után Róma itáliai hegemóniája biztosított volt. Umbria területén békés romanizációs folyamat indult meg, amelynek következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt.
..köszönhetően a gall importnak, hiszen a rómaiak eléggé görögös latint beszéltek. Írta is a kajszar, hogy a legszebb latint Galliában beszélik. Mindegy. Az etruszkok világgá bujdokoltak, az umberek meg elgörögösödtek. A távozók helyébe egyesek szerint semita népek érkeztek, keleti elemekkel töltve fel az itáliai kultúrkört.

Romi

The name "Rome" in Greek means "power," "force," "fighting army" and "speed tactics" [Ρώμη].
The name "Rome" derives from two the Greek verbs: 1) roomai which means "to move with speed or violence, to dart, rush, rush on, esp. of warriors".
The name "Rome" also derives from of the Greek passive verb: 2) ronnymi which means "to strengthen, make strong and mighty" and "to put forth strength, have strength or might.

Strata Hungarorum

POCZY KLARA:
A VIA POSTUMIA MEGHOSSZABBÍTÁSA

A Földközi-tenger Liguriai-öblét az Adria északi csúcsával a legrövidebb távon, Genua-Aquileia között, a via Postumia kapcsolta össze. Építését Spurius Postumius Albinus consul rendelte el Kr.e. 148-ban azzal a céllal, hogy Tarraconensisből és Baeticaból (Hispánia), Narbonennsisből (Dél-Gallia), valamint Észak-Afrikából érkező természeti kincseket (aranyat, ezüstöt, ólmot, sót) és mezőgazdasági termékeket (gabonát, olajat, bort) továbbítsa a gazdasági fellendülése küszöbén lévő Észak-Itáliába.

Meglátásom szerint az utak leginkább hadiútnak épültek. A nagy tömegű áruk szállítására a hajó lehetett akkor is a leggazdaságosabb, az alkoholtilalom idején a szeszcsempészeknek meg nem épít az állam utat. Az Ibériai félszigetről leginkább hajóval érkeztek az áruk, miként Észak-Afrikából is. Viszont a limes mentén a rómaiak előszeretettel építettek hadiutat.

Aquileiát Kr.e. 18l-ben alapították, a Pó két partján Platentiát és Cremonát a század közepén.
Az út legfontosabb állomásaiként, az említettek mellett, Dertona, Verona, Vicentia, Tarvisium, Opitergium, Concordia említendők. Amint az út Genuából északi irányban átkelt az Alpok utolsó nyúlványain, Dertonánál (Tortona) északkelet felé fordult, s a síkságon, majd a Lech völgyét követte.
A raetiai észak-déli útról két felirat számol be Kr.u. 46 és 47-ből (CIL VI. 8002 és 8003). "Ab Altino usque ad flumen Danuvium..." és "A flumine Pado ad flumen Danuvium." szövegekkel.

..az Alpok-Adria és a Duna között három új provincia kialakítását indították el Kr.e. 35-ben, Raetia-t, Norcium-ot, és Pannonia-t (utóbbi ekkor még Illyrcium inferius néven szerepelt, s csak Kr. u. I. század közepétől jött használatba a Pannónia megnevezés).

Mint a szerző hangsúlyozza, ezek nem "zöld mezős" beruházások voltak, hanem az ősi úthálózat modernizálása. Földes útból köves út készült, minek következtében időjárástól függetlenül járhatóak lettek.

A felsorolt árufajták, a kereskedők és a lakosság névanyaga ugyanekkor azt is bizonyítja, hogy a Postumia Aquincumig meghosszabbított szakasza egyidős a Borostyánkő-úttal.
Tiberius-Claudius-kori terra sigillaták, mécsesek, elvétve üvegek és főként feliratok arra emlékeztetnek, hogy e korai időben ezen a vonalon Itáliából áttelepült nagybirtokosok éltek, akik a hely mezőgazdasági termelésének a korszerű formáit vezették be. A Balaton körzetében nagy területeken elszórtan található udvarházak lakói távolról sem jelentettek akkora felvevőpiacot, mint a Borostyánkő-út menti városok és községek, lóváltóállomások és kisebb táborok.

A Postumia meghosszabbított, Aquileia-Aquincum szakaszának neve feledésbe merült.

Megőrződött feliratokon pl. a via Aemilia északi irányú meghosszabbításainak a neve; a via Aemilia minor, secunda, "Altinata" jelzők maradtak fenn, megkülönböztetésül az eredeti úttól.

Azonosság mutatkozik a szóbanforgó utak kiépítésének az időpontjában is: [b]a munkálatok mindenütt még Augustus korában kezdődtek, s Claudius alatt fejeződtek be[b]. Ezek az évtizedek egyébként éppen az Alpok-Adria és a Duna közti provinciák katonai megszállását és közigazgatási berendezését felemésztő mintegy fél évszázados periódusnak felelnek meg.

Az Aquileiából érkező két pannóniai út életében a következő, s talán utolsó változást Pannónia provincia négy részre osztása hozta. 296-ban Pannónia Inferior két közigazgatási egységre vált szét. Az északi tartomány, Valeria veszélyeztetett határán, Aquincumban, csupán a provincia hadseregének a parancsnoksága maradt. A polgári közigazgatást ettől kezdve Gorsiumból, a határtól 60 km-re lévő központból irányították.


