Magyarok Egyiptomban

The ancestors of the Kemites originally lived in Nubia. The Nubian origin of Egyptian civilization is supported by the discovery of artifacts by archaeologists from the Oriental Institute at Qustul. On a stone incense burner found at Qustul we find a palace facade, a crowned King sitting on a throne in a boat, with a royal standard placed before the King and hovering above him, the falcon god Horus. The white crown on this Qustul king was later worn by the rulers of Upper Egypt "

A kezdetek

AZ EGYIPTOMI EMBER

Míg Egyiptom legkorábbinak ítélt lakói, a Tasianok cro-magnoni típusúnak tünnek, addig a Badarian kultúra embere elég sötét bőrű. (Badarian kult. B.C.5500-tól). Carleton S. Coon a predinasztikus egyiptomi lakosságot mediterrán típusúnak értékeli, vastag, hullámos hajjal (mint a latin népeknél), rövid arccal és széles orral.
Stoessiger szerint a Badarian koponyák kis mértékben eltérnek a későbbiektől. Szerinte a dravida és vedda koponyaformákra hasonlítanak legjobban. Dr Keita véleménye szerint a Badari kult. embere alig megkülönböztethető a Naqada kult. emberétől, az pedig szintén csak kis mértékben tér el a núbiai, gaboni teita ember koponyájától.
Titlbachova,S. és Z.Titlbach. 1977. Az egyiptomi múmiák haja. c. munkája alpján: Az egyiptomi múmiákm vizsgálata során megállapították, hogy mind az egyenes haj, mind a hullámos ill. enyhén göndör típus elterjedten jelen volt az ókorban, akár a mai európai és észak-afrikai populációban. Egy kisebbség mutat hasonlóságot a negroid típusú hajjal, vagyis a gyapjasnak nevezettel.
Lisa Parks mikroszkópos hajvizsgálatai során a legelterjedtebbnek az általa "Caucasian-type"-nak nevezttet találta. Színét tekintve pedig minden típus előfordult: fekete, barna, szőke, vörös. Fletcher a szőke (vörös) haj jelenlétét a görög és líbiai jelenléttel indokolta. [Saját vélemény: az említettek ugyan fehér bőrüek voltak, de nem a szőke haj volt a jellemzőjük. Viszont a hun maradvány még 4000 év távlatában is szőke Kínában.] Howells W.W. 1989. Who's Who in Skulls. (Ethnic Identification of Crania from Measurements.) tanulmánya alapján a koponyák zöme europid ill. mediterrán típusu volt. A Naqada kult. embere már használta a 365 napos kalendáriumot, s a késői naqada ember már írt hieroglifákat. A ma ismert egyiptomi kultúra gyökere Naqada, amely Núbiából (Setet) származik. (Az meg a nagy tavak vidékéről.) Alsó-Egyiptom embere mediterrán ill. proto-nordikus, fehér ember, hasonlóságban a líbiaiakkal.Ilyen embertípus adta a 4.-10. dinasztia királyait. Apollodorus görög filozófus (Kr.e. 1. század):
"Az bejövő egyiptomiak legyőzték a fekete lábú őslakosságot, s elnevezték az országot önmaguk után."
Diodorus (Sziciliai, Kr.e. 63 - Kr.u. 14):
"Az etiópiaiak azt mondják, hogy Egyiptom (kmt, Magan) egyike az általuk létrehozott népeknek, s a hódítást Osiris végezte. Állításuk szerint eleinte a Nílus völgy maga volt a tenger, csak a Nílus által Etiópiából szállított hordalék lassan feltöltötte a völgyet. Az egyiptomiak és törvényeik nagyrészt tőlük származnak." [Etiópia nevét Khám (biblia) unokája, Ityopi után vgy egy hasonló nevű Axum király után kapta.]
Falkenburger egyiptomi, antropológiai munkájában a Mén(ész) előtti kor embereiről így ír:
1787 férfi koponyát vizsgáltunk meg. Az eredmények alapján 4 csoportra oszthatóak: 36% negroid, 33% mediterrán típus, 11% Cro-Magnon típus és 20% egyéb.
Elliot Smith felhívja figyelmünket, hogy a mediterrán rassz nem azonos a fehér emberrel. Ő ezt a rasszt egyszerűen 'barna emberek'-nek nevezi.
Petrie híres munkájában 6 csoportot különböztet meg:

• sasorrú, fehérbőrű líbiai fajta
• A Vörös tenger mellől beáramló fonott szakállú típus
• Egy hegyes orrú az arab sivatagból
• Egy hajlott orrú Közép-Egyiptomból
• Egy hegyes szakállú Alsó-Egyiptomból
• Egy keskeny orrú Felső-Egyiptomból

Egyiptom kerületei: a "hon"-ok.

Japán neve a kínaiak után ma is NIHON. Ebből a NI jelenti a Nap-ot és a HON szó az országot, a hont! (Ezek szerint nem csak a só szavunk közös!). Ebből kikövetkeztethető, hogy a HON szavunk nagyon ősi, valószínűsíthetően már az egyiptomi időkben is használták őseink...
A föld és nép alakulása hosszasan tartott. Manetho és általában a régiek ezt az időt tiz-huszezer esztendőre teszik, ötezer esztendőnél kevesebbre a jelenkor tudósainak legmérsékeltebb számítása sem becsüli....az ősöket általánosan a Szosu-Hor-oknak (Horus szolgáinak) neveztek.
A nép több törzsből állt, csak a magyarok - szokásuknak megfelelően - 7 törzssel érkeztek....és hát ott voltak a hunok a deltánál a mondák szerint 26 törzssel. Idővel ezek a törzsek egymásba olvadtak mindaddig, a míg csak két nagy fejedelemség maradt, Alsó-Egyiptom (Tomiri) {Ta-Mehu: Alsó-Egyiptom, a méh földje.} vagy északi ország (To-mihi), a Deltában, Felső-Egyiptom vagy déli ország (To-riszi), a Delta csúcsától az első vizesésig.
A polgári és katonai kormányzat vezetése örökös fejedelmek (hik vagy há) s még gyakrabban kerületi helytartók (mur-nuit zat-to kezében volt.A kerületek száma változó volt: A régi történetírók nagy része harminchatot említ; az egyiptomi jegyzékek néha negyvennégyről szólanak, melyek közül huszonkettő Alsó-, huszonkettő Felső-Egyiptomhoz tartozik.
A legdélibbet, miként a vele határos Nubiát, To-Konszit-nak /To-Khentit/ hivták. Fővárosa volt Abu, a görög Elephantiné. A hon Aswan (Syene, Su-anu) városával együtt magában foglalta a két hires szigetet Szen-omot (Bigéh) és Lakot (Aj), a melyek az egyiptomi pogányok utolsó menedékét képezték. Ezután következett Tesz-Hor kerülete ("Hórus trónja")Debuval (Apollinopolis Magna, Edfu), meg Ten. Ez utóbbinak fővárosa kezdetben Nekhab volt. Nekhabhoz Egyiptom történetének nevezetes eseményei füződnek. Amikor a hyksos-ok Alsó-Egyiptomot uralmuk alá vonták, a délvidék független fejedelmei ezt a várost egyik erősségükké, néha székhelyükké tették. Kormányzását valamelyik királyi hercegre bizták, ki a «nekhábi királyfi» nevet nyerte. Később a görög-római korban Nekhab elvesztette székhelyi rangját. Örököse Sni (rom.Latos), a mai Eszneh lett.

HYKSOS

POLZ, Daniel, Theben und Avaris. Zur "Vertreibung" der Hyksos, in: Stationen. R. Stadelmann gewidmet , 219-231. After summarily sketching the three phases of the Theban reconquest of Egypt and the expelling of the Hyksos in the late XVIIIth - early XVIIIth Dynasty, the author confronts this with the archaeological evidence, first for the Hyksos presence in Upper Egypt (Gebelein and, very disputably, a tomb at Dra Abul-Naga, Thebes-West) and next the Thebans there, who, apart from Thebes itself, are attested at Abydos (from the early XVIIIth Dynasty on), Deir el-Ballas/Koptos, Medamud, El-Kab and Edfu, the Farshut Road shortcutting the great Nile bend north of Thebes through the desert and giving access to other desert routes, and, finally, the Wadi Hammamat and Gebel el-Zeit in the Eastern Desert. Then this evidence from the late S.I.P. is interpreted: by the end of the XVIIth Dynasty the political and military centre was Deir el-Ballas/Koptos rather than Thebes, not only for strategic but also for economic reasons; from there a truly expansive war, not a liberation was, was started by a legitimate Upper Egyptian ruler against an equally legitimate Lower Egyptian Hyksos ruler.

A következő Uiszet (Waset,"Jogar") on/hon, melynek székhelye Apit, a száz kapujú Théba, Ámon-Rének a lakása. A nemzeti hagyományok a földi Osiris hazájává és a történeti időket megelőző emberi dinasztiák székhelyévé avatták. A tizenegyediktől a huszadik dinasztiáig Egyiptom fővárosa. . A huszonegyedik dinasztiától egymásután foglalják el, rabolják ki az etiópok, asszirok, perzsák; Ptolemaios Lathyros lerombolja, 27-ben Kr. e. földrengés dönti porba legalább felét. Romjain egész sereg jelentéktelen falu keletkezett. Ezek arab elnevezéssel ma is állanak: El-Ukszur (Luxor) és Karnak a jobb parton, Gurnah, Medinet-Habu, Déir-el-Bahari a bal parton.

Thébától északra egymás után találták a jobb parton Horu /Herui/("A két sólyom") on/honát(Coptites) Kubti (Koptos) székhelylyel, Felső-Egyiptom egyik legjelentékenyebb erősségével és vásárhelyével; a bal parton Tentyrites /Aa-ta/("A krokodil") on/honát Lunet vagy Tantare (Denderah) központtal. A Thinites ("Nagy föld") on/hona, melynek előbb Thini, később Budu (Abydos) volt a fővárosa. Ramszesz abydosi templomában levő földrajzi jegyzék után (14. század Kr. e.).

Közép-Egyiptomnak Abydos és Memphis közé eső on/honai: A fentebbiek után a jobbparton Apu vagy Khemi, Khemi on/honában. Lakói Mint ("Minu") imádták. Min isten egyik cime Pehriru vagy Pehrisu «a futó» ,de legismertebb igen nagy "férfiassága" folytán volt.
Alább következtek, mindenütt a jobbparton, Tukau és Paharnub, Duf /Tuph?/(Antaeopolites) on/honában, a balparton Baar (Hypselis) on/honában Sasotpu (Sótp) vára és a felső Jotef (Jotef khont, Lykopolites) on/honában a jelentékeny Sziut (Osziut) városa. Odább az alsó Jotef (Jótef poh’u), melynek fővárosa a fáraók idejében Kuszit (Khusai) volt. Hermopolisz régi neve Unu /Khemenu/(a nyolc isten városa) volt, s Un on/honában, a ma is Bahr Juszuf-nak nevezett csatornához közel feküdt. Egyiptom egyik legrégibb városa volt. Itt aratta Horus egyik nagy diadalát Széth fölött. Mintegy száz kilométerre délre Memphistől található ("Sakál") hon, fővárosa Szaka. Memphis a delta felett kb. 40 km-re található. Neve magyar fordításban: /mint a magyar fővárosoké!/ Fehérvár / Gyulafehérvár, Székesfehérvár, Nándorfehérvár/. Megemlíteném még a 15. hon-t Un-t ("Vadnyul"), ismertebb városa Khemenu.

Másfelől a biblia Ázsiából származtatja az egyiptomiakat. Micraim, Kham fia, az etióp Kúsnak, Puntnak és Kanaannak testvére, a Nilus partjain telepedett meg. Gyermekei közül Ludim, az elsőszülött, személyesíti a tulajdonképeni egyiptomiakat, a hieroglifák Rotu vagy Lodu név alá foglalt embereit. Anámim eléggé rávall az Anu-k nagy törzsére, a mely a történet előtti időkben egyfelől az északi On-t (Anu) (Heliopolis), másfelől a déli On-t (Hermonthis) alapította. Lehábim a Nilustól nyugatra lakó libiaiak népe, Naphtuhim No-Ptah) a Deltában Memphistől északra telepedett meg; végre Pathruszim (Patoriszi, a délvidék) a mostani Szaidot lakta, Memphis és az első vízesés között. Ezt a hagyományt, a mely szerint az egyiptomiak Ázsiából, a szuezi földszoroson keresztül jöttek, már a klasszikus irók ismerték, azonban sohasem volt köztük annyira népszerű, mint az a vélemény, a mely az egyiptomiakat Etiópiából származtatja. Persze, mindkét állítás lényegében igaz. A hunok a szuezi szoroson jöttek Afrikába, a magyarok Etiópia felöl. (Ahová anno Indiából érkeztek, mint a hunok... "Hans Winkler 1938-ban a keletről bevándorló hajós nép gondolatával a korábbi kutatás feltevését támasztotta alá. Eszerint egy uralkodó nép kelet felől hódította meg Egyiptomot." A magyarok feltételezhetően hajókkal érkeztek India felől és lakták be Közép- és Kelet-Afrikát az LGM idején.


Gizából került elő ez a napbárka, igazolva, hogy már az ókor elején is hajóztak a hun-magyar népek. A hajó korát közel 5000 évesnek becsülik. Hossza eléri a 140 lábnyit (~40m)!

A múmiák tudományos vizsgálata az első benyomást teljesen igazolta s még a leghitetlenebbeket is meggyőzte. A régi egyiptomiak olyan népfajhoz tartoztak, a mely tökéletesen hasonlít Nubia mostani lakóihoz, a kennukhoz vagy barábrákhoz. Egyiptom kopt lakóinál a régi egyiptomiaknak egyetlen jellemző vonását sem lehet megtalálni. A koptok népe ama népek keverékének eredménye, a melyek egymásután, sorban uralkodtak Egyiptomon. Az ősi faj vonásait ezeknél hiában keressük.

Egyiptom istenei

Az emlékek azt tanusítják, hogy az első dinasztiákon kezdve, minden on/honnak meg volt a maga külön istene. A vizesések vidékén Khnumut, Thinisben Anhurit, Heliopolisban Rát, Mendesben Osirist imádták. Három különböző eredetű csoportból állottak: a halottak, az elemek és a nap isteneiből. Szokari, Osiris és Isis, Anubis, Nephthys első sorban halottvédő istenségek. Az elemek istenségei a föld Szib, az ég Nut, az ősviz Nu, a Nilus, Hápi és valószínüleg mások is, mint pl. Szovku, Széth-Typhon, Haroiri, Ptah, kiknek történetét kevéssé ismerjük. A nap-istenek között első helyen említendő Rá, a nap, Aton, a naptányér, aztán Su, Anhuri, Ámon. Az istenek voltaképen nem egyebek, mint egymásnak politikai és földrajzi másai. Szokari a halottak istene volt Memphisben, épen mint Osiris más helyeken, s nem igen különböztek egymástól egyébben, mint a helyi istentisztelet árnyalataiban. Ahol a napot Rá néven imádták, ott előbb Su néven is tisztelték. Apophist pedig az ősidők kígyó istene volt, aki a teremtést akarta megakadályozni. A kígyó kultusz az északi hun vidéken volt elterjedtebb, akár csak Typhon imádata.