In vino veritas

A Római Birodalomban a szőlő termesztése annyira népszerűvé vált, hogy néha már a gabona és haszonnövények termesztését veszélyeztette, nem beszélve a szabad itáliai szőlőbirtokosok érdekeiről. Hispánia, Gallia, Pannonia, Kisázsia, a régi görög területek ontották a jobbnál jobb borokat.
Domitianus császárnak (Róma, 51. október 24. - Róma, 96. szeptember 18.) Kr.u. 92-ben rendeletet kellett hoznia a provinciák szőlőtőkéinek kivágására, sőt még a szőlővessző kivitelét is megtiltotta Itáliából. Ezen rendeletet, amely érintette az egész birodalom szőlőterületeit, teljesen soha nem tudták végrehajtani. A sikertelenség és a gazdasági érdekek miatt Probus császár (276-282) volt az, aki elsőként, feloldva a domitiánusi korlátozásokat, elősegítette a szőlőtelepítést egész birodalmában. Pannoniában, Sirmium közelében saját katonáival ültettetett szőlőt, akik valószínűleg a nehéz földmunkák miatt elégedetlenkedve és persze elmaradt zsoldjuk miatt is, a források szerint egyszerűen szőlőkarókkal agyonverték őt.

Roma útjai
Mintha Pannoniát kifelejtették volna a sorból... Pedig Egyiptomtól Mauritánián át Angliáig mindenki szerepel.. Csak bennünket lehet "elfelejteni"..

Útépítők

Kirakatba tehető - a finnugorász ostobaságokat tartalmazó doktori disszertációkkal ellentétesen

Traiectus
Átszálló vagy átkelőhely elsősorban valamely vízi szállítóeszközre. Település vagy mutatio névként is rögzült. Az ItAnt [Gallia] helységnevei között -461,9- Travectus névváltozattal is szerepel.

Via
Ez a fogalom jelenti a szorosabban és tágabb, ill. átvitt éretelemben is vett utat. Gyakorta olyan jelzős szerkezetekben fordul elő említésük, amelyekből képet kaphatunk arról, hogy milyen típusaik léteztek. A technikai kivitelezésre utaló jelzők között különféle megnevezésű viae leirásait találjuk: 277
- glareata (glarea strata): kavicsfelületű út, rendszerint a városon kívűli utak építési technikája,
- terrena: döngölt földút, 278
- lapide strata: kőlapokkal fedett út.

Finaly Henrik:
strata, ae, nn. [sterno] (újk.) sc. via, kövezett országut.

Est avis ingrata, quae defoedat sua strata. = Hitvány az a madár, amelyik a saját fészkébe piszkít. (Bánk József: Latin bölcsességek)

Substratum - csak rétegesen

"Minden út Rómába vezet" - mondja a közismert szállóige. Ez a ma általában már képletesen, átvitt értelemben használt megállapítás arra a tényre is utal, hogy az egész Appennini-félszigetet, az ókori Itáliát átfogó úthálózatnak Róma volt a központja, a félsziget - és idővel az egész birodalom - minden tájáról, minden irányból megközelíthető volt a város a közutak (viae publicae) valamelyikén.

Később Traianus császár (98-117) építtette meg a Beneventumnál elágazó és Canusium (Canossa) érintésével Apuliát átszelő via Traiana-t, amely Barinumnál (Bari) érte el az Adriai-tengert.

Maguk az utak több rétegből álltak. Az utak ágyát legalább 1 m mélyre ásták meg, ám ha a talajviszonyok úgy kívánták, e feltöltés meghaladta a 3 métert is. Az út alapját (pavimentum) homok és mész keveréke alkotta; erre került egy agyaggal vagy "cementtel" (caementum = kőzúzalékkal kevert mészhabarcs) megkötött darabos kőréteg (statumen); efölött helyezkedett el a rudus, egy összesajtolt kavics- és mészréteg; ezután következett a legerősebb réteg, az ún. nucleus, amely föld, homok, tégla és mész összesajtolt keverékéből állt; az egészet legfelül nagyméretű, egymás mellé illesztett kőlapokkal borították be, amelyek hézagait ledöngölt kavics törmelékkel, murvával egyengették el: ez volt az út felszíne, háta (sutnmum dorsum).

Az így megépített út neve via strata (szó szerint letakart, beborított, burkolt út) volt; ebből származik az olasz strada, a német Strasse, az angol street és a mi sztráda szavunk is.

A magyar kivitelezők ellopták az anyag felét, így gyengébb, de drágább utak épültek. Ez lehetett a "strata ungarorum".:) ..vagyis magyaros rétegezés.

Aszfaltút

Az ókorban ugyan igen fejlett volt az útépítés, ám a Római Birodalom bukása után új utak alig épültek, mivel a rabszolga-társadalommal együtt az olcsó munkaerő is eltűnt.
Amikor a rabszolgák csapolták le Pannonia mocsarait, fellázadtak a főrabszolga ellen és megnyuvasztották. (Katonáival Pannoniában szőlőt ültettetett. Midőn Raetiában Carus személyében ellencsászár támad, nem siet ellene, hanem Sirmium körül árkokat ásat a mocsaras vidék kiszáritására.128 A katonák ezen felbőszülve, 282 október havában megölik s nyomban az illyr M. Aurelius Carust ismerik el császárukul.)

Itália térképe az ókorból (ancient italy map)



http://www.mariamilani.com/rome_maps/ancient_italy_map.jpg
http://www.zonu.com/fullsize-en/2009-09-18-8811/Italia-Ancient-Italy-Map.html
http://www.emersonkent.com/images/maps/ancient_italy_north.jpg
http://www.edmaps.com/ancient_italy.jpg
http://www.orbilat.com/Maps/Latin/Ancient_Italy.gif
Mint látjuk, Rómánál a görögök éket vertek a volsci és tusci nép közé.



Pesti István 2012 április

Nyitólap