A kígyót Egyiptomban, Babilóniában, Kánaánban, Görögországban szent állatnak tekintették. Számos istenség jelképe volt, főleg az életet, gyógyulást ajándékozóknak, pl. Anathnak és Aszklépiosznak. a kígyó Baalnak és termékenységi kultuszának a szimbóluma, a bűnbeesés prófétai ihletésű történetében Jahve ellensége: nem életet ad, amint ígéri, hanem halált hoz az emberre...A sumérok számára a kígyó, mint démon, mint a Rossz ősképe jelenik meg, egyike a 7 démonnak, akik a Holdistent támadják. A népi gondolkodásban kettős szerepben jelent meg: egyrészt mint ellenség, akinek a harapásától még Ré isten sem menekült meg, másrészt a templom és a ház védelmezője. Feljegyzések szerint több családnak házi kígyója is volt, tejjel itatták. Ez a kettős szerep a legveszélyesebb egyiptomi kígyót, a kobrát (= ureusz) jellemezte. Mint szinte az összes ősi kultúrában, a termékenységet is jelenti, az aratás istennőjét felegyenesedett kobra alakjában ábrázolták. Az ureuszkígyó annyira uralta az egyiptomi ember gondolkodását, hogy láttán, vagy hallatán rögtön az istennőre asszociáltak. Ő adja a föld termékenyítő erejét, szabályozza az árvizet, ő adományozza a friss vizet. A magtárak, gabona tárolók védőistennője. Az év maghatározott időszakaiban a számára felállított oltárhoz áldozati adományokat is vittek, különösen a nyári időszak első hónapjában. Felségjelvénnyé is vált, a király homlokát fonta körbe, hatalmának foglalata volt, a legfelsőbb isteni és királyi bölcsesség és hatalom megtestesítője.A kígyóköveket már az egészen korai időkben is használták. A kígyó alakját belevésték egy kőbe és a templom ajtajába állították, hogy őrizze a templomot. Ez a szokás Alsó-Egyiptomból ered, a birodalom egyesítése után annyira elterjedt, hogy a piramisszövegek a kígyóköveket a szentélyek elengedhetetlen tartozékának tekintették. Új jelentésben szerepel a kígyó a görög mitológiában. Ahogy a sumér jósnő szerint szerencsét hoz a betegeknek, úgy a görögök hitében is a gyógyításhoz kapcsolódik, Aszklépiosz, a gyógyító isten attribútuma. Innen ered, hogy a római gyógyfürdőket is a kígyó jelével látták el. Gyógyszertárak jelvényeként ma is szerepel, amint kehelyből tekerődzik ki, orvosi pecséteken ma is láthatjuk. A kígyó a gyógyítás adományát birtokolja, mert a föld mélységeiben lakik, a gyógyítás pedig a föld erőiben gyökerezik. Népi elképzelés szerint okos és ravasz állat, rendelkezik a jövendőmondás adományával. Ő a fény, amely elhozza a tudást, és legyőzi a sötétséget. A mítosz szerint Zeusz ellen támad Tüphón, a százfejű kígyó. Zeusz rásújtott villámaival és a Tartaroszba űzte, majd elosztotta Poszeidón, Hádész és saját maga között a kozmoszt. Egy isten és egy kígyó, vagy sárkány közti küzdelem kedvelt mitikus téma volt. Megtalálható Ninurta sumér isten és Aszag, Marduk és Tiámat, az egyiptomi Ré és Apóphisz, a hettita Viharisten és Illujanka, az iráni Thraétaona és Adzsi Daháka kígyó történetében. A tét legtöbbször a világ létrejötte, az isten győzelme új uralom, új kor kezdetét jelentette. A kígyó forma szörny az őslakók szimbóluma is, elpusztításuk révén lehet új kultúrát kialakítani. (Dr. Schultz) A kígyó neve a zsidóknál nahas volt, ami a naga=kígyóember névre emlékeztet. (Mint tudjuk, a hunok Indiából jöttek Egyiptomba. Ma is több városuk neve kezdődik a Nak-hon szóval Sziámban. su-am?). A görögöknél a kígyó neve ophisz, ami összecseng az egyiptomi Apophis szóval, amellyel a kígyó istent kedvelő Apap királyt illették utoljára...(Hyksos idők!) Izraelben voltak kígyóbűvölők (Zsolt.58:5 kk.; Préd-10:11; Sir 12:13; Jer 8:17), amint még napjainkban is vannak Palesztinában, Egyiptomban és Júdeában; a kígyóbűvölők képesek rá, hogy a kígyókat (elsősorban a szemüveges kígyót, a kobrát) katalepsziás állapotba hozzák, úgyhogy megmerevednek és bothoz hasonlítanak. A népies hagyományban a bot kígyóvá változtatása (EX.4:2–4; 7:8–13) valószínűleg az egyiptomi ábrázolások hatására vezethető vissza: ezeken a fáraó kígyó formájú botot tartott a kezében.

Ezek az isteneknek családokká egyesültek, mint más földi ember. Mindegyik tetszése szerint házasodott; volt egy fia, s ezzel a háromság megalakult. Ptah és Szokhit istennő házasságából született Imhotpu, Osiristől és Isistől Harpokrates, a gyermek Horus. Plutarkhosz görög szerző munkájában maradt fenn összefüggő formában a teljes történet. Eszerint Ozirisz, Ízisz, Széth és Neftisz ikertestvérek voltak, Geb és Nut istenek gyermekei. Ozirisz Íziszt, Széth (A pre-dinasztikus időkben vérszomjas, vörös kutyaként ábrázolva)Neftiszt/Nebet-hetet (A ház úrnője) vette feleségül. Ozirisz megkapta a két Egyiptom királyságát, és uralma boldogságot hozott a világra. Széth irigyelte és gyűlölte és a testvérét, de nem tehetett ellene semmit sem, mert Ízisz megvédte a férjét, és távol tartotta tőle az ellenségeit. Széthnek azonban mégis sikerült megölnie Oziriszt. Holttestét feldarabolta és szétszórta a világban. Az istenek mindannyian megsiratták a holtat. Ré parancsára aztán Anubisz, a holtakat eltakarító sakálisten leszállt a földre, összerakta a szétszórt csontokat, majd Ízisz rálehelt a csontokra, mire Ozirisz újjáéledt. Még egyszer egyesült a feleségével. Így megfogant Buto város vidékén bolyongott, s a terület jóságos kígyóistenének pártfogása alatt megmenekült fivére bosszújától. Miután Hórusz felnőtt, elindult, hogy megbosszulja apja halálát. Párviadalban legyőzte nagybátyját, Széthet, s ezt a győzelmet az istenek ítéletükben szentesítették. Ozirisz a holtak királya maradt, Hórusz pedig megkapta Egyiptom királyságát mindörökre.

    A történet értelmezése többféleképpen lehetséges. Hiszen egy megkapó elbeszélés keretében gyakran megfigyelt, de nem értett természeti és társadalmi jelenségeket személyesít és magyaráz meg. a meghaló és újjáéledő gabona sorsát, a gabonát érlelő termőföld életadó erejét és a termőföld és a sivatag embereinek soha nem szűnő ellentétét. De választ ad a mítosz az egyiptomi kultusz néhány sajátos, helyi jelenségére is: hogyan lehet Hórusz a memphiszi istencsalád gyermekistene ugyanakkor Buto templomának főistene, és egyben a felső-egyiptomi Edfu szentélyének központi istenalakja, a fáraók isteni hatalmának isteni őse? Hogyan lehet Ozirisz a gabonaisten a halottak birodalmának a királya is? De ezek magyarázatán túl ez a mítosz a humanum értékeit is átélhetővé és megragadhatóvá teszi: a halált legyőző hitvesi hűséget, a kisded gyermeket mocsáron át is megóvó anyaságot, az apja becsületéért megküzdő fiúi érzéseket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy végső soron ezek az értékek tették ezt a mítoszt az egyiptomi mitológia egyik legnagyobb hatású elbeszélésévé. És persze továbbélnek ezek az alakok a kereszténység keretében is: Ízisz Madonna alakjában, a Széthet legyőző Hórusz a sárkányölő Szent György legendájában támadt fel.Ne feledjük: Hór(usz) napisten a magyaroké, Szét holdisten a hunoké volt. Szét elődje volt Typhon,. akinek egyik megnyilvánulása a viharok támasztása volt, vagyis "viharisten" is volt, miképpen később Szét, Baal stb. Éppen ezért a hunok szimbnólumai: Hold, viziló, kígyó, vihar,oroszlán, éjszaka. A magyaroké a napkorong, sólyom, napbárka, a nappal stb. Narmer palettáján is ez a két isten tartja pórázon a serpopardokat, amik t.képpen a hun-magyar népeket szimbolizálják. A hunok feltételezhetően a szuezi szorosnál érkeztek Afrikába, a magyarok gyaníthatóan Madagaszkár irányából hajóval. Igaz, csak cca. 4000 éves hajóroncsaink vannak, de hát a szerves anyagok nem tartanak örökké: elbomlanak. A fém meg elrozsdásodik...Csak a kő marad!
Az emberalakú isten mellett minden on/honban volt állatalaku istenség is. Thot ebfejü majom (pávián) volt, Horus sólyom, Szovku krokodil, Harmakhis oroszlántestü s emberfejü sphynx, Ámon egy lud, Anubis sakál. Mindezeket először csak állati minőségben tisztelték, még pedig némelyiket, mint pl. az oroszlánt, a sphynxet, a krokodilt, azért, mert féltek tőlök s nagyobb erőt, bátorságot, ügyességet láttak bennük, mint az emberekben; másokat, mint pl. az ökröt, ludat, kost, azért, mert az embereknek hasznos szolgálatokat tettek, életét megkönnyítették. Némelykor az ember-isten csupán a szavak rokon hangzása alapján öltött állat-alakot, Széth-Typhont azért ábrázolták a viziló alakjában, mert egyiptomi nyelven Typhont Tobhu-nak, a vizilovat Tobu-nak mondták.

A legünnepeltebb szent állatok voltak a Mnévis ökör, a Bonu madár, a Phoenix, Heliopololisban; a kecskebak Mendesben és a Hápi ökör Memphisben. A mendesi kecskebak «Osiris lelke» volt, a Mnévis ökör Memphisben. A mendesi kecskebak «Osiris lelke» volt, a Mnévis ökör «Rá lelke». A Phoenix, a mint a gőrőgők beszélik, minden ötszázadik évben megjött nyugatról és leszállott Rá templomába.

Az egyiptomiak szemében az istenségnek legteljesebb állati megtestesülése volt a Hápi (Apis) ökör. Két isten is lakott benne: Osiris és Ptah. Úgy is hívták, hogy «Ptah második élete» és «Osiris lelke». Atyja nem is volt, hanem égből jött sugár termékenyítette meg az üszőt, a mely hordozta, s amelynek több utóda nem lehetett. Heliopolisban imádták Rát, a nap testét, Aton-t, a naptányért és Atumu-t, a felkelése előtti napot. Anhuri, a ki az eget vonja maga után, Su, a világító, Khopri, a szűletőnap, Harpokrates, a gyermeknap, különböző on/honok uralkodó istenei voltak.

Az élet voltaképen nem végződött be a földön. A világra született lény már élt egyszer, élnie kellett máshol; földi életének egyes mozzanatai csak annak az életnek voltak egyes jelenései, megnyilatkozásai (khopriu), a melynek ő sem kezdetét sem végét nem ismerte. Ennek a létnek minden időpontja, s tehát az emberi élet is, a nap és Osiris életéből egy napnak felelt meg. Az ember születése a nap felkelése volt keleten; halála, a nap eltünése nyugaton. Halála után az ember Osirissé lett és eltünt az éjben azon pillanatig, a mikor uj életre kelt, mint Hór-Osiris uj napra.

Az egyiptomiak felfogása szerint az ember összetétele nem az volt, a mi nálunk. Nem volt teste s lelke, hanem egy teste s egy képmása (ká). A képmás a testnek mintegy második példánya volt, kevésbbé sűrű anyagból, mint az; az egyénnek szinezett, de légnemű alakja, a mely az eredetinek szakasztott mása volt, akár gyermek, akár férfi vagy asszony volt az. Később, az eszmék fejlődésével, ez a felfogás is finomult. Az ember nemesebb alkotó része nem volt olyan durva, mint a képmás, de még mindig nem volt ment az anyagi tulajdonságoktól. Majd úgy képzelték, mint az emberi természet legjavát, lényegét, madár (Bi, Bai) alakjában, majd mint láng- vagy tűzszikrát, a melyet Khu-nak (fényárasztónak) hivtak. Az így képzelt lelkek mindenikének más tulajdonságai, tartózkodási helye és életfeltételei voltak. A képmás a sírban élt s ezt sohasem hagyta el; a Bai elrepült a «más föld»-re.

Istenkirályok:

Osiris volt a legnépszerűbb isten-király. Az ő alakjában és személyében egyesült legteljesebb mértékben mindaz, amit az egyiptomiak képzelő ereje a világban müködő és érvényesülő «jó elv»-ről kigondolt. Ezt az eszmét mítosza is teljesebben, részletesebben fejezi ki, mint más hasonló tartalmú mítoszok. Osiris, mint a jóság eszménye, Unnofri, szakadatlan harcban áll Széth-Typhonnal, az átkozottal; Osiris, mint napisten és Rá-nak egyik alakja, örök ellensége Széth-nek, a sötétség és éj istenének. «A nappalnak királya, az éjszakának ura,» Rá «a ki megállás nélkül halad, soha el nem fárad,» pályáját akkor sem szakította meg, a mikor az ég nyugati felén eltünt.Az istenkirályok uralkodása a WB444-es kövön található, a tudomány nem értelmezi...

The Egyptian terms for sheep,ram are 0 zr #, 0 sr # . In the terms for sheep we find either the consonant /s/ or /z/ before the consonant /r/, e.g., s>0/#________r. This corresponds to many other African terms for sheep, ram:

Egyptian sr, zr   Wolof xar

Coptic sro   Bisa sir

Kouy siri   Lebir sir

Amo zara   Dravidian kuri,korri

Bobofing se-ge,sege   Toma seree

Malinke sara    Busa sa

Bambara sarha,saga   Koro isor

Boko sa    Bir sir

Azer sege 'goat'   Diola sarha

There is phonological contrast between s =/= z. We find both

0 sr # and 0 zr # for sheep. Here we have s>z/V_______(V)r

'sheep'

There is also clear evidence for the Paleo-African domestication of the goat. The Egyptian word for ram is 0 b # 0 ba #. This corespondence to many African terms for goat:

Wasulu   ba    Malinke   ba   Kpelle   bala

Cham   bii   Vai   ba   Mende   mbala

Daduja   bii  Bambara  ba    Loma   baala

Burak   bii  Dyala   ba

Egyptian   ba    Gban   bu

Bagirmien   ba-t    Boko  ble

Az egyiptomiak, úgy látszik, nagyon korán elvesztették eredetük emlékezetét. Afrika közepéből vagy Ázsia belsejéből jöttek-e? A régi történetirók majdnem egyező tanusága szerint afrikai népfaj voltak, a mely először Aethiopiában, a Nilus középső folyásánál telepedett meg, s innen fokozatosan szállott alább-alább a tenger felé, követve a folyam pályáját. «Az etiópok azt állítják, hogy Egyiptom az ő gyarmatuk. A két ország szokásai és törvényei között szembetünő hasonlóság van: a királyoknak az istenek cimét adják; a temetési szertartásokra nagy gondot fordítnak; az Etiópiában használt irás is ugyanaz, mint az egyptomiaké; a szent irásjegyek ismerete, melyet Egyiptomban a papok kizárólag maguknak tartottak fenn, Etiópiában mindenkivel közös. A két országban egyenlően szervezett papi testületek voltak, s az istenek szolgálatára rendelt személyek ugyanazon egészségi és tisztasági szabályokat gyakorolták, hasonló hajviseletük és öltözködésük volt; a királyoknak is ugyanaz volt a viseletük, uraios-kigyó ékesítette fejdíszüket. Az etiópok igen sok más bizonyítékot is hoztak elő annak igazolására, hogy ők régebbi keletüek, mint az egyiptomiak s hogy ez a föld az ő gyarmatuk.»

A legfőbb gond Egyiptom történelmével, hogy olyan nagy múltra nyúlik vissza, ahol és amikor már megszünnek a szokásos régészeti és egyéb nyomok, mert ennyi évezred során a kövön kívül gyakorlatilag minden megsemmisül. A történész így legfőképp a kőbe vésett történetekre építi fel a múltat..A megmaradt piramisok, masztabák, romtemplomok és a belőlük származó leletek alapján próbáljuk rekonstruálni a históriát. Ilyen, egyik legrégibb emlékünk az un. Narmer paletta.

I Dynasty	Kr.e.3150-3050	Sir
"Scorpion" (II?)	c.3100	?
Na'rmer	?	Abydos
Alternatíva	a 0. Dinasztia	kapcsán
Hor-'Ah,a, Men, "Menes"	Kr.e.3050 -	Abydos, Saqqara?
Djer, Zer	?	Abydos, Saqqara?
Djet, Uadji	?	Abydos, Saqqara?
Den, Udimu	?	Abydos, Saqqara?
Anedjib, Enezib	?	Abydos, Saqqara?
Semerkhet	?	Abydos
Qa'a, Ka'a	- Kr.e.2890	Abydos, Saqqara?

A Manetho által meghatározott 30 dinasztia előtt - az un. predinasztikus korban - a két Egyiptom harcban állt egymással. A "0". dinasztia -feltehetőleg utolsó - királya, Narmer legyőzte az Alsó-Egyiptom hunjait, s egyesítette a két országot magyar vezetéssel. Az őt követő Hór-Aha ("Harcos sólyom") - másik neve Men(esz) - alapította meg az első dinasztiát, immár Egyiptom kettős koronájával fején. (Természetesen a "dinasztia" kifejezés egy utólagos meghatározás, hiszen a szó maga is a görög időkből származik, s "uralmat" jelent.)Ménésznek feltehetően nem sok békeév jutott, ugyanis ez idő tájra tehető a Szahara elsivatagosodása (B.C.3500-2500), ami miatt a líbiaiak megélhetési területe töredékére zsugorodott, s a Nílus termékeny völgye , népének gazdagsága inspirálta őket a háborúra.

Az első király, a ki az egyiptomiak emlékezetében megmaradt, Mén (görög:Menes) nevet viselt. Ennek származási helye Thini, felső-egyiptomi város volt. Addig Ón és az északi városok vitték a főszerepet Egyiptom művelődésében. (A.H.Gardiner: Árpád volt Egyiptom első királya.) Azokat a könyörgéseket és himnuszokat, a melyek később a szent könyvek magvát képezték, Ón városában szerkesztették. Ón istene, Rá, volt az őskép, a melynek mintájára lassankint a többi helyi istenek alakultak. A Thinita király trónra jutása megfosztotta a Nap városát az oly sokáig gyakorolt elsőségtől. Megalapította Memphis városát, s az lett az új birodalmi székhely. A várost Ptah istennek szentelték, amiből a neve >Het-Ka-Ptah lett.(=Ptah lelkének háza) Ezt a görögök Etkaptosz-szá alakították, majd némi félrehallás után született belőle Aegiptosz - Egypt. De lehetséges, hogy a Danaidák mondájában szereplő Aegiptus a névadó! (S a görögök nem voltak süketek...)

Memphis (Heb. noph, moph, Copt. menphe, memphi, Gr. Memphis). A város eredeti neve "Ineb Hedzs= Fehérvár." Később nevezték Men-nefer-Pepi-nek, miután Pepi I oda építette piramisát.

   Az indiai epikában, "PURUnak és feleségének Paushtinak három fia volt:PRA-VIRA (Puru II), Ishwara és Raudr-ashwa,akik csodálatos chariot hajtók (chariot=harci kocsi) voltak.    Then Pra-Vira (Sumerian Sargon) had by his wife ACCHURA Seni (Sumerian Ash-nar, Ash-lal, The Lady Ash) a son named MANASYU of the line of the PRABHU ["Pharaoh"), the royal eye of GOPTA [Kopt or Egypt, Aigyptos, ancient Egyptian Gebt or Gabt, cognate with the Greek Kopt-os or Copt].    Pra-Vira bears the title of Vira which equates to his Pir title in the Old Isin Sumerian king list.    The Pra, in series with the longer form Prabhu (Sanskrit "ruler, master, lord"), is equivalent to the Egyptian Paraa or "Pharaoh."    The Egyptian name of Pharaoh came from the Sumerian house-sign, Bar or Par, so as to mean "The Great House"; and in Sumerian Bar, Bara = "great house or palace or temple."    Pharaoh (Heb. par’oh) known as the "Great House," in Egyptian "Per-o."

   (Note: The Akkadian word pr and SAG.AZ is connected to the Apiru, Habiru, Hebrew) which is mentioned at the end of this section.

   Louis A. Waddell promotes that "Sargon-the-Great" annexed or re-conquest of Egypt occurred in 2714 B.C.    His titles "Pharaoh," Kad (Ka)," "Ukus, "Goth," and his father "Ro" at 2765 B.C. and grandfather "Khetm" at 2780 B.C., were Predynastic Pharaohs.    Sargon around 2725 B.C. and on, conquered the West which is contained in the old official copies of his edicts and chronicles in the archives, and on the oldest Sun-temple in Mesopotamia at Nippur and repeated in the later Omen-tablets of the Babylonians.    In my research one source calls En-lil as meaning "Chief Demon," also was a sky god, "Lord of the Storm," and was represented by the great winged bull, in the city of Nippur, where his temple was called "Mountain House." "Mênês" does not need to start the Dynasty. This argument over names is complicated by the incomplete development of heiroglyphic writing at the time. Partaking as much of the nature of cartoons as of linguistic representation, Egyptian writing at this point poses many of the same problems of interpretation as Aztec codices or Mayan inscriptions.

The "Scorpion" King has recently become the subject of fantastic ahistorical movies (e.g. The Mummy Returns, 2001, and The Scorpion King, 2002) and a matter of increasing archaeological interest with some new discoveries. There may even have been more than one Scorpion King, with an earlier Scorpion I as long ago as 3250 BC. With a "Scorpion" tomb at Abydos, it may be that this traditional city of Osiris united Upper Egypt by conquering the power, perhaps of the god Seth, based in the city of Naqâda, across the great bend in the Nile from which the Coptos road leads to the Red Sea.

   Three statues were found at the town of Coptos in the early 1900’s, located about 500 km south of Cairo.    Dreyer says that signs on the statues match some of those he found on pots in Scorpion’s tomb.    He believes the statue inscriptions talk about kings who had some connection to the Coptos temple.    He also adds that this is not a widely accepted interpretation.

   Another important earlier discovery was that of the Tjehenu palette (See information in Libyan palette).    It depicts animals attacking and conquering a series of fortified towns.    This is usually interpreted as a representation of southern victories over more northerly Egyptian towns.    ; Dreyer believes the animals on the tablet are names of Dynasty Zero kings.    These symbols include a lion, falcon, and a scorpion.    Dreyer indicates the scorpion symbol on the tablet represents another scorpion king he calls Scorpion II.

   Dreyer’s interpretation of the different symbols as kings names is interesting.    If his interpretations are supported by others examining the data, they will be an important contribution to our understanding of Predynastic Egypt.    However, it is also likely that his interpretations will be controversial and possibly rejected.

   On December 15, 1998 the controversy continues as reported in a recent news release.    Gunter Dreyer, head of the German Archaeological Institute, claims that the earliest writing may be found on clay tablets uncovered from the tomb of a king named Scorpion, in a cemetary in the Suhag province, 300 miles south of Cairo.

These tablets have been carbon-dated with certainty to between 3300 B.C. and 3200 B.C., provide records of linen and oil deliveries as a tithe to King Scorpion I.   Only two-thirds of the tablets have been deciphered as accounts of taxes, short notes, numbers, lists of kings' names and names of institutions.    As can be seen in the image below many kings before the first dynasty, such as Scorpion took the name of an animal.    Records have been found of chieftains named Mouse, Falcon, Double Falcon and Elephant.     Since 1985, Dreyer and associates have excavated 300 pieces of writing on clay tablets, clay jars and vases.    This writing is in the form of line drawings of animals, plants and mountains, representing evidence that hieroglyphics existed before the Pharaonic dynasties developed.    Therefore the debate of Sumerian verses Egyptian civilization were the first to create writing goes on.

Akadtak történészek, akik a sumereket régebbinek látták, s ezért az írást és a kultúrát sumer eredetűnek tartották. Tévedtek. Mind Éden (Mezopotámia, a görög időktől /BC 500/), mind Egyiptom Afrikai eredetű, s Kus földjéről származik mindkét civilizáció. Mindettől eltekintve, a népek között a kereskedelem révén élő kapcsolat volt, mert a mai Afganisztántól a Gibraltári szorosig élénk kereskedelem volt, ami csak a nagy hun-magyar vándorlás idején szakadt meg egy időre... E korból származik PAPYRUS szavunk, ami a magyar PAP-IR szavak összetétele. Leginkább csak a pap írt...

Nyland szerint a Föld igen fejlett nyelvei feltételezhetően szaharai eredetűek, amelyek a kőkor nyelvéből alakultak ki. Természetesen az időben még nincsenek nyelvcsaládok (indoeurópai, semi stb.), s talán a baszk őrizte meg legjobban a kor nyelvezetét. Ebből az alapból fejlődött ki az egyiptomi, a sumer, a sémi, a szanszkrit és az ainu.

   The intertwined serpopards (hosszú nyakú teremtmények on the reverse side with intertwined necks) are probably related to an Elamite design.

   Rice claims in Chapter 2 page 58 that, "Among these influences are the appearance of strange saurian creatures with heavy bodies and long necks on which are carried feline heads (Plate 30a, 30b, 30c pg. 78). Ezek a rajzok megtalálhatóak számos egyiptomi palettán és több pecséthengeren Mezopotámiából ill. Elamból a 4. évezred végéről.."

   He continues in Chapter 3 page 106, "…of ‘Az Exotikus Állatok ’ palette is a very remarkable artifact. The entire surface, except for the kohl-grinding area, is filled with animals, some of a very strange appearance. Dominating both sides are two great dogs. A good cross-section of the larger fauna of Egypt is represented but the strangest, most mysterious figure is that of a dog, or sakál-fejű teremtmények, reared up on its hind legs, playing a sort of flute. Did Orpheus have his origins in Predynastic Hierakonpolis or is this some masked Master of the Beast? There can surely be little doubt that it is the enigmatic Set who pipes who knows what strange melodies to the whirling animals (and monsters) which attend him."

   Michael Rice in Chapter 3 page 106 states, "A hosszú nyakú vadállatok láthatóak ‘Az egzotikus állatok’ vagy ‘The Oxford’ and ‘A két kutya' palettája Hierakonpolisból, is one of the most complex and strange of this type of artifact."

   The obverse shows two long saurian necks are surmounted by a bird and seen undulating to hold off két sakál, from the animal between them. The creatures are licking a prone caprid, and have claws on their feet.

   On the reverse are more fantastic creatures, including a griffin and another long necked beast.

   Some see the above creatures as two mythological camel-leopard-like animals, with their necks enclosing the pigment basin.

All these kings are titled "Horus." The queens, on the other hand, seem to be titled "Neith," after the goddess familiar at Sais in later centuries. This has overtones of a political marriage between an Upper Egyptian king and a Lower Egyptian princess; but this inference is about as far as we can go with it.

The cult symbol of Neith, crossed arrows, occurs later associated with the goddess Athena in Mycenaean Linear B tablets. The identity of the two goddesses is mentioned by Plato, "a goddess whose Egyptian name is Nêith, and in Greek, as they assert, Athênâ" [Timaeus 21e]. Since goddesses such as Athena are, one suspects, pre-Greek, even Minoan, an ancient connection between Crete and the Egyptian Delta is not beyond consideration. How Plato would know, or guess, about this is a good question.

When W.B. Emery excavated the I Dynasty necropolis at Saqqara, just outside the new capital at Memphis (Mn Nfr, "Enduring Beauty"), he though he had found royal tombs of the period. Since I Dynasty royal tombs were also known from Abydos, the sacred city of Osiris, this posed a difficulty. Emery concluded that the Abydos tombs, which often were smaller, were cenotaphs, created out of deference for the sacred and traditional location. The Saqqara tombs are flat and oblong, "mastaba" tombs, with a distinctive, palace-like and Sumerian looking façade -- which we also see in the serekh or the square frame, topped by the hawk of Horus, for the name of the king. Some of the tombs seem to include the burial of retainers, killed to attend the king in the afterlife, like similar practices in contemporary Sumer (and later in Shang China). However, opinion now seems to have swung against the Saqqara tombs being the actual royal burials, or even having been royal tombs at all, and attribution has been made for some of them to specific Court individuals. To me, this seems stranger than the idea that there were cenotaphs at Adydos (or that the Saqqara tombs are cenotaphs). To have people, even royal relatives, building great (for the period) tombs, larger than the royal tombs, within sight of the capital of Egypt, seems wholly bizarre and out of line with all later Egyptian practice. That III Dynasty royal tombs are at Saqqara is unquestioned, and it was always thought that the wall around Djoser's pyramid complex was simply the distinctive façade of the I Dynasty tombs made large. Now this comparison would seem to lapse, unless the I Dynasty tombs represent something upon which everyone has failed to reckon. I await developments.

II Dinasztia	Kr.e. 2890 - 2686	Sirhely
Hotepsekhemui/Hotepsekhemwy	Kr.e. 2890-
Raneb/Raneb	?
Neteren/ Nynetjer	?
Sekhemib/Seth-Peribsen, Perabsen	?	Abydos
Sendji?	?
Neterka?	?
Neferkara?	?
Kha'sekhem/Khasekhemwy/Kha'sekhemui	- Kr.e.2686	Abydos

Something serious seems to have happened in the transition from the I to the II Dynasty, but we are at a loss to say what it was. The line of tombs at Saqqara abruptly ends, and the epigraphic sources, miserable as they were, become more so. So there seems to be some kind of compromise to the authority or the power of the kings. Soon another indication emerges. The fourth king, Sekhemib, abandons his name and Horus title and becomes a "Seth" king with a new name (Peribsen). The serekh is now topped by the dog of Seth rather than the hawk of Horus. This could reasonably be taken to indicate some kind of religious conflict or revolution. No contemporary evidence of the next three kings occurs. This can be taken to mean that they never existed, or it could be taken to mean that the country was so disrupted that too little in the kings' names was made to survive.

The Dynasty ends with another interesting turn. Two names occur, "Kha'sekhem," "The Power Arises," and "Kha'sekhemui," "The Two Powers Arise." The serekh of Kha'sekhemui is uniquely topped by both Horus hawk and Seth dog. The inference is irresistable that Kha'sekhem restored the country with a compromise and fusion between the two cults or factions, changing his name to reflect this. The restoration seems to have worked, but not the fusion, since the III Dynasty immediately begins with strong rule but not a hint of Seth again as a royal title. With such mysterious and tantalizing clues, our frustration at the limited evidence is considerable.

The chronology of this period is largely speculative. The figures given, from Clayton, 210 years for each dynasty, add up to about 23 years per reign for the I Dynasty and 26 years per reign for the II Dynasty -- but leaving out the three questionable kings raises that to 42 years per reign. This compares with averages of 18 years per reign for the IV Dynasty, 17 for the V, 26 for the XII, 20 for the XVIII, 14 for the XIX, and only 10 for the XX. The average length of reign in the VI Dynasty is anomalous, 40 years, because of small number of kings and the unusual reign of Pepi II. Thus, 23 years for the I Dynasty is possible, but seems optimistic. On the other hand, 26 years per reign for the II Dynasty sounds suspicious, while 42 years, with the three kings left out (whose reigns must have been short anyway), is really impossible given the unsettled nature of the times and absence of indication, let alone the probablity, of another reign as long as Pepi II. A reasonable device would be to use an average of 20 years for the I Dynasty and 15 years for the II. This would put the beginning of the II Dynasty at 2800 and the I Dynasty at 2980. Lengths of 180 years for the I Dynasty and 120 for the II are in the range of variation for Old Kingdom dynasties.

W.B. Emery, Archaic Egypt [Penguin, 1961]; Sir Alan Gardiner, Egypt of the Pharaohs [Oxford, 1966]; Peter A. Clayton, Chronicle of the Pharaohs [Thames and Hudson, 1994].
 

The Old Kingdom of Egypt

The III Dynasty begins a relatively brief period that has to be one of the most astounding in human history. The small stones that were used in the place of bricks in the elaborate Step Pyramid of Djoser quickly grew into gargantuan blocks weighing many tons, placed with no more apparent difficulty than Lego blocks. In less than two centuries all the really big pyramids were built, during the III but mainly the IV Dynasties. And there is no avoiding or disparaging the fact they they were BIG....big beyond the budgets and will, if not actually the technology, of the modern world.

A III. Dinasztia	Clayton	Lehner	Sirhely
Sanakhte, Nebka	2686-2668	2649-2630
Djoser, Zoser	2668-2649	2630-2611	Saqqara
Sekhemkhet	2649-2643	2611-2603	Saqqara
Khaba	2643-2637	2603-2599	Zawiyet el-Aryan?
Huni	2637-2613	2599-2575	Meidum?

Seth was now forgotten in the royal cult. Tombs are again built at Saqqara, and the palace façade of the I Dynasty tombs (royal or not), although returning in stone with Djoser, disappears forever by the time of the IV Dynasty.

Plenty of people still find it hard to believe that the mere Egyptians, at such a time, could have done anything of the sort. Something miraculous, or at least extraterrestrial, seems called for. Unfortunately for such theories, the Egyptians, although leaving no contemporary record of their techniques, did leave some of their tools in the limestone quarries and quarry marks from the work gangs on many blocks (from which the organization of the gangs can be reconstructed), and, before too long, the tombs of nobles responsible for later projects begin to show us the means of their realization. Sadly, the III and IV Dynasty tombs do not yet show that, and the whole period is gravely lacking in inscriptions, especially in comparison to the thoroughness with which the Egyptians later covered every surface available. Where at Karnak hardly a square foot goes without the name of the king who had it made, the major pyramids never bothered to officially display the names of their owners. We are reduced to the few remaining quarrymen's marks, given fortunately in regal years, to positively identify several pyramids. Only one such mark survives (on accessible surfaces) to identify the Great Pyramid of Khufu, as only one small figure survives to represent the king himself.

IV Dinasztia	Clayton	Lehner	Sirhely
Seneferu/Snefru	2613-2589	2575-2551	Meidum? Dahshur Dahshur
Khufu/ (Cheops)	2589-2566	2551-2528	Giza
Djedefre	2566-2558	2528-2520	Abu Roash
Khafre/(Chephren)	2558-2532	2520-2494	Giza
Nebka? Baka?		2494-2490	Zawiyet el-Aryan
Men-kau-ré/(Mycerinus)	2532-2504	2490-2472	Giza
Shepseskaf	2504-2500	2472-2467	Saqqara
Khentkawes		2467-2465	Giza

The real mystery of the IV Dynasty is not so much how Khufu could have built his pyramid on such a scale but how his father, Seneferu, could, apparently, have done three of them nearly as big, one at Meidum and two at Dahshur, all within sight of each other. The pyramid at Meidum was begun as a step pyramid, perhaps by Huni of the III Dynasty (although evidence of this is missing, Huni is usually credited with a long enough reign to have completed a large pyramid), but was then certainly finished as a true pyramid, with the steps filled in, by Seneferu. Why this was done is a good question, but one thing for certain is that it as not done well. The structure was unstable. At some point the outer parts actually collapsed, leaving the core looking rather like a huge cube. The first pyramid at Dahshur, the "Bent Pyramid," was then begun as a true pyramid from scratch, but it too had stability problems, and had to be finished with a flattened top. The full mastery of the medium then appears in the third pyramid, with a good foundation, larger blocks, and successful completion. The whole technique of truly large scale construction thus rapidly evolved in just one reign. Seneferu seems to have had money to spend, time to spare (in 24 some years), and a very clear end in mind. A shame he can't tell us about it. Unlike what we find in Herodotus, who repeates stories that all the pyramid builders were tyrants, the stories surviving in Egyptian literature all make out Seneferu as a kind and just king, despite the scale of his building.

One key feature we should note about the pyramid building is that the quarries for the finest limestone were on the opposite side of the Nile from the pyramid sites, and that the quarries for all the granite were far up the Nile at Aswan (rough internal blocks for the pyramids were quarried nearby). This means that the best time to move all that rock to the pyramid sites was during the season of the Flood, when the Nile would be the widest and deepest. Indeed, an essential part of all pyramid architecture was the dock at the edge of the desert, i.e. at the high water mark, with a causeway leading up to the pyramid foundation. It is not hard to imagine the government of Egypt impressing all the farmers idled by the Flood into a great effort to move a year's worth of stone up and/or across the Nile. The rest of the year, the more skilled stone masons would work to place the blocks, or would quarry the rougher, interior stone for the pyramids adjacent to the sites. In recent years, the village and burials of the pyramid workers have been discovered at Giza. As might be expected, the bones show evidence of heavy labor.

Another feature we should note is that the Old Kingdom kings of Egypt did not, as far as we know, engage in the scale of foreign military adventures that become familiar in later dynasties. Many countries have impoverished themselves through war -- Louis XIV's gratuitous wars may have ultimately brought on the French Revolution -- but Seneferu through Menkaure focused the whole resources of their state on building their tombs. Not even the Egyptians were long able to keep that up.

The V Dynasty, indeed, ushered in an era of less colossal, but also more articulated, works. The mortuary temples became larger and more elaborate, private tombs began to tell the everyday stories of the time (though without the kind of historical narrative that we would like), and soon the pyramids themselves acquired a voice, as the "Pyramid Texts," starting in the pyramid of Unas, related the perils of the voyage to the afterlife.
 

I.E.S. Edwards, The Pyramids of Egypt [Penguin Books, 1961]; Peter A. Clayton, Chronicle of the Pharaohs [Thames and Hudson, 1994]; Mark Lehner, The Complete Pyramids [Thames and Hudson, 1997]; Sir Alan Gardiner, Egypt of the Pharaohs [Oxford, 1961, 1966]; James Henry Breasted, A History of Egypt [1905, 1909, Bantam Classic, 1964].

Egyiptom (Magan) - Baráth szemével:

A Hon, Honúr, Honős, Honokura és képzett alakjai a Régi Kelet másik legfontosabb területén, Egyiptomban is megtalálhatók és ott is ugyanaz az értelmük. A legrégibb idők egyik ismert személye a predinasztikus kor utolsó királya OS-IR: Ős-úr volt, akinek nevét a kézikönyvek az egyiptomi írástól eltérőleg a görögösen csengő Osiris alakban használják. Ugyanezt a nevet a Hon szóval kapcsolatban is írták ON-UR-IS: Hon-úrős; OS-IR OS-ANNI: Ős-úr, Ős-honi és AN-HURI: Hon-úri alakban. Amidőn ezt az Ősurat (Osirist) napistenként tisztelték és ebbeli minőségét kívánták kifejezésre juttatni, beleillesztették nevébe a Nap szót. Ez esetben úgy idézték, mint a Hon Napurát: UN-NEF-ER, ON-NOP-HR-IS és UN-NUF-RIU az egyiptológusok saját ábécés átírása szerint. A Hon- Nap- Ur utóbb jelentésváltozáson ment át és alkalmazták a Hun nép ura értelemben is. De nemcsak Osiris viselte a Huni, Honi nevet, hanem más király is, mint például a III. dinasztiából származó piramisépítő HUNI, kinek nevét ezúttal szókezdő H-val írják át a tudósok, noha idézik őt SetetUNI alakban is. Azt az egyiptomi várost, ahol a napisten hitének tételeit írásba foglalták ON, AN, ANU nevezték és hogy a helyes olvasást biztosítsák utána írták a lakóhely értelemmeghatározóját is. Ezt a várost a kézikönyvek szívesebben említik görög időkből származó Heliopolisz nevén, ami nem mondható helyes eljárásnak. Volt egy másik egyiptomi UNNU város is, de ezt is görög nevén - Hermopolisz - szerepeltetik.
A Hon, Honúr, Hungar nevet Egyiptomban többféle módon írták. Rajzoltak például egy nyulat UN (25m. 61 no. 58) és az alá egy vízszintesen elhelyezett cikkcakkos vonalat N, NI húztak (25m. 75 no. 55). A két jelet aztán így olvasták: UN-NI, UNI. A Honúr írására leggyakrabban a területfogalmat sugalmazó téglalap alakú négyszög (Hon) szolgált, amibe merőleges vonalkákat (Úr) húztak és az így készült figurát az egyiptomi nyelv tankönyve szerint AN-ERnek: Honúr olvasták (25m. 75 no. 51, 52). A Honok ura, Honúr, Hungar írása leggyakrabban egy szimbólummal kezdődött, amely a mi T betűnkhöz hasonló jelből és az afölé helyzett nullából '0' állott. Ezt a figurát ANK, ONK, UNOK, ONAG,. értelemben használták (25m. 83 no. 43 és egyebütt) s vele írták a ,hunok' részleget is. Ezt az ONK jelet aztán összekapcsolták egy emberlakkal (UR, tiR), például annak térdéhez illesztve a szimbólumot s ez a kombináció szolgált a (H) ONK-AR: Honok-ura, Hungar írására. Az ONK [Ankh, P.I.] jelet máskor egy álló személy (UR, AR) alsó karja ( A KARA) végéhez illesztették. Az ilyen személy már nagyon nagy úr volt, mert jelvénye, teste és karja azt mondta róla, ő az ONK_AR-A-KARA: Hungarok- ura. A fiatalon elhunyt Tutenkamén király sírjából előkerült egy olajmécsesnek felfogható tárgy, amely az ONK hieroglifát (T felette O) formázza, de úgy hogy a szimbólumból két emberi kar nyúlik ki (KAROK), amelyek egy henger alakú egyenesen álló (UR) tartályt fognak. E jelek együtt ezt írják: ONK-KAROK-URA: Hungarokura. Ez a művészi alkotás (képe 172m. 2fi, 21; és 27. táblánkon) fontos írott okmány, mert megmondja, hogy az aki a sírban nyugszik -Tutenkámen a Hungarok ura volt.
Egyiptomban a Hungar nevek zömét a Delta vidékén olyan emlékek környezetében találjuk, amelyek mezopotámiai hasonlóságokat mutatnak. Ebből azt a következtetést vonták le a tudósok, hogy Mezopotámia és Észak-Egyiptom területét eredetileg ugyanaz a nép szállta meg. Hall, az ókori történet jeles kutatója, anélkül hogy a népi összefüggésre utaló nevek értelmét felfogta volna, más adatokból ugyanerre az eredményre jutott. Szerinte az észak egyiptomi népet ANU és SET népnek hívták (87m. 89, S2, 95), mai helyesírásunkkal Huni, Honi illetve Esti népnek. Hall hozzáteszi és ez nem kevésbé fontos, hogy ANU vagyis HUNI volt a Sinai félsziget lakossága, ANU volt az onnan Núbiáig érő ma már elsivatagosodott terület népessége, valamint a Nílus déltájától nyugatra elterülő Líbia lakossága is. Ez utóbbi területet sok ezer tehenéről Tehénhonnak, ANNU TEHENU is nevezték. Hall becses megfigyeléséhez hozzáfűzve a mi hasonló értelmű mezopotámiai megfigyeléseinket és figyelemmel a két tájon észlelt kultúra szoros összefüggésére, megerősödik az a nézet, hogy a Huni, Hungari nép a Régi Kelet felső felét lakta és ott a legrégibb időktől kezdve uralkodó minőségben szerepelt.
A Hun, Hungari név a Régi Kelet déli részében ritkábban fordul elő. A Vörös-tengerben csak egy kis sziget HAN-IS viseli a Honős nevet. Etiópiában is csak néhány kerület neve ON AG: Hun-ág, ON-OG-ERA: Hun-ág-ura és EN ARIYA: Árja-hon s az országnak csak második neve a HABAS HAN: Habos-Hon, amiből a mai Abyssina származott (142m. 214 és 52m. I. 92) . A Hun név itt délen a királynevekben is csak egyszer bukkan fel, Axumban, ahol US-AN-AS: Ős-honős (hun ős) uralkodott (52m. I. 135). Az előforduló nevek nem is arra mutatnak, hogy a huni nép itt uralkodó minőségben volt jelen, hanem inkább arra hogy elemei későbbi bevándorlókként települtek ide. Az Úr szóval itt nem is annyira a Hun vagy Hon szó kapcsolódik, hanem inkább déli megfelelője, a MA és az itt szereplő leggyakoribb népnév a MA-k-AR: Magyar. (4bis) 1) A hazai nyelvészek nem vették észre, hogy Eviláth földrajzi név. Ők a szót közszónak tekintették és azt hitték ,vadászterület' jelentésű, törökből kölcsönvett kifejezés. [a török is hun eredetű nyelv! P.I.] Ha tudták volna, hogy Eviláth a Vörös-tenger mellett van, ahol török népek sohasem jártak, és ha tudták volna, hogy ez a város már Kr. e. szerepelt, amikor törökök még nem léteztek, ilyen magyarázatot bizonyára nem adtak volna.
2) Az Engari és Engíra írásjelei elé gyakran egy értelem meghatározó jelet tesznek, hogy a helyes olvasást biztosítsák. Földi országról szólva, ez a jel a kő értelmű KI. Ez a segédjel azonban nem szerves része a szónak és nem is kell minden esetben kiolvasni.
.....
4) Az Onk szimbólumot az egyiptomiak az élet szimbólumának is tekintették. Azt jelentette, hogy viselője sosem hal meg hanem örök életű. A jelet ezért főként csak istenek és az ugyancsak örök életűnek feltételezett királyok ás családtagjai viselték. Ha ezt az életszimbólumot (symbol of life) a rovásírás szabályai szerint olvassuk, vagyis az O-t ElEnek, a T részleget T-nek, nagy meglepetéssel állapítjuk meg, hogy a hagyományt igazolva látjuk, mert a két jel hangértékét egybeolvasva, valóban ezt a szót kapjuk: Élet. Dr Baráth Tibor

SZFINX - HUN

Az óriás-szfinxnek legrégibb neve HUN, egy hieroglif mészkő táblán maradt fenn, melyet a Kairói Múzeumban 167.sz.a. őriznek, Mariette pasa a Kairói Múzeum igazgatója, 1858 évben találta az óriás-szfinx szomszédságban levő Izisz szentélybe befalazva. A hieroglif szöveg szakértő egyiptológusok véleménye szerint a nagy piramisépítő IV. dinasztia korában kelt, azonban Izisz szentély megnyitásával alkalmával a XXI. esetleg a XXV. dinasztia alatt az emléktábla szintén megújítatván szövege újra lett vésve. A HUN szó helyesírásában azonban egy szokatlan eset fordul elő: nevezetesen az új birodalom irodalmában általános szokás volt az, hogy a tőszóhoz tartozó hangjegyek a meghatározó fogalomjegy előtt álljanak; holott a szfinx tulajdonnevében az N hangjegy nem a szfinx kép előtt, hanem két esetben alatta áll.  Mivel, hogy a HUN szó írásmódja arról az eredeti szövegről másoltatott le, melyet a IV. dinasztia korában, ezelőtt körülbelül 5600 esztendővel fogalmaztak:  Ennél fogva hieroglif emléktáblánk helyesírása megítélésénél tekintetbe kell venni az ó-birodalomét is, mely annyira különbözik az új birodalomban divatozottétól, hogy abból az igazi értelmet kiokoskodni, Erman szerint, vajmi nehéz. Máskülönben a HUN szfinxnév szokatlan helyesírásának indokolásához elegendő analógiát szolgáltat az új birodalom is; valamint a HUN szóhoz tartozó N hangjegy fogalomjegy alá van írva: hasonló helyesírás eset fordul elő Tem = zárni, Nefer = jó, Szer = zsiráf, Hon = fölszentelt király, ismert szavaknál is.

A MAGYAROK TÁVOZNAK EGYIPTOMBÓL:

Kr.e. 2500 táján a hun-magyar népek elhagyják Egyiptomot. (Ugyanekkor távoznak Kánaánból és Mezopotámiából is).
Miért 2500 tűnik a legvalószínűbbnek a hun-magyar népek távozási időpontjának?! Nem kell hozzá nagyon belemélyedni Egyiptom gazdasági és kultúrális életébe. Elég ha valaki átfutja a piramisok témakörét kicsit. A vak is látja, hogy a IV. dinasztia végéig a piramisok egyre fejlettebbek, egyre szebbek, nagyobbak, jobban konstruáltak. A medium1-től a piramisok északi tájolása egyre pontosabb, majd a Hufu után egyre pontatlanabb. Kr.e. 2500-tól viszont fordul a helyzet. A piramisok - ha egyáltalán épülnek - egyre kisebbek, s egyre rosszabb minőségűek. Mára már a legjobb közülük is csak egy romhalmaz. Menkauré piramisa után leginkább sártéglából épült az a pár piramis. A követ elfelejtették...Mintha a tudás zöme eltávozott volna Egyiptomból. Próbálták ezt már magyarázni sáskajárással, szárazsággal, járványokkal... ..de, könyörgöm, itt nem 7 szűk esztendőről van szó, hanem röpke 2000 évről! Ennyi sáska nincs!... Viszont Kr.e. 2500-ban megjelenik az Indus völgyben a Harappa kultúra minden különösebb előzmény nélkül.. Nos az "előzmény" Egyiptomban volt...meg Mezopotámiában, Kánaánban...

 
HANYATLÓ BIRODALOM

Amerikai kutatók el őször akadtak azoknak a népi zavargásoknak a régészeti nyomaira, amelyekről ókori egyiptomi írott források megemlékeztek. A Pennsylvania Állami Egyetem régészei Donald Redford vezetésével Kairótól 100 kilométerre északkeletre, a Nílus-deltában Mendes környékén, Tell er-Rub’a lelőhelyen tizennyolc, kegyetlen halálba dermedt halott csontvázát találták meg körülbelül Kr. e. 2280-ból, az Óbirodalom lehanyatlásának idejéből.
Piramisokat építeni csak egy erős központi hatalom képes, virágzó gazdasággal a háta mögött. Szükséges továbbá többszintű, jól szervezett adminisztráció, s természetesen tervező "mérnökök" és képzett építészek. ...és pénz, bár a piramisok idején ez még nem volt jellemző. A piramisokhoz kellettek a kőtömböket fél milliméter pontossággal lecsiszoló, azokat kibányászó és elszállító emberek (akadtak 100 tonnásak is!), szobor és relief faragók, életképfestők és szent szövegekkel írók. Mint tudjuk, Userkaf után már csak szakmunkások voltak- munka nélkül. Illetve, nagy piramisok helyett sok-sok kis gazdag ember siremlék épült. De a három nagypiramis után már csak kicsi, és vályogból épített piramisok épültek.
Az V. dinasztia első királya Userkhaf volt (2465-2458 BC). Reformjaival a központi hatalmat gyengítette. Halála után polgárháború tört ki. A piramisépítések megszakítása - amely anyagi okokra vezethető vissza első sorban, hiszen a régi mestrek és tanítványaik még éltek - szintén hozzájárult a negatív gazdasági spirál beindulásához. Mindehhez hozzájött még a hirtelen bekövetkező éghajlati változás. A hőmérséklet csökkent, s a Nílus áradásai elmaradtak. Ankhtifi (1. Intermed. Period vezető) sirjából tudjuk, hogy Felső-Egyiptomban az emberek éheztek és saját gyermeküket ették meg! Az Óbirodalom hanyatlása BC 2500 táján megkezdődött, de az anyagi, szellemi tartalék még hosszú ideig biztosította a látszaterőt. BC 2200, II.Pepi uralkodásával a hanyatlás látványossá és megfékezhetetlenné vált...

Pesti István 2